Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

90 Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. tűnk lebeg, hogy minden félreértést kikerülve, ez a kérdés végre-valahára rendeztessék. Természetes, hogy magával az összeírással a rendezés még meg nem történik. De sokkal kisebb és jelentéktelenebb dolgokat sem lehet — hogy úgy fejezzem ki magam — a kellő statisztika nélkül keresztülvinni. A congrua, párbér és kegyuraság nehéz kérdéseit pedig egyenesen lehetetlennek tartom közmegnyugvásra megoldani az összeírások nélkül. Azután lesz megoldandó az a kérdés, mikép állapíttassák meg a létminimum, mikép teremtessék elő a congrua-alap, a mire nézve a köztudomás szerint három egyházfejedelem is különböző modalitásokat ajánl. E kérdésről ma még erről a felelősségteljes állásról nem nyilatkozhatom. Egyelőre az összeírást rendeltük el, mint első lépést, melynek sikere érdekében ismételve kérem a méltóságos főrendek s különösen a a főrendiház nagyméltóságú és méltóságos főpapi tagjainak, szives közreműködését. (Helyeslés bálfelöl.) Zichy Nándor gr. (szólásra jelentkezik). Elnök: Bocsánatot kérek, a ház?zabályok értelmében úgy átalánosságban, mint a részleteknél csak egyszer szabad felszólalni. A főrendi tag úrnak a közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor úgy is módjában lesz felszólalni. Kivan még valaki szólani ? Ha nem kivan senki szólani, a vitát berekesztem. Felteszem a kérdést. Méltóztatnak a méltóságos főrendek az 1896. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa 1. §-t, mély észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: Kérem a méltóságos főrendeket, hogy azok, a kik az egyes rovatoknál felszólalni kivannak, méltóztassanak idején jelentkezni, hogy a figyelmet el ne kerülje. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa fejezetenként és czimenként a második szakaszt. A fejezetek és czimek észrevétel nélkül elfogadtatnak a »Közegészségügyi kiadások^ czíméig). Korányi Frigyes: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Az állami költségvetési előirányzat tárgyalásánál nyomatékos okok indítanak arra, hogy a belügyministeri tárczának közegészségügyi tételénél néhány reflexiót tegyek. Mindenekelőtt elismerést kell szavaznom a nagyméltóságú belügyminister úrnak azért, hogy fentartotta azt a rendszert, a mely 1893-ban megkezdetett, hogy t. i. az ország közegészségügyi viszonyairól szóló évenkénti adatok és jelentések egész pontossággal közöltetnek a legközelebbi évben és ez által módunkban van a közegészségügyi fontos kérdésekbe betekinteni akkor, mikor azok még actualitással birnak. Csak néhány pontot szándékozom szóba hozni az 1894-iki ministeri jelentésből. Nevezetesen szólani akarok a a közegészségügyi felügyelőkről. A közegészségügyi felügyelőket 1894ben rendszeresítették Hieronymi belügyminister úr idejében és ugyanakkor a felügyelők száma négyről nyolczra lett felemelve. Az indokolás, a melylyel ez megtörtént, aaból állott, hogy a közegészségügyi felügyelőknek először a közegészségügyi kormányzat intézkedéseit ellenőrizni s ott, a hol szükséges, végre is hajtani tartoznak, de azután egy második fontos feladatuk leend a közegészségügyi felügyelőknek: az ország különböző vidékein tanulmányozni a közegészségügyi állapotok alapfeltételeire nézve azon körülményeket, a milyenek az illető vidéknek talaja, éghajlata, népfajai, a népszokások a nép élelmezése, szóval azon fontos körülményeket, a melynek tulajdonkéden mindenkor ható factorát képezik a közegészségügyi viszonyoknak s a melyek akkor érvényesölnek ugyan leginkább, a midőn járványok törnek ki, de nem szűnnek meg hatásukat gyakorolni akkor sem, a midőn a járványok megszűntek és a halálozási aránynak, halálozási számnak a legfontosabb elhatározó mozzanatát képezik. A belügyministeri jelentésből arról lehet meggyőződni, hogy a közegészségügyi felügyelők ezen előző feladatnak, a melyet említeni bátor voltam, nemcsak eleget tettek, hanem azt minden elismerésre méltóan teljesítették, a mi különösen az 1893. és 1894. években uralkodott ckolera-epidemia alatt nyilvánult, a mi-