Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

150 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hajolnám az előtt a felfogás előtt, melyet az országgyűlés egyik tényezője nyilvánított. Nem érezném magamat feljogosítva — de ez csak személyemre vonatkozik — igy értelmezni az 5. §-t, de felállítottam a per?pectivát, hogy mikor a törvény elválik az indokolástól, elválik az azt élőkészitő personalis akarattól és tisztán a jog objectiv akarata érvényesül, hogy akkor ily értelmezés lehetséges, ezt úgy hiszem, kimutattam. Semmi kétség, hogy az 5. §. alapján azt az értelmezést, hogy a kilépés az áttéréssel egyenlő feltételek mellett történhetik, teljesen meg lehet indokolni. Méltóságos főrendek! A kormány mindig hajlandó volt a legnagyobb előzékenységgel, az elvek integritásának fentartásával minden olyan módosításhoz hozzájárulni, és ma sem zárkózik el ettől, — melyek inkább megnyugtatják a méltó ságos főrendeket. Biztosithatom a méltóságos főrendeket arról, hogy a képviselőház sem űz makaeskodási politikát, a képviselőház sem ül fel a doctrinair liberalismus vesszőparipájára. Az sem az elvont formulákban, sem ezek merev logikai levezetésében nem gyönyörködik, hanem az élet számára akar szabadelvű törvényeket hozni; a képviselőház is szívesen vesz olyan módosítást, mely az elvek integritását épségben tartja. De az elvek integritása felett igenis őrködünk, mert e szakaszok mögött van még egy más is; e szakaszok mögött van az a szabadelvű irány, mely ezt az országot, lehet mondani, megteremtette, izmosítja és fentartja. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Ez a szabadelvű irány, az a termő mag, mely termő magból ez az ország nagyobbá és hatalmasabbá lesz és azt a rendelkezésünkre álló, bár gyenge erővel, elhomályosítani és megbénítani nem engedjük. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Különben is az egyéni vallásszabadság győzelemre termett eszme, ezt nem lehet elbuktatni. Zay Miklós gr.: Nem is bukott meg! Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi minister: Ennek minden egyes visszautasítása csak egy megdicsőült esés, melyből az csak erőtől duzzadva fog újra kiemelkedni. Ezt legyőzni lehetetlen, mert győzelmének biztositéka az örök igazság legyőzhetlen ereje. Ajánlom a képviselőház üzenetét illetőleg a hármas bizottság javaslatát elfogadásra. (Él nh helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Bánffy György gr. jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Mielőtt a napirenden levő tárgyhoz hozzászólanék, legyen szabad néhány szóval nekem is nyilvánítanom nézetemet a felett, a mit a közoktatásügyi minister úr ő excellentiája már felemiitett, habár állásával járó feszélyezettségénél fogva röviden s egészen más szempontból kellett ahhoz hozzászoknia. Abban a tényben tudniillik, hogy a mai napirend előtt, vagy talán az átalános vitában — mert alig tudom, mi most a vitának substratuma — Magyarorország herczegprimása ő eminentiája jónak látta az egyházpolitikai situatióhoz hozzászólani, annak első tényeihez, forrásaihoz és ennek további esetleges consequentiáihoz. Én e tény felett kénytelen vagyok sajnálatomat kifejezni, nem mintha kétségbevonnám azt a jogát, hogy mint a t. közoktatásügyi minister úr tette, ő eminentiája e kérdéshez is hozzászólhasson. De sajnálatomat fejezem ki a fölött azért, mert bármelyik tagja a főrendiháznak esetleg nem szorosan a napirendre tűzött valamely kérdés fölött nyilváníthatja ugyan nézetét, de ez csak azzal a súlylyal fog birni, a melyet az ő egyénisége kölcsönöz nyilatkozatának; ha azonban a magyar római katholika egyház feje nyilatkozik egy kérdésben, ez sokkal nagyobb horderővel és sokkal nagyobb súlylyal bir, nemcsak azzal a súlylyal, a melyet az egyéniség kölcsönöz annak, hanem azzal a súlylyal is, a melyet éppen e felekezet fejének nézetnyilvánitása kölcsönöz annak. És a kérdés mai stádiumában, midőn a főrendiház tagjai sem a kérdés praemissáit, sem annak jelenlegi állását nem ismerik; midőn úgy azok, kik eltérő véleményben vannak, mint maga a kormány nem nyilatkozhatnak behatóan és döntően ebben a kérdésben, nem válaszolhatnak arra, a mi felhozatik: a kérdés e stádiumában sajnálattal tapasztalom, hogy e kérdés mégis szóba hozatott, a mely sokkal fontosabb, semhogy azt per tangentem egy törvényjavaslat tárgyalása alkalmával