Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.
Ülésnapok - 1892-101
Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. 87 hogy tárczám ügykörébe vágó dolgokról említés tétetik, mert a második indemnitás tárgyalásáról volt szó, — különben, ha tudom, természetesen kötelességemnek tartottam volna minden körülmény között, más kötelességemet háttérbe szorítva, itt a főrendiház előtt megjelenni, — 6 excellentiája, mondom, jónak látta azon az ülésen azt a vád természetű tételt felállítani, hogy (olvassa): »Nagyon sajnálom, hogy ezen nézetáramlat nemcsak a római katholika egyház, de maga a méltóságos főrendiház iránt is, ez alkalommal némi mulasztással kell a ministeriumot vádolnom és nevezetesen a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister urat. Mi, méltóságos főrendek, mi néppártiak és a méltóságos főrendek mindnyájan mindaz iránt, a mit a haza érdeke követel, élénk érdekkel viseltetünk és mi is elvárjuk, hogy az, a mit ó Felsége atyai szándókában az országgyűléssel a minister útján tudatni jónak lát, az bármi tekintetnél fogva is ezen főrendiház elől el ne vonassék. És ilyennek tekintem azon nyilatkozatot, a melyet a t. cultusminister úr a budget tárgyalása alkalmával az autonómia kérdésében a képviselőháznak tett. Elvártam volna, hogy a minister úr a legközelebbi főrendiházi ülésnek alkalmát megragadja, hogy ezen nyilatkozatát és kijelentését ezen főrendiházban is nyilvánosságja hozza, úgy, hogy arról hivatalos tudomással bírhassunk s ahhoz úgy, a hogy a képviselőházban történt, magunk is egész tisztelettel és hódolattal nyilatkozhassunk. Ez vitiálja politikai álláspontunkat. Ez egy irányunkban indokolatlanul és jogtalanul használt fegyver, oly eljárás, mely bennünket az e részben megfelelő állásfoglalásnak választásától elzár és e részben a mi ügyünknek kellő és üdvös eligazítása elé nehézségeket gördít.« Méltóságos főrendek, akkor már a ministerelnök úr átalánosságban válaszolt erre a vádra. Nekem kötelességem kijelentem azt, hogy semmiféle mulasztási vádat el nem fogadhatok, mert ő Felsége resolutiójában nem az van mondva, hogy a vallás- és közoktatási minister az országgyűlés mindkét házában azonnal megjelenjék és a resolutiót olvassa fel, hanem ő Felsége resolutiójában az van mondva, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister alkalom esetén az országgyűlés mindkét házát ezen királyi resolutio tartalmáról értesitse. Következőleg nekem nem az volt a kötelességem, hogy rögtön az első ülésben, mikor a második indemnitásról volt szó, minden apropos nélkül felálljak és felolvassam a királyi resolutiót, hanem igenis arra volt szükségem, hogy erre a kellő és helyes alkalom is meglegyen. Ezt szükségesnek tartottam előre bocsátani azon tiszteletnél fogva, a melylyel a méltóságos főrendiház iránt viseltetem és ennélfogva semmiféle mulasztási vádat a magam részéről el nem fogadhatok. Magának az autonómiának kérdésére nézve azonban kötelességem a méltóságos főrendeket bizonyos irányban tájékoztatni. Mellőzök minden történelmi visszapillantást, miután a méltóságos főrendek igen jól ismerik a kérdést. Ismerik, hogy 1848 óta minő phasisokon ment keresztül az autonómiát sürgető mozgalom. Csupán a legutóbbi mozzanatokra szorítkozom, a midőn annyit vagyok bátor a méltóságos főrendeknek figyelmébe ajánlani, hogy már 1893-ban a képviselőház utasította a kormányt arra: »hogy saját törvényes ügykörében tegyen előterjesztést ő Felségéhez az iránt, hogy a katholikus autonómia létesítése tárgyában szervező gyűlés egybehívására az engedély mielőbb megadassék«. Ezen utasilás kötelezte hivatalbeli elődömet és 1894. február 4-én az előkészítő bizottság egybehívására az engedélyt ő Felsége megadta. 1894. február 24 én a herczegprimás elnöksége alatt a bizottság összejött és a bizottságnak csupán azon határozatát, a melyet a bizottság többsége hozott, vagyok bátor felolvasni, mert habár ez többnyire ismeretes a méltóságos főrendek előtt, még sem fog ártani, ha emlékezetbe visszaidézem, mert a felolvasandó királyi resolutio és az e közötti kapcsolatot a méltóságos főrendek tisztán fogják látni. A bizottság feladata volt, hogy a következő két kérdésre feleljen: 1. Xlílyen módozat mellett legyen esetleg egy új congressus egybehiva ? 2. Az 1871 ik évi congressus munkálata manap mennyiben lenne használható?
