Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-91

XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 13 el nem fogadtuk és bővebben kifejtettük az okokat, melyek miatt ehhez nem járulhatunk. Én részemről kérem a méltóságos főrendeket, hogy méltóztassanak azt a szakaszt meg nem szavazni. Ennek következtében ennek törlését hozom javaslatba. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Mindenek elölt a tárgyalás módjára vonatkozólag vagyok bátor előterjeszteni azt, hogy épp Zichy ő excellentiájának indítványára nem a hármas bizottsági jelentés vétetett a tárgyalás alapjául, hanem a képviselőház üzenete. így tehát, ha most a hármas bizottság jelentését méltóztatnak nézői és a 22-ik §-t elolvasni, ez kimaradottnak látszik a tárgyalásból, de ez tulajdonkép az elfogadott módszernél fogva a 25. §-nál fog tárgyalás alá jönni, (Ügy van! Úgy van!) mert — ismétlem — épen Zichy ö excellentiájának indítványára a képviselőház üzenete vétetvén a tárgyalás alapjául, a kérdés ebben a keretben fog helyes megoldásra jutni. (Helyeslés.) Magára a 23. §-ra nézve, mely a kilépés alakszerűségeiről szól, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy csakugyan visszaélnék e magas ház türelmével, ha ma, mikor már negyed izben tárgyaljuk a vallás szabad gyakorlatáról szóló tőrvényjavaslatot, nekem pedig már harmad izben van szerencsém azt képviselni, annak bővebb történeti vagy egyházpolitikai jelentőségének fejtegetésébe bocsátkoznám. Csupán csak azt kell kijelentenem, hogy a 23. §. tartalmához ragaszkodik a képviselőház, ragaszkodik a kormány, ragaszkodik a hármas egyesült bizottság is, mert a kilépés alakszerűségeinek meghatározásával van joghatályosan biztosítva az egyéni vallásszabadság tartalmának egyik leglényegesebb eleme, A mint méltóztatnak emlékezni a múltkori tárgyalásról, sokan vannak, kik azt állítják, hogy nem is szükséges erre nézve expressis verbis intézkedni, mert a méltóságtok által elfogadott 5. §. folyománya tz, hogy a kilépés ugyanazon feltételek mellett történik, mint az áttérés. De méltóztatnak arra is emlékezni, hogy az országgyűlés másik házában egy tekintélyes államférfiú, Szapáry Gyula gr. egyik indítványát éppen azzal indokolta, hogy nem szükséges külön intézkedni erről, mert a törvénymagyarázat szabályai szerint az 5. §-ból fog következni az, hogy a kilépés úgy fog történni, mint az áttérés. Én azt a törvénymagyarázati perspectivát voltam bátor akkor a méltóságos főrendek elé állítani, hogy ha talán én ma nem értelmezném is igy, éppen szemben a főrendiház hármas bizottságának kijelentéseivel, de hogyha úgy emelkednék is tőrvénynyé, még akkor is a törvénymagyarázat azon elemi srabályai szerint, hogy a 1 örvény nem a törvényhozók subjectiv akaratán, hanem a maga objectiv alapján nyugszik, semmi kétségem sem volna az iránt, hogy ezt a magyarázatot nyerné az életben. És akkor mi lenne a következménye ? Az, hogy még azok a koriátok is elesnének, a melyeket a felekezeten kívüliség ellen most felállítunk, és a felelősség kétségkívül azokra háramlanék vissza, a kik megakadályozták hogy ez expressis verbis a törvényben kimondassák. Én tehát föltétlenül ragaszkodom a 23. §. tartalmához, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy a joghatályos kilépést minden kétséget kizárólag biztosítani kell. A különbség a képviselőház és az egyesült hármas bizottság szövege között nem olyan, a mely az elvek integritását érintené, sőt bizonyos tekintetben az utóbbi még tökéletesebb is, mert igen helyesen jegyezte meg Rudnyánszky József b. ő méltósága, hogy az még a belépésre is kiterjeszkedik. Ennek következtében bátor vagyok a méltóságos főrendeknek ajánlani, hogy a 23. §-t a hármas egyesült bizottság szövegében méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólani? Miután senki sem kivan hozzászólani, a vitát bezárom. Beöthy Zsigmond: Nekem egy stylaris észrevételem volna. (Felkiáltások: A vita már be van zárva') Elnök: Minthogy a vita már be van rekesztve, következik a szavazás. Gróf Zichy Nándor azt az indítványt adta be, hogy aa eredeti törvényjavaslat 22. §-a