Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

90 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Azt hittük, hogy elenyésztek azok az ellentétek, a melyek a múltban a magyar társadalmat megosztották; azt hittük, hogy a felekezeti ellentétek elenyésztek, vagy legalább is nem birnak már olyan jelentőséggel, hogy politikai pártalakulásra alapul szolgáljanak. És íme, csnk a lefolyt néhány év nyugtalansága, miként azt itt e házban Zichy Nándor gr. ö excellentiája világosan kimondotta, egy új felekezeti párt keletkezésére vezetett. Alkotmányos országban, nézetem szerint, a pártok tömörülhetnek igen különféle elvek és jelszavak alatt; alakulhatnak felekezeti alapon is. És hogy ma alakult egy ily párt, úgy hiszem, ezt tudomásul kell venni. Én részemről csak annyit kívánok megjegyezni, hogy nem óhajtom, hogy több ily párt alakuljon és hogy a viszhang erre egy felekezeti párt alakulása legyen; és hogy más felekezeti jelszó alatt is alakuljanak pártok. Eléggé széttagolt ez ország, nincsen szükség ilyen széttagolásra. Hanem egyet csodálok, hogy ma politikai párt, a melynek, mint minden politikai pártnak, ha nem is a közel jövőben, de a távolabbi jövőben alkotmányos és parlamentáris országban azt a czélt kell maga elé tűznie, hogy a többséget elnyerje, »felekezeti« jelszó alatt alakuljon. Ezzel önmagát kisebbségre kárhoztatja, mert Magyarországon nincs egy felekezet sem, mely absolut többségben volna s az újonnan alakuló felekezeti párt fog magával szemben találni nem felekezeti alapon álló pártot, de ugyanazon felekezetből kikerültét, melynek jelszava alatt ő tömörül. Méltóságos főrendek! Ha azt hinném, hogy annak a nyugtalanságnak, annak a sajátszerű mozgalomnak, melyet az utóbbi években az egyházpolitikai törvények a politikai életben, söt bizonyos mértékig még a társadalomban is előidéztek, a vallás szabad gyakorlatáról szóló e törvényjavaslatnak bizonyos méltányos compromissum alapján való megalkotása véget vethetne, nagyon-nagyon megfontolandónak vélném: nem kell-e elmennünk a végső határig még az elvi szempontokból való engedményekben is e nagy czél érdekében? De hát ő eminentiája, az előttem szólott bibornok-püspök azt mondotta : nem lesz vége a nyugtalanságnak mindaddig, a mig annak oka el nem hárittatik. És ha további fejtegetéseiből én azt a consequentiát vonhatom le, hogy Széchényi Imre gróf inditványának elfogadása a nyugtalanság megszüntetésére nem lesz elégséges, akkor én nem habozom annak kijelentésével, hogy Széchényi Imre gr. ezen indítványát már ennél az egy oknál fogva sem fogadhatom el. (Helyeslések.) De még más okoknál fogva sem fogadhatom el. (Halljuk! Halljuk!) A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat egy intézkedése keltette fel a legélesebb ellentéteket, keltette fel egy bizonyos oldalról a legnagyobb ellenszenvet, az az intézkedés tudniillik, a mely a felekezetnélküliségről szól. (Igaz! Űgy van! jóbbfélöl.) Méltóságos főrendek! Nem jó a törvényalkotásnál létező viszonyok előtt szemet hunyni s nem számolni azokkal. Sajnálni, mélyen sajnálni lehet azokat, a kik egyénileg nélkülözik a vallás által nyújtott támaszt. (Igaz! Űgy van ! joobfelöl.) Minden egyháznak, minden hítfelekezetnek feladata a vallásosság ápolása, terjesztése. Az államnak is feladata, hogy közvetve, midőn oltalmat nyújt a maga körén belől való egyházaknak, a vallásosságot fentartsa, ápolja; de odáig ma már nem mehet, hogy valamely felekezethez való iartozásra nézve kényszert alkalmazzon, vagy kimondja a felekezeti kényszert; mert akár jó, akár nem, akár szerencsés, akár szerencsétlen az a fejlődés, a hova minket a XIX. század vége juttatott — és én nem rajongok e fejlődésért — (Zajos helyeslés jobbfelöl.) a törvényt ez állapotok számára kell megalkotni. És ma a vallásos érzület annyira individuális, hogy óriási nehézségekbe ütközik annak megállapítása, hol kezdődik a vallásos élet határa és hol végződik az. A mi az egyiknél eminenter vallási kérdés, az a másikra nézve teljesen közömbös. A mi az egyikre nézve a vallás lényege, az a másikra nézve lényegtelen külsőség. Példákkal szolgálhatnék e részben. Rám nézve és úgy hiszem, hazám művelt közönségének túlnyomó nagy többségéről mondhatom, nem vallásos kérdés az, hogy egy izraelita haszonbérlő asztalához leüljön és egyék az ő konyhafőztjéből. Ahhoz a haszonbérlőhöz én leülök minden scrupulositás nélkül, mig ő azt