Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

84 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. azt az alapelvet, hogy a gyermekeknek minden esetre valamely bevett vagy törvényesen el­ismert vallást kell követniök, illetőleg ezek valamelyikében kell neveltetniük, tüzetesen sza­bályozandó azoknak a gyermekeknek vallási jogviszonya és vallási nevelése is, a kiknek egyik vogy mindkét szülője a bevett vagy tör­vényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik. A fentebb emiitett kérdések szabályozása iránt kibocsátandó szabályrendelet utóbb a törvényhozás beleegyezése nélkül sem vissza vonható, sem nem módosítható. Gyulai Pál jegyző : Andrássy Aladár gr. főkamarásmester! Andrássy Aladár gr. főkamarásmester: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Midőn az imént beadott módositványt maga­mévá teszem, a házszabályok 48. §-a szerint identificálom magamat ezzel a beadványnyal. Ennek következtében kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy ezzel magammal ellenmondásba jö­vök, mert a múlt tárgyalás alkalmával ennek az egész fejezetnek kihagyását voltam bátor indítványozni. De nemcsak én jövök magammal ellemonőásba, de maga a főrendiház is saját végzésével elenmondásba jön, ha ezt a módo­sítást most elfogadná; mert akkor az én be­adott indítványomat elég tekintélyes többséggel elfogadták és hogy ez a többség érvényre nem jutott, ennek oka az, hogy e ház több tagja — magamat sem veszem ki — az utolsó fel­olvasást be nem várva, a házat elhagyta, mi által megváltozván a majoritás a jelen volt ta­gok módosításomat is természetesen elvetették. Sajnálattal constatálom ezt, mert azt hi­szem, hogy ha ez akkor meg nem történt volna, a kedélyek ma nem lennének abban a hangu­latban, a melyben vannak, túl lennénk igen sok dolgon, sok megoldásra sóvárgó fontos ügy jobban előrehaladt volna, s bizonyára jobb állapotok lennének. De ez nem történt, és így kénytelen va­gyok oda nyilatkozni, hogy ezt az indítványt elfogadom, először azért, mert az első, akkor előttünk fekvő törvényjavaslatban inkább a czím ellen volt kifogásom, mely igy szólt: »A bevett és törvényesen elismert vallásfelekezete­ken kivül állókról«, ma pedig a czím igy hang­zik : »Vegyes és zárhatározatok*. Ebben tehát már is nem látom azt az ominosus felekezet­nélküliség documentálását és azt hiszem, hogy ez által is könnyebb lesz hozzájárulni. Azonban e concessio után is, megvallom, még a fődolog hiányzik, tudniillik a 22. és többi §-ok, melyek a korábbi czímben még fennálló, nézetemmel ellenkező viszonyt fentart­ják, még ez alkalommal is bennefoglaltatnak. Én tehát ennélfogva kívánom, hogy ez indítvány elfogadtassák. Tény az is, hogy az 5. §. elfogadása foly­tán valamely vallásfelekezetből kilépnie, vagy valamely vallásfelekezetbe belépnie mindenkinek szabad, és igy e szakasz elfogadásával, azt hi­szem a vallásszabadságnak legnagyobb mérték­ben elég tétetett. Ezt a szakaszt pedig a t. haz egyhangúlag elfogadta. Tehát nincs ok, hogy a módositványt el ne fogadjuk, melyben mi csak azt vettük figye­lembe, hogy a kilépés és belépés közt egy bizo­nyos időszak létezik, és hogy ezt az időszakot —• és ez fővonása ennek a beadott indítvány­nak — mi ugy akartuk kifejezni, hogy mig az az állapot tart, hogy valaki egyik felekezetből a másikba belép, intézkedjék a törvény az alatt az idő alatt a felekezet nélküliekről. Hogy erről intézkedni kell, ez a dolog természetében fek­szik, mert sok oly dolog van a judicaturában és minden téren, a mi az olyan egyének viszonyait érinti, kik oly stádiumban vannak, hogy sem az egyik, sem a másik felekezethez nem tarloznak; a mig tehát ez történik, rá­szorulnak a törvényhozási intézkedésre. Itt ezt nem teheti más, mint a kormány s erről tör­vény utján határozottan intézkedni kell. Itt tehát ezt a szakaszt olyanformán contempláltuk, hogy a kormány rendelet utján intézkedjék ezükre vonatkozólag. Én azonban azt az aggodalmat is érzem magamban, hogy ha mi ezt törvény utján sza­bályozzuk, a többiekre nézve pedig fentartjuk a rendelet utján való rendelkezési jogot a mi­nistereknek, abban az esetben mi talán túl me­gyünk azon, a mit óhajtunk, mert ilyen nagy jogot és hatalmat a ministereknek átadni, egy bizonyos fokig aggasztó lehet. Mi tehát abból

Next

/
Oldalképek
Tartalom