Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

84 CL ORSZÁGOS ÜLÉS. vanas évek óta; és ha összehasonlítom azon derék, istenfélő, hazafias tót nép helyzetét, a mely — teszem — Trencsénmegyében van, úgy sajgó szívvel kell kimondanom, hogy az semmiben sem javult az előbbi állapotokhoz képest; ellenkezőleg: rosszabbodott. És hogy ha itt-ott egyes lelkes papok-például a szeszes italok élvezete elleni törekvésök állal az állapotokat javítani, és az által az anyagi fejlődést is előmozdítani igyekeztek, akkor nem támogatásra, de ellenzésre, elnyomásra, félretételre kellett a kormány és hatósági részéről számitaniok. De én nemcsak azt a vidéket hozom fel, hanem felhozom Pozsony--, Mosonymegyét, Veszprém nagy részét, Fehérmegye vidékét, felhozatnám az Alföld több községét, felhozhatom Zemplént és a felső Kárpátok vidékét, a hol nem a vagyonosodás, nem a családi jólét terjeszkedett, hanem mindinkább az elszegényesedés és — mint a magyar síkon is — a proletarismus és ennek minden káros és veszélyes következése foglalnak mindinkább tért. Hiszen nem csak azok száma dönt a haza jövőjében, a kik fényes ruhában járnak, nemcsak azok száma, a kik az egyetemet hallgatják, nemcsak a tudósok és előkelők, nemcsak a középosztály, — mert ha a nép zöme elzüllik, ha az elégedetlen, ha az polgári jogaiban, vallásos érzelmeiben sértve érzi magát, ha az anyagilag is tönkre megy: akkor minden külfény, akkor mindaz a sommás nagy tőke, mely az ország központjában, a fővárosban egyre növekedik, a melyre magunk is büszkék vagyunk, e hazának jövőjét biztositani nem lesz elégséges, mert az az európai tőkéhez, sőt a szomszéd államok értéktermeléséhez viszonyítva is, nem oly hatalmas, hogy arra magára támaszkodnunk lehetne. Az ember, igen, az ember a czélja az emberi társaságnak. Az ember jóléte, boldogulása czélja az államnak, s viszont, a nép jólétéből, áldozatkészségéből, megelégedettségéből kell az államnak azon erőt merítenie, mely jövőjét biztosítani hivatva van. S én mindazon kormányokat, — sajnálom, hogy azok sorából a jelenlegit sem vehetem ki — kárhoztatom, melyek e nép vallásos, nemzetiségi érzelmeit, ok és szükség nélkül sértik; kárhoztatom azon chauvinisticus, liberális és vallástalan irányt, mely békétlenséget terjeszt e szeretett hazában, és kárhoztatom azon kormányt, mely liberálisnak és alkotmányosnak mondja magát s a liberalismus és alkotmányosság nevében a választások szabadságát nem tiszteli, hanem a saját érdekében elnyomja! (Mozgás lálfélol). Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Már meghaladtam azt az időt, melyben ideális képek a dolgok megítélésében megzavarhatják az embert. Én, mint politicus nem hiszem, hogy annyira érett volna az emberiség s annyira haladt volna Magyarország, hogy azt lehetne mondani: íme itt van az átalános szavazati jog, szavazzon mindenki titkosan, minden befolyás és vezérlés nélkül s a mint a nép igy határoz, az feltétlenül legyen meg. Igenis, a választási szabadságnak is megvannak a maga természetes, történelni, erkölcsi és politikai korlátai. Hanem azt mondani: 1867. óta e választási alapon áll az ország, de e mellett csak úgy boldogulhat, ha vesztegetéssel, erőszakkal, néha a legmesszebb menő, a választók életét, egészségét veszélyeztető, erőszakkal oly választásokat csikarnak ki, melyek az én malmomra hajtják a vizet: ez az álláspont az alkotmányosságnak, a szabadságnak, a libcralismusnak legégbekiáltóbb megtagadása. (Élénk mozgás johlfelől.) Magyarországot csak komolyan felfogott, a kormány és a nemzet által tiszteletben tartott reális alkotmányosság biztositbatja, nem pedig phantasmagoriák, nem pedig oly rendszer, mely nem alkotmányos, hanem cliqueszerű. Mit gondoljon az a nép, melyet az iskolában arra tanítanak, hogy mi az az alkotmány, mi a szabadság, mi a választási rendszer, mi a képviseleti rendszer, aztán pedig eléje állanak a választásokon s nyers erővel szétverik őket, vagy kirántják kezéből választási bárczáit és másokat tesznek azok helyébe, vagy pedig a szavazásnak végleges eredményét az által változtatják meg, hogy visszautasítják a legtörvényesebb választókat csak azért, hogy helyökbe másokat állítsanak. Különben azon komolyságot és képes^ séget, melylyel a liberális kormányok hazánk ügyeinek előmozdításához járultak, legvilágosabban jellemzi az, hogy épen azon a téren, a melyen legtöbb történt, a hitel és pénzügy terén; épen arról az osztályról |és azon néprétegről