Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-78
LXXV1II. ORí a czélt pedig elértem azzal, ha világosan kimondom, hogy a III. fejezetet részemről el nem fogadom és hogy ezt a czélt akként fogom elérni, hogy ha ezek az indítványok elestek, a Ilf. fejezet minden egyes szakaszánál fel fogok szólalni. Elnök .* Kérem tehát, méltóztassanak a tárgyhoz hozzászólni. Schlauch Lörincz ö eminentiáját illeti a szó. (Halljuk! Sálijuk!) Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Halljuk! HaUjiik!) Az igen tisztelt főrendi tagtársunk módositványához nem járulhatok. Nem járulhatok pedig azért, mert lényegében fentartja azt az elvet, mely a III. ft'jezetbea foglaltatik, csak a formát változtatja és azt, a mit a törvényben kimondatni nem akar, azt rendeleti úton, a mi szerintem még veszedelmesebb, még is életbe léptetni kivánja. Megengedem, hogy az államélet fejlődésében előáll a provisorius módon való intézkedés szüksége oly esetekre nézve, melyek vagy csekélyebb fontosságuknál, vagy a törvényhozási actusra még meg nem érett termeszetöknél fogva ideiglenes elintézést kivannak. De oly kérdésben, melynek roppant, fontosságát senki sem tagadhatja, mely mélyen belevág az állam erkölcsi életébe, melynek mily módon való megoldása kiszámíthatatlan befolyással lehet arra az alapra, melyen a magyar állam századokon át nyugodott, sőt megbéníthatja azt az erőt, mely az államnak legbiztosabb fentartója, ily kérdésben szabad kezet adni az alanyi felfogásnak, az egyéni elhatározásnak, ezt én nemcsak indokolatlannak, hanem felette veszedelmesnek tartom. A modern állam, vagy tulajdonképen a képviseleti iendszer elmélete szerint a törvény az államnak, vagyis a közakaratnak kifolyása, a rendeleti hatalom pedig csak a végrehajtó közeg tekintélyén nyugszik. A törvény tekintélye tehát nagyobb, mint a rendeleteké. Az absoíut kormányzatban azonban a törvény és rendelet közti különbség mindinkább kidomborodik, mert a törvény a jognak codificatioja, a rendelet pedig csak kisegítő eszköz vagy pótló rendszabály. .ÁGOS ÜLÉS. 87 Angolországban például a rendeleti jognak nagyon szűk korlátai vannak. Észak-Amerikában nagyon élesen megkülönböztetik a törvényhozó és végrehajtói hatalmat s nem engedik a kettőt összezavarni, mert mennél jobban elmosódik e két fogalom közti különbség, annál közelebb áll az absolutismus, mely annál veszedelmesebb, mert a képviseleti rendszer elfajulására és következetesen a többfejü állam mindenhatóságra vezethet, ez pedig bármely formában jelentkezzék is, mindig gyűlöletes, mert a mi alatta szenved: az a jog, a szabadság, a jogbiztosság. Magyarországban a képviseleti rendszert tekintjük törvényes kormányformának, ennek consequentiája pedig az, hogy a diseretionarius hatalom mennél szűkebb korlátok közé legyen szorítva. Őseink panaszkodtak, ha pátensekkel kormányoztak, ez ellen törvényekben óvást emeltek s igen gyakori volt az eset, hogy az ily rendeleteknek, mint alkotmányelleneseknek, mint törvényteleneknek megtagadták az engedelmességet. A magyar csak a törvénynek tudott engedelmeskedni, a rendeletek tára nem nagy tekintély volt előtte. Már pedig a módositvány nem czéloz egyebet, mint utat nyitni a pátens-rendszernek. Méltóztassanak, méltóságos főrendek, — hogy csak felemlítsem, — visszaemlékezni arra az időre, midőn protestáns polgártársaink vallási ügyeit — pedig talán nem is dogmaücus ügyeit — rendeleti úton akarták szabályozni; méltóztassanak megfontolni, milyen zavart idézett fel a februáriusi rendelet! Mai helyzetünknek egész szerencsétlensége oda vezethető vissza. S ime, ma ismét egy kimondhatatlan horderejű kérdést, mely magában a törvényhozás termében a kedélyeket oly nagy mozgásba hozta, a rendeletek útjára akarnak terelni ! Az eszmék rokonságánál fogva itt még egy másik tárgyat kívánok fölemlíteni. Midőn t. i. a három egyházpolitikai törvény szentesítve volt, a lelépett kormány a házassági ügyekben való eljárásról törvényjavaslatot készített, melyet a törvényhozás elé kívánt terjeszteni. Az előbbi kormány tehát ezt