Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.
Ülésnapok - 1892-91
XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. m kép volt contemplálva — (Olvassa.) »A 2. pontban szem előtt tartott eset az volna, ha például izraelita vallású férj és gör.-kel. hitvallású feleség közti vegyes házasságnál a férj később akár szintén a gör.-kel. hitvallásra, akár más valamely bevett vagy törvényesen elismert keresztény vallásra, például az unitáriusra térne át. Ha már most a házasság megkötése előtt létrejött megegyezés úgy szólt, hogy a fiúgyermekek izraelita, a leánygyermekek pedig gör.-kel. hitvallásúak legyenek, akkor a férj emiitett vallásváltozása után meg van engedve a megegyezés megváltoztatása, de csakis oly irányban, hogy az összes gyermekek keresztény vallásúak legyenek. »Ha azonban a nő térne át a gör.-kel. hitvallásról például az evang. ref. hitvallásra, akkor az első, vagyis a házasság megkötése előtt létrejött megegyezés továbbra is érinthetlen maradna. A keresztény és nem keresztény felek közti házasságnál ellenben elégnek veszi a szakasz a megegyezés megváltoztathatására azt, ha ama válaszfal, mely vallásilag a keresztényt a nem kereszténytől elválasztja, ledőlt, mert eme válaszfallal szemben azon különbség, mely az esetleg különböző felekezetben' keresztény házasok közt még mindig íenmarad, számba alig jöhetnek.« Tehát az ezen törvényeket initialó cultusministernek magának is az a nézete volt, hogy az összes keresztény felekezeteket a nem keresztényekkel kell szembe állítani és azon insinuátió, melyet e részben a minister úr kegyeskedett irányomban használni, az itt már nem insinuatió, mert Csáky Albin gr. minister úr maga is határozottan az izraelita vallásra hivatkozik és azt mondja: »Legfőbb indoka ennek is a keresztény és nem keresztény felek közti házasság lehetővé váltában és ebből folyólag ama kényszer elkerülésének szükségében rejlik, hogy a törvény parancsából legyen állandósítva, esetleg ugyanazon családban és most már a szülők határozott kívánsága ellenére a testvérek egy részének keresztény, más részének nem keresztény vallása.« És máshol így szól: »Az iméntiekben tárgyalt kivétel indoka abban rejlik, hogy a keresztények közölt kötött eredetileg vegyes házasság később nem vegyessé válik, akkor a házasság megkötése előtt létrejött s esetleg a most már közös vallásra nézve hátrányos megegyezés további fentartásának erőszakolása nagyon is szembetűnő visszásságokkal járna.« Az indokolás továbbá azt mondja: (Olvassa.) »A szakasz utolsó bekezdése ellenben az 1868 : LIII. t.-cz. egyik más irányú, egyebekben hatályon kivül helyezni nem kivánt rendelkezésének is némi módositását foglalja magában, midőn lehetővé teszi azt, hogy a hetedik életévet már túlhaladott gyermekek is az új megegyezésnek megfelelő vallásra térhessenek át.« stb. Tehát egyenesen az izraelita receptióra utal a tisztelt minister úr, a mi különben a felhozott példákból is kitetszik. Méltóztassék már most megengedni, van-e abban paritás, hogyha, midőn keresztény és nem keresztény közötti házasságban valamelyik a kereszténységről áttér egy nem keresztény hitvallásra, a 4. §. következtében a hetedik életévet még meg nem haladott gyermekek nem keresztények lesznek? Ha pedig nem keresztény tér át a keresztény hitvallásra és pedig valamely felekezetre, mely nem a másik félnek a hitvallása, akkor a gyermekeket magával nem viheti át, hanem azoknak nem keresztényeknek kell maradniok. Megegyeztethető-e ez azzal az elvvel, keresztül van-e itt vezetve az az elv, őszinte e az az elv a törvényben, a törvénynek czélja és szándéka az-e, hogy a családban lehetőleg a vallásnak egysége megőriztessék vagy helyreállittassék; ha mesterségesen és parancsolva akadályt állítunk abban, hogy a hetedik évet még be nem töltött gyermek a szülő átlépése által ne válhassék kereszténynyé, mert a szülő nem arra a felekezetre tért át, a melyben esetleg a másik szülő vagy hitvestárs él? Szerintem a dolog ily szerű felállítása bizonyos szűkkeblűség, a czélnak el tévesztése, a reciprocitás félretétele, nagy kedvezmény a nem keresztény felekezeteknek, szemben a különböző keresztény felekezetekkel. (Ügy van! jobbfelél.) És ugyauigy állunk mindazokra nézve, a melyeket az előadottakban felhoztam. Teszem abban az esetben, ha valamely nem keresztény természetes gyermekét később sajátjának ismeri el. Az a
