Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-77
52 LXXVil. ORSZÁGOS ÜLÉS. Magyarország nemzeti egységének megsemmisítése. Itt tehát erről szó sem lehet; de ha egy nemzetiségek által lakott vidéken a magyar eszme egész tisztaságában fenn nem áll, ha a hivatalos eljárás folytán bekövetkezhetik az, hogy kételyek támadnak Magyarország kormányzása iránt: akkor, méltóságos uraim, én a legnagyobb aggodalommal tekintek a jövőbe, mert nem látom biztosítva azt, hogy Magyarországnak épp azok az elemei, a kikre utalni bátor vagyok, a kellő szeretettel, ragaszkodással fognak hazánkhoz füzetni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez volna a második elv, a melyet szem előtt kell tartani. Azonban nemcsak ez okoz bennem aggályt; elszigetelt választás volt ez a nyitrai választás. Oly dolgok fordultak ott elő, a melyek a legvakmerőbb erőszakhoz nagyon is közel állanak, a miért is az egész ország aggodalommal tekint a mindinkább közeledő országos választások elé. Kérem tehát a nagyméltóságú belügyminister urat, hogy szokott lovagiasságával méltóztassék minket megnyugtatni az iránt, hogy akkor, a mikor Magyarország lakossága legszentebb jogát fogja gyakorolni az átalános választásoknál, mi ezen harczba azon büszke tudattal mehetünk bele, hogy tökéletesen loyalis ellenféllel állunk szemben. Ezt akartam kijelenteni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl.) Elnök: Méltóztassék felolvasni az int'Tpellatiot. Gáll József jegyző (olvassa). Perczel Dezső belügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Ha méltóztatnak megengedni, leszek bátor a hozzám intézett mterpellatióra válaszomat azonnal megadni. (Halljuk! Halljuk.!) A mi az interpellatió első pontját illeti, hogy vau-e tudomásom a nyitrai választás körüli eljárásról, jelenthetem a méltóságos főrendeknek, hogy nekem a választás lefolyásáról csak az a rövid távirati jelentésem van, hogy az ma reggel fejeztetett be és hogy Latkőezy Imre jelölt hatszázat meghaladó többséggel képviselővé választatott. (Mozgás jobbról. Helyeslés balról.) Ez az egész, a mit nekem táviratilag jelentettek. Ma reggel fejeztetvén be a választás, az idő, mely a választás befejezésé| tői elválaszt, oly rövid, hogy kimerítő írásbeli jelentést, jegyzőkönyvet kezeimhez nem is kaphattam. A mi a másik pontot illeti, hogy minő állást foglalok el ezzel szemben, erre nézve leszek bátor szintén jelezni álláspontomat. (Halljuk! Halljuk !) Előzetesen azonban köszönetemet kell kifejeznem a hozzám intézett interpellatióért a mélyen tisztelt méltóságos tag úrnak, hogy nekem ily gyorsan nyújtott alkalmat arra, hogy álláspontomat jelezhessem. Annál is inkább lekötelezett engem ezzel, mivel ennek folytán a törvényhozás másik házának ülése csak kedden lévén, abban a rendkívül kedvező helyzetben vagyok, hogy álláspontomat e magas törvényhozási testületben már ma kifejthetem. (Halljuk! HoUjukl) A kérdés lényegére nézve a nyitrai válasz tás két szempontból eshetik biiálat alá. Az egyik a választás érvényessége. Méltóztatnak tudni, hogy a választás érvényessége felett, a fenn. álló törvények értelmében, a képviselőháznak egy teljesen független, birói eskü alatt működő biráló bizottsága van hivatva dönteni. Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy a mint a múltban, ugy ez alkalommal is, ha a törvény értelmében megkívánt alakiságok mellett petiíió fog beadatni a képviselőházhoz, a biráló bizottság teljesen pártatlan objectivitással fog e kérdéssel foglalkozni és ítéletet hozni. (Helyeslés.) A másik szempont, mely itt figyelembe veendő, az, hogy miféle álláspontot foglalok én el a választásnál közreműködött közegekkel, jelesen a választá?i elnökkel és a választási elnökön kivül mindazon közegekkel szemben, a kik a központi választmány kiküldése folytán a Nyitrán megejtett választásnál mint functionáriusok közreműködtek 1 Erre nézve — remélem, teljes megnyugvására a méltóságos főrendi tag urnak — válaszom az, (Halljuk! Halljuk!) hogy álláspontomat teljesen praecisirozza az 1874: XXXIII. törvényczikk 92. § a, a mely azt mondja, hogy ha a választásnál akár a választási elnök, akár egy más, a választásra beható közeg mulasztása vagy cselekménye által törvénysértést követ el, úgy ellene a fegyelmi eljárásnak van helye.
