Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

84 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. azt az alapelvet, hogy a gyermekeknek minden esetre valamely bevett vagy törvényesen elismert vallást kell követniök, illetőleg ezek valamelyikében kell neveltetniük, tüzetesen szabályozandó azoknak a gyermekeknek vallási jogviszonya és vallási nevelése is, a kiknek egyik vogy mindkét szülője a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik. A fentebb emiitett kérdések szabályozása iránt kibocsátandó szabályrendelet utóbb a törvényhozás beleegyezése nélkül sem vissza vonható, sem nem módosítható. Gyulai Pál jegyző : Andrássy Aladár gr. főkamarásmester! Andrássy Aladár gr. főkamarásmester: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Midőn az imént beadott módositványt magamévá teszem, a házszabályok 48. §-a szerint identificálom magamat ezzel a beadványnyal. Ennek következtében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezzel magammal ellenmondásba jövök, mert a múlt tárgyalás alkalmával ennek az egész fejezetnek kihagyását voltam bátor indítványozni. De nemcsak én jövök magammal ellemonőásba, de maga a főrendiház is saját végzésével elenmondásba jön, ha ezt a módosítást most elfogadná; mert akkor az én beadott indítványomat elég tekintélyes többséggel elfogadták és hogy ez a többség érvényre nem jutott, ennek oka az, hogy e ház több tagja — magamat sem veszem ki — az utolsó felolvasást be nem várva, a házat elhagyta, mi által megváltozván a majoritás a jelen volt tagok módosításomat is természetesen elvetették. Sajnálattal constatálom ezt, mert azt hiszem, hogy ha ez akkor meg nem történt volna, a kedélyek ma nem lennének abban a hangulatban, a melyben vannak, túl lennénk igen sok dolgon, sok megoldásra sóvárgó fontos ügy jobban előrehaladt volna, s bizonyára jobb állapotok lennének. De ez nem történt, és így kénytelen vagyok oda nyilatkozni, hogy ezt az indítványt elfogadom, először azért, mert az első, akkor előttünk fekvő törvényjavaslatban inkább a czím ellen volt kifogásom, mely igy szólt: »A bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókról«, ma pedig a czím igy hangzik : »Vegyes és zárhatározatok*. Ebben tehát már is nem látom azt az ominosus felekezetnélküliség documentálását és azt hiszem, hogy ez által is könnyebb lesz hozzájárulni. Azonban e concessio után is, megvallom, még a fődolog hiányzik, tudniillik a 22. és többi §-ok, melyek a korábbi czímben még fennálló, nézetemmel ellenkező viszonyt fentartják, még ez alkalommal is bennefoglaltatnak. Én tehát ennélfogva kívánom, hogy ez indítvány elfogadtassák. Tény az is, hogy az 5. §. elfogadása folytán valamely vallásfelekezetből kilépnie, vagy valamely vallásfelekezetbe belépnie mindenkinek szabad, és igy e szakasz elfogadásával, azt hiszem a vallásszabadságnak legnagyobb mértékben elég tétetett. Ezt a szakaszt pedig a t. haz egyhangúlag elfogadta. Tehát nincs ok, hogy a módositványt el ne fogadjuk, melyben mi csak azt vettük figyelembe, hogy a kilépés és belépés közt egy bizonyos időszak létezik, és hogy ezt az időszakot —• és ez fővonása ennek a beadott indítványnak — mi ugy akartuk kifejezni, hogy mig az az állapot tart, hogy valaki egyik felekezetből a másikba belép, intézkedjék a törvény az alatt az idő alatt a felekezet nélküliekről. Hogy erről intézkedni kell, ez a dolog természetében fekszik, mert sok oly dolog van a judicaturában és minden téren, a mi az olyan egyének viszonyait érinti, kik oly stádiumban vannak, hogy sem az egyik, sem a másik felekezethez nem tarloznak; a mig tehát ez történik, rászorulnak a törvényhozási intézkedésre. Itt ezt nem teheti más, mint a kormány s erről törvény utján határozottan intézkedni kell. Itt tehát ezt a szakaszt olyanformán contempláltuk, hogy a kormány rendelet utján intézkedjék ezükre vonatkozólag. Én azonban azt az aggodalmat is érzem magamban, hogy ha mi ezt törvény utján szabályozzuk, a többiekre nézve pedig fentartjuk a rendelet utján való rendelkezési jogot a ministereknek, abban az esetben mi talán túl megyünk azon, a mit óhajtunk, mert ilyen nagy jogot és hatalmat a ministereknek átadni, egy bizonyos fokig aggasztó lehet. Mi tehát abból