Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-66
88 LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nek intézkedések. Mert abban az irányban, hogy beolvadjanak a nemzet teslébe, hogy hozzánk közelebb álljanak az által is, hogy a kereszténységbe beolvadjanak, ez iránt semmi akadály uem létezik. Én pedig egész őszinteséggel megvallom, hogy szavazatommal ahhoz, hogy egy megkeresztelt, egy keresztény — legyen az bármely felekezethez tartozó — megtagadja a keresztségét, megtagadja Krisztust, hogy a kereszténységből kilépjen és a mosaikus hithez térjen vissza, ahhoz én szavazatommal nem járulhatok. (Helyeslések jobb/elől.) és azt hiszem, hogy ezt semmi keresztény ember meg nem teheti, mert ez tisztán és egyenesen ellenkezik a kereszténység fogalmával. Egy keresztényre nézve lehetetlen dolog, bármennyire szeresse is izraelita polgártársait, hogy megszavazza azt, hogy egy keresztény szűnjék meg keresztény lenni és váljék zsidóvá, izraelitává, illetőleg mosaikus hitet követővé. Bocsánatot kérek, hogy a mindennapi helytelen kifejezést használtam. De még sokkal lehetetlenebb, ha e téren még tovább megyünk, mert igenis azt még egy bizonyos felületesség mellett megengedhetőnek lehet találni, hogy egy felnőtt, saját eszével élő keresztény magáról levetkőzze a keresztény hitet és váljék bármi hitűvé; de azt, hogy egy keresztény társaság, vagy átalában egy keresztény oda szavazzon, hogy egy egyszer már megkeresztelt gyermek, a mig saját eszével nem élhet, az ő szavazata által szolgáltassák ki a kereszténység köréből és legyen nem kereszténynyé, hogy a keresztség róla levétessék, ezt én absolute lehetetlennek tartom, (Igaz! Úgy van! Helyeslés jobbfelől.) mert ez egyenes megtagadása a kereszténységnek. (Felkiáltások jobbfelől: Ez úgy van! Ez igaz!) Tehát igy fogván fel a dolgot, igy látván a helyzetet, ha arról volna szó, hogy tisztelt és szeretett izraelita polgártársainknak (Derültség a baloldalon.) valamit adjak, én részemről oly valamit, a minek nincs értelme, a miben nincs őszinteség, a mit én, mint keresztény, nem tehetek: ezt én sem nem Ígérem, sem nem szavazhatom meg a nélkül, hogy az által tölök akár »rokonszenvből«, akár »szeretetből«, akár a legtágabb körben való elismerésből bármit elvonni kívánnék. Ha csak arról volna szó, hogy ezen szónak: -receptió* kimondása valami nagy kitüntetés, hogy az rend, szép ezím vagy ruha, akkor én igen szívesen megadnám mindezt. Ámde a törvényhozás komoly; ténykedés és az izraelita honpolgárok értelme?, komoly és tisztességes, becsült emberek, a kiknek semmit, egy ilyen tartalom nélküli phrásist nem kívánok a fejőkhöz csapni; sokkal magasabbra becsülöm az izraelita hitnek őszinte híveit, hogysem őket ily phrásisokkal kielégíthetőknek tartanám. Azokra nézve pedig, a kik lényegileg nem izraeliták, hanem átalános philosophiai hitbeli nézeteken élődnek, azokra nézve az ó-testamentumi szentírás épp úgy a nem ismert izraelita hitczikkeknek átalános receptiója nem kívánatos, nem szükséges. De van a dologban egy bizonyos veszedelem, mert mit kell nekünk kívánnunk mind a haza, mind a kereszténység érdekében? Azt, hogy az izraeliták minél inkább körünkbe beolvadjanak és minél inkább azonosítsák magokat velünk. Ezt pedig szerintem nem mozdítja elő oly hitbeli tanoknak receptiója és szilárdítása, a melyek csakugyan nem a magyar állam és a magyar társadalom körébe valók; azoktól én sem a történeti visszaemlékezés általi tiszteletet, sem azon tiszteletet, a melylyel bárkinek lelkismereti és hitbeli meggyőződései iránt viseltetem, megvonni nem fogom, de azokat a magyarság érdekében erősíteni, terjeszteni, szilárdítani, a theokratiának abban foglalt irányát erősíteni kívánatosnak nem tartom. (Helyeslés jobbfelől.) De különben is ha a receptiók történetét tekintjük, mindenkor constituált vallásos társulatokkalvolt a törvényhozásnak dolga, jelenleg pedig ilyennel dolga nincsen. Sem a törvényjavaslat, sem a ministeri indokolás, sem a különböző bizottságok munkálatai, sem azon matériáié, melybe átalában beletekinthetünk, nem mutatja nekünk azt, hogy itt constituált, szervezett, egységes, a maga tanaiban egy irányban fejlődött és ismert társulattal lenne dolgunk; hanem igenis az életből tudjuk azl, hogy az izraelita vallásnak nincsen és nem lehet egységes központja, nincs és nem lehet egységes hittanokat terjesztő focusa, hogy ezen tanokat mi nem ismerjük úgy, a mint jelenleg fejlődtek, mert az ó-testamentomban foglaltakat egyik sem ismeri magokban véve hittanainak, ha-