Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-83

LXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 137 Felsége elé. Következőleg erre nézve a kezdeményezés joga nem engem illet meg, hanem megilleti a horvát országos ^kormányt. Egyébiránt mondhatom, hogy a mint a kanonoki állások és természetesen a nagyprépostság be lesz töltve, önként következik, hogy az aurániai perjelség is, mint a mely ezen állással össze van kötve, szintén be fog töltetni s a perjel kinevezése megtörténik. A második kérdés, tudniillik a belgrádszemendriai püspökség betöltésének kérdése, meggyőződésem szerint — s a mennyire ezt a kérdést áttanulmányoztam, azt hiszem, meggyőződésem objectiv alapon nyugszik — legalább is vitás. A két püspökség a liber regius feljegyzései szerint 1728. február 27-én egyesittetett. A rendelkezésemre álló adatok szerint 1702-ben egy pécsi kanonok, 1728-ban szintén pécsi kanonok kapta; 1800-ban esztergomi, 1812-ben szepesi kanonok, 1836-ban pedig Schrott zágrábi kanonok, s utoljára 1871-ben Pavlevics János, ismét zágrábi kanonok. A zágrábi érsekség emlékirata a suffragan püspökök között emliti fel ezt a ezímzetes püspökséget. Tudomásom szerint IX. Pius pápa abban az okmányban sorolja fel először fa suffraganeus püspökök között, a melyben a zágrábi püspökség 1853-ben érsekséggé alakíttatott. Már most eddig annak nyomára nem jöttem, hogy vájjon micsoda alapon történt, hogy ez a zágrábi éisekség suffragan püspökségévé tétetett. Erre nézve én kötelességemnek tartottam — minthogy az intézkedés jogának teljesen tnztázva kell lennie — a tárgyalásokat a horvát országos kormánynyal megindítani, melyek, reménylem, igen rövid idő alatt befejezést nyernek és akkor semmi kétség nem foroghat fenn arra nézve, hogy a betöltés iránt ő cs. és ap. kir. Felségének meg fogja tenni az előterjesztést az a hatóság, a mely e tárgyalások eredménye szerint jogositottnak fog mutatkozni. Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Én köszönettel veszem tudomásul ő nagyméltóságának válaszát, a FŐRENDI NAPLÓ 1892—97. V. KÖTET. mennyiben nemcsak hogy behatóan érdeklődött az általam felvetett kérdés iránt, hanem szives volt megígérni azt is, hogy a törvénynek e részben is igyekezni fog mennél eiőbb eleget tenni, a minek annál inkább örvendek, miután előadásából kitűnt, hogy ez az állomás régebben nem volt betöltve, és hogy némely akadályok ma is fenforognak. Ez azonban nem vitiálhatja az én óhajtásomat, a mennyiben az a törvényhozás, a mely több más ezímzetes püspökség eltörlése után ennek a kettőnek a főrendiházi tagsági jogát fentartani óhajtotta, bizonyosan tudomással birt azokról a — hogy úgy mondjam — históriai és törvénybeli bonyodalmakról, melyeket most ő excellentiája kegyes volt felemlíteni, s ha mindazonáltal fentartotta e két püspöki czímet, ezzel — azt hiszem — azt a szándékát jelölte meg, hogy a magyar ministerium a törvénynek e részben is elégtételt szerezzen. És ezt megteheti annál inkább, mert tudtommal sem a zágrábi érseknek, sem a pécsi püspöknek valami kiváltságos jogköre a törvényben nem emelittetik s ennélfogva nem kétlem, hogy könnyen sikerülni fog ő excellentiájának, hogy adott szavát beváltsa. A választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a méltóságos főrendiház a vallás- és közoktatásügyi minister úr válaszát tudomásul veszi? (Igen!) A válasz tudomásul vétetik. Van szerencsém a gazdasági bizottságjelentését bemutatni, a főrendiház kiadásairól és bevételeiről az 1894. év november 1-től, 1895. év márczius 31-ig a háznagy úr által vezetett számadások megvizsgálása tárgyában. Méltóztassék a jelentést felolvasni. Bánffy György gr. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs észrevétel, határozatként kimondom, hogy a méltóságos főrendek a főrendiház kiadásairól és bevételeiről 1894. évi november hó 1-től 1895. évi márczius hó l-ig a háznagy úr által vezetett számadásokra nézve a háznagy úrnak a felmentvényt megadják, miről a háznagy úr elnökileg értesíttetni fog. Következik az igazoló-bizottság jelentése, 18