Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-74

14 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. méltóóágú elnök úr! Méltóságos főrendek! Érzem, hogy vannak a politikai életben pillanatok, midőn valamely javaslat néma megszavazása a kétszinűséggel egyértelmű lehet és engedjék meg, hogy manapság, a midőn az általam vallott elvek mindenféle gyanúsításoknak és félremagyarázásoknak vannak kitéve, erkölcsi kötelességemül tartom mohón megragadnom az alkalmat arra, hogy nézeteimet a főrendek előtt kifejthessem; mert legalább azon vád alól akarok menekülni, mintha csak egy perezre is meghátrálnék, vagy politikai gyávaságot követnék el. Igen jól tudom, méltóságos főrendek, hogy az indemnitas megszavazása vagy meg nem szavazása a sző szoros értelmében bizalmat, vagy bizalmatlanságot magában nem foglal, mert az indemnitasról szóló törvényjavaslat azért hozatik a törvényhozás mindkét háza elé, hogy megszavazásával lehetőséget nyújtsunk a kormánynak arra, hogy a gyakorlati téren hivatásának megfelelhessen. De tagadhatatlan az, hogy vannak pillanatok, midőn a törvényhozás kötelessége lehet élni azon jogával, hogy a kormány gyakorlati működését megakaszthatja. Mielőtt kijelenteném, méltóságos főrendek, hogy vájjon az indemnitasról szóló törvényjavaslatot elfogadom-e, vagy sem, engedjék meg röviden kifejtenem nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Igen helyesen jegyezte meg a ministerelnök úr ő nagyméltósága, hogy kényszerhelyzet folyománya az előttünk fekvő törvényjavaslat. Én ezt elismerem és tudom, hogy a jelenlegi kormány akkor foglalta el helyét, a mikor a nyugtalanság és elégedetlenség az egész országban a legmagasabb fokra hágott és nem habozom bevallani, hogy bizonyos kíváncsisággal lestem a ministereinők úr nyilatkozatát akkor, mikor legelőször volt hivatva a főrendi házban nézeteit, programmját kifejteni. Abból a beszédből, méltóságos főrendek, két mozzanat domborodott ki. Az első az volt, hogy a kabinet ragaszkodik az 1867-iki alaphoz. Eddig helyeslem, eddig osztozom én is a kormány nézetében; mert őszinte és igaz meggyőződésem az, hogy ezen 1867-iki alaphoz nyúlni nem tanácsos, mert ezen kiegyezési törvény keretén belől megoldhatunk minden oly kérdést, a mely a magyar államnak úgy politikai, mint gazdasági előmenetelét biztosithatja; és még hozzáteszem azt, hogy miután ezen 1867-iki kiegyezési törvény folyománya a pragmatica sanctiónak biztosítja a monarchia mindkét államának azt a helyzetet, a melyre a nagyhatalmak sorában igényt tarthat. Én most nem akarom kifejteni azt, hogy mi történnék és hogy mennyire módosulna a monarchia mindkét államának helyzete, úgy befelé, mint kifelé, ha azon törvény, a melyet én is alkotmányunk sarkalatos törvényéül ismerek el, megváltoztattatnék. Hanem a ministerelnök úr beszédéből kidomborodott az is, hogy ő ragaszkodik az egyházpolitikai programm keresztülviteléhez oly módon és oly alapon, a miként azt hivatalbeli előde előttünk kifejtette volt. Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, midőn a ministerelnök úr most. visszatért ezen kijelentésre, azt hiszem hogy, egyet elfelejtett etnliteni, és ez az, hogy igyekezni fognak ezen törvényjavaslatot oly módon keresztülvinni, hogy a vallásos érzelem sérelmet ne szenvedjen. Bánffy Dezső b. ministerelnök: Most is elmondtam. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi minister: Szórói-szóra mondotta! Esterházy Miklós Móricz gr.: Ha úgy van, akkor elismerem, hogy tévedtem ezen kijelentésemben; de legyen szabad kijelentenem &zt, hogy én nem hiszem, hogy a nagyméltóságú kormány képes lenne ezen értelemben és irányban a törvényjavaslatokat keresztülvinni, oly módon tudniillik, hogy a vallásos érzelmek sérelmet ne szenvedjenek, mert nem szeszély volt az, hogy mi e házban a törvényjavaslat ellen szavaztunk; nem szeszély az, nemcsak az elégedetlen elemek csoportosulásának eredménye, hogy egész Magyarország velünk érez, igenis a választókerületek legnagyobb része velünk tart; de következménye ez annak az elvi álláspontnak, a melyről sem mi, sem a hithű katholikusok, kik velünk éreznek, lemondani nem fogunk soha. És ez oly nagy akadályt fog a nagyméltóságú kormány elé