Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

148 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. lóságának törlési indítványával akarok, foglalkozni, melylyel a harmadik fejezet törlését méltóztatott javaslatba hozni. Először is alaki szempontból vagyok bátor megjegyezni, hogy én úgy tudom, hogy a főrendiház tanácskozásának substratumát rendszerint a kiküldött bizottság munkálata képezi. Mert hisz a világ minden parlamentjében azért küldik ki a bizottságot, hogy a törvény előkészítését eszközölvén, e munkálatát a tanácskozás substratumává tegye. Ha már most, — a mit igen helyesen méltóztattak elfogadni, bár óvás mellett, — hogy a két ház között már megállapított szakaszokra nem fogunk visszatérni, hanem azokat olyanoknak tekintjük, melyek a két ház között már el vannak intézve: ebből le kell vonni a consequentiát is az egész vonalon. Fia a tanácskozás tárgyát a bizottsági munkálat képezi, legyenek kegyesek figyelemmel lenni az előttünk levő nyomtatvány jobboldalán lévő szövegére, mely a bizottság munkálata. Itt a III. fejezetben a 30 , 31., 32., 33. §-ok olya nok, melyekre nézve a két ház között az egyetértés létrejött. Következőleg Esterházy Miklós gr. úr indítványa abban a formai hibában szenved, hogy ö az egész fejezet törlését javasolván, oly szavazásra kényszerítené a méltóságos főrendeket, melyre nézve úgy ő, mint Zichy Nándor gr. ő nagyméltósága kijelentették, hogy azt nem kívánják. Következőleg azt hiszem, hogy a méltóságos gróf úr, ha elfogadja azt, hogy a tanácskozásnak substratuma csak a bizottság munkálata, talán hajlandó lesz indítványát visszavonni, a mi persze nem zárja ki, hogy minden egyes szakasznál megismételhesse a törlési indítványt. De így egészben e törlési indítvány az eddigi nyilatkozatok és a ház eddigi gyakorlata szerint meg nem állhat. A kétkamarai rendszernek elengedhetetlen kelléke, a mely nálunk már szökásjogilag is meggyökerezett, hogy a két ház között történt megállapodások új szavazás tárgyát nem képezhetik. Hisz ezzel — bocsánat a kifejezésért — a törvényhozás ad absurdum vitetnék. Tegyük fel, hogy egy 500 paragraphusból álló törvényjavaslatnak 499 paragraphusát elfogadja mind a két ház és el nem fogadnak egyet s ezért az egyért újra elő kellene venni az egészet. így egy kis fractio lehetetlenné tenné az egyöntetű megállapodást a két ház között. De ha bele is egyeznek a méltóságos főrendek abba, hogy minden szakasznál külön tegyék meg a törlési indítványt, akkor is egy igen lényeges elvi állásponttal állok szemben. Legyen szabad igen röviden a méltóságos főrendek nagybecsű figyelmébe ajánlanom, hogy tulajdonképen minő tartalmú szakaszok azok, melyeket most kihagyatni kivannak. Hisz e szakaszok, a 22., 23., 24. §-ok tartalma képezi a barriérejét a felekezetnélküliséggel való visszaélésnek, ezek tartalmazzák a könnyelmű kilépésnek megakadályozását. Miért? Mert a 22. szakaszban — és erre czáfolatot kérek, ha mél tóztatik mosolyogni felette — megállapíttatik, mily formák közt történik a kilépés. Mielőtt a kilépés be volna fejezve, tartozik az illető a lelkészhez menni, az határidőt tűz és a hivatása magaslatán álló lelkész vissza is fogja tartani okos, ügybuzgó hitoktatással, hogy ne hagyja el egyházát. Tehát a 22. §. megállapítja a formát, a 23. §. pedig a jogkövetkezményt, hogy t. i. tartozik megfizetni a kilépés idején esedékessé vált egyházi adót. A 24. §. a) ponlja kötelezi, hogy három évig tartozik régi egyházának megfizetni egész egyházi tartozását és ezzel a törvényjavaslat a történelmi egyházak védelmére kél. Elismerem, hogy a radicalismus szempontjából kifogás alá esik, de a magyar liberalismus soha sem volt doctrinair liberalismus, soha sem kereste azt, hogy bizonyos elveknek, bizonyos formuláknak nyújtson érvényesülést, hanem mindig tekintettel volt azokra a nagy állami érdekekre is, azokra a nagy átalános érdekekre is, a melyeket figyelembe kell venni akkor is, ha egy elvnek realisálásáról van szó, következőleg e ponton is éppen a történelmi egyházak védelmére kél, mert ezt fontos érdekek követelik. A b) pont ismét terhet ró a felekezetnélküliekre, a mennyiben culturalis adókra kötelezi mindvégig minden oly esetben, ha ott nincs culturalis pótadó, vagy nincs községi iskola j a c) pont pedig rendkívüli tartozásokra kötelezi a felekezetenkivülit, pl. ha kötelezte magát iskola, vagy pedig templom építésére, akkor, ha kilép is, mindaddig, mig felekezet-