Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

68 XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. miért legyenek kizárva a kedvezményekből, ezt nem látom be. De mondom, itt nincs szükség a törvény megváltoztatására, hanem arra, hogy a végrehajtás helyesen irányittassék. Egyátalában attól függ minden, hogy miről van itt szó. Akarják-e megmenteni, támogatni azt a szőlő ni ívest, vagy akarják-e fentartani azt az X catastralis holdat, mint jövedelmező földet, mint adóalapot, vagy akarják-e fentartani azt a bort, melyről hogy fentartható, mindig beszélni hallok, de ennek a kivihetősége iránt alapos kételyeim vannak. A szerint, ami erre a kérdésre a válasz, a szerint kell az intézkedésnek is irányulnia. Az én felfogásom szerint, első feladata az állam­nak a szőlőmívest megmenteni. Fiscalis szem­pontból a pénzügyminister úr mondhatja: nekem mindegy, ki ennek a holdnak tulajdonosa, a hold fogja az adót fizetni; de a szőlővel szem­ben ezt mondani nem lehet, nem szabad, hanem ott az illető egyénnek, a kinek munkaalkalma, életforrása megszűnt, más forrást kell szerezni és pedig abból a munkából, a melyből a leg­könnyebben megél, a szőlőültetésből. Ebből, méltóságos főrendek, az következik, hogy szűk­keblűség volna azt mondani, hogy neked ez a szőlőd tönkrement, de helyettesítheted; más talaj, a melyen helyesen szőlőt lehetne ültetni, ebben a községben nincsen. Hát már most miért ne lehessen azt az egyént és még inkább, ha nagyobb számú egyé­nekről vagy községekről van szó, ezeket épp úgy támogatásban részesíteni az által, hogy ül­tessenek ott, a hol jónak látják és saját mun­kájok, vagyonuk veszélyeztetésével bele akarnak menni, eltekintve attól, hogy volt-e ott phyl­loxerás szőlő vagy nem. Ezt részemről nagyon is fontosnak tartanám, mert már előbbi felszó­lalásomban voltam bátor elmondani, hogy na­gyon sok vidék és nagyon sok szőlő van, a hol kísérletezhetnek, a mennyit akarnak, ame­rikai vesszőkkel, az nem fog succedalni. Húsz év nmlva egypár ember ismét tönkre fog menni és ismét abba fogják hagyni. Ellenben számtalan vidéki talaj van, a hol legjobban le­hetne szőlőt ültetni. Nem látom át, miért ne lehetne oly szölőmívelő lakosságot, a melynek a saját vidékén nincs arra alkalma, vagy nincsen bizodalma, transportalni és ugyanazokat az állami kedvezményeket úgy alkalmazni, hogy más he­lyen ugyanazt a szőlőmívelést folytassák vagy helyesebben mondva, újból kezdjék oly helyen, a hol phylloxera nem pusztított. Ismétlem, a törvény módosítását sem nem akarom javasolni, sem nem tartom szükséges­nek, hogy a kivitel tekintetében a ministerium mennél bőkezűbben járjon el és a korlátozást mennél ritkábban alkalmazza; ezt tartom kívá­natosnak és szives figyelmébe ajánlom a kor­mánynak. Lukács László pénzügyminister: Nagy­méltóságú elnök úr, mélt. főrendek! Daczára annak, hogy Keglevich István gr. ő méltósága határozati javaslatot vagy módositványt nem méltóztatott benyújtani, mégis szükségesnek tartom reflectálni a méltósága által elmondot­takra, és itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy két dolgot kell megkülönböztetnünk, elő­ször azt, a miről ő excellentiája Szapáry gr. megemlékezett: a szőlővesszők kiosztását és másodszor mindazon összes kedvezményeket, a melyek ebben a törvényjavaslatban contemplálva vannak. A mi a szőlővesszők kiosztását illeti, erre az a megszorítás, a mely itt contemplálva van, nem vonatkozik, mert hiszen a szölővessző­telepek, a melyek az államnak már ma is ren­delkezésére állanak, részint direct állami tele­pek, részint államilag támogatott telepek és elég módot és alkalmat nyújtanak arra, hogy az állam támogassa szőlővesszők kiosztásával az oly vidékek termelőit is, a melyek ezen kedvezményekre igényt nem tarthatnak. E te­kintetben, ámbár nem vagyok hivatva ilyen részletkérdésekben nyilatkozni a földmívelés­ügyi minister helyett, mindazonáltal ismerve az ő intentióit és nyilatkozatát, a melyet a méltóságos főrendiház pénzügyi bizottságában tett, kijelenthetem az ő nevében is, hogy ő e tekintetben egyátalában nem szándékozik szűk­keblűén eljárni, hanem a szőlővesszők kiosz­tásában, akár van az illetőnek igénye ezen kedvezményre, akár nincsen, a legbőkezűbben szándékozik eljárni, sőt községekkel szemben még az ingyenes vesszőkiosztást is kilátásba helyezte. E tekintetben tehát semmiféle aka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom