Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

40 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. bona ügye, a melyet ujabban malomkérdés név alatt szoktak jelezni. Nem kívánok itt a részletekbe ereszkedni, — bár sok mondani valóm lenne ez ügyről — hogy beszédemet mennél rövidebbre foghassam. Csak átalánosan jelzem, hogy az e kérdésben fennálló két ellentétes nézet egyikéhez sem csatlakozhatom. Sem azokhoz, kik azt mondják: Ma exportra nem szorulunk, tehát az export-malmoknak létjogosultságuk nincsen többé; vonjuk meg egyszerre tolok az összes kedvezményeket és szüntessük meg a kikészilési eljárásra behozható gabona importját. Sem azokhoz, a kik ezen nézetet kenyéririgységnek és osztálygyülöletnek tartják s örömest üldöztetnék rendőrileg. Itt is csak a középen van az igazság! Első sorban a kormány teendője volna méltányos intézkedések utján azon jogos elkeseredést lecsillapítani, a melyet nyilván elődjei által megtűrt visszaélések szültek. S nem tagadom, hogy ez kis mértékben már meg is történt. Másodsorban a megváltozott közgazdasági helyzetnek megfelelőleg reorganisálni az egész kikészitési eljárás ügyét. S itt bátor vagyok Németország példáját szíves figyelműkbe ajánlani, (Halljuk! Halljuk!) a hol az azonossági eljárás eltörlése alkalmával (Aufhebuog des Identitäts-nachweises) behozatott az Exportsebein systhemája. Ez legegyszerűbb és legingeniosusabb mód annak az elvnek a keresztülvitelére, hogy ma vámmentesen többet behozni nem szabad, mint a mennyit tegnap kivittek. (Helyeslések.) A ki kivisz, kap egy nyugtát (Exportsehein, a melyen az áll: »Gut für M. Z. Weizen a M. 3'50« s ezzel ugyanakkorra behozandó kenyértermény mennyiségeért lefizetheti a beviteli vámot. S mig azelőtt a vám 60°/o-a érvényesült, most 90°/o érvényesül. így biztosítva volna úgy a kereskedelmi bilance tényleges egyensúlya, mint az exportmalom fennállásának lehetősége. Hasonló intézkedések helyes kivitele és a törvénynek meg nem felelő minden eddigi extrakedvezmény és szabadraktárak megszűnése hamar bele fogja terelni az ügyet a viszonyok állal megkívánt kerékvágásba, annál is inkább, mert hiszen a malmok sem tagadhatják, hogy ma már oly időket is élnek, a midőn egy métermázsa Londonba vitt liszt után egy shillinggel, sőt egy forinttal is kevesebb marad nekik, mintha ugyanazt Budapesten adták volna fel. így aztán meg fog szűnni az a sajnosán felfújt ellentét gazdaság és ipar közt, melyet úgy perhorreskálok, de mely csak hátrányára válhatik mindkét félnek. Különben hisz már Ausztriának felszólalásai e tekintetben is elégségesek volnának arra, hogy az ügy reorganisáltassék. Miért? Mert mi jó lélekkel nem praetendálhatjuk tőlök vámszerződésünk sértetlen fent art ásat akkor, ha magunk sem cselekszünk máskép. Pedig már csakugyan ideje volna egyszer a tirol-vorarlbergi autonóm vámszerződés ügyét rendezni, vagy legalább magunknak compensáltatni. Ha aztán a kereskedelmi bihmceunk egyensúlyát és a közös vámterület intaetságát biztositottuk, használjuk fel az időt, a mig majd vámszerződéseink megújítása alkalmat nyújt helyzetünknek más irányban is javítására, arra, hogy a belfogyasztás kérdését organisálják. A termelő panaszkodik, hogy terményeit értékesíteni nem tudj EL tx fogyasztó, hogy soha oly drágán nem fizette azokat. Ezt a kérdést tessék tanulmányoztatok Hisz itt nem kellene félni, hogy magát a kormány esetleg az úgynevezett agráriusok kedveért compromittálja. Mert első sorban a fogyasztónak jutna a koncz! De ma a közvetítők uralják a magyar közgazdaságot, úgyannyira, hogy még a szövetkezeti öntevékenység is alig képes tőlök szabadulni. De hogy én mondom ezt, az súlyt nem képviselhet, hisz már 13 év előtt megírtam, de akkor antisemitismusnak mondták. De ma oly tanúm van, kire nem lehet ráfogni, sem azt, hogy antisemita, sem azt, hogy a kereskedelmi érdekek ellensége! Maga a »Pester Lloyd« február 8-iki czikkében elismeri, (Halljuk! Halljuk ! jobhfelöl.) hogy a berlini fogyasztási termények, melyek nagyrészt innét exportáltatnak oda, libát és pulykát kivéve, mindannyi tetemesen olcsóbbak, mint a budapesti piaezon, egy oly piaezon, a mely egy nyers terményeket exportáló ország központján fekszik. Sőt még ugyanezen szaklap elismeri azt is, hogy ezen