Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

Bíi LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. fogadása mellett, ha nem is ilyen magas páthoszú, vagy örök igazság s nem a humanismus szempontjából elmondjak. Midőn Kemény János egykori erdélyi fejedelem Bécsben járt, hogy az ö főnökének, Bethlen Gábornak a habsburg-lotharingiai házban feleséget keressen, a hol szerencsésen kosarat is kapott, akkor találkozott — mint emlékirataiban emliti — Pázmán Péter bibornok és esztergomi érsekkel, a ki az emlékiratai szerint azt mondta neki: »Kedves öcsém uram, szerencse, hogy Erdélyben — még akkor Erdélyországban — nemzeti fejedelem láttatik floreálni, mert ha ez meg fog szűnni — monda a ear~ dinális — akkor majd a galléra megé köpnek úrnak és főpapnak itt Bécsben egyaránt.*, Ezt mondta a cardinális. Már most én azt az anologiát álljtom fel és azt mondom: valóban szerencse, hogy az osztrák-magyar monarchiában a zsidóságnak már is oly nagy befolyása van, már is annyi szüksége mutatkozik, hogy az társadalmilag beolvasztassák — arról pedig kétség soha sem lehet, hogy financiális tekintetben szükség van reá — tehát, hogy bizonyos tekintetben már is bizonyos hatalomra tett szert; mert ha lábra fog kapni a reactionarius, vagy mint mondatik amaz újabb irányzat és ismét egy lépéssel hátrább bukunk a törvényjavaslat elejtésével az ebben mutatkozó iránytól, akkor mi is elmondhatjuk, hogy ha egyszer diadalmaskodott a zsidóság ügyén az új irányzat, akkor nem sokára galléra mögé fognak köpni — ú^y, mint a cardinális mondta — a lutheránusoknak és a kálvinistáknak egyaránt. Ez az, a mit ki akarok kerülni és a mivel szembe állani akarok és mindörökké fogok is, azért a törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadom. Rudnyánszky József b., jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Komoly dolog mindenkor a törvényhozás, ezen törvényjavaslatnak megbirálása pedig szerintem kétszeres komolyságra int, mivel e hazának egyik érdemes osztályában bizonyos felindulást okozott és mivel sokan, mint a méltányosság és igazság mértékét első sorban alkalmazandónak vélik. Legyenek meggyőződve a méltóságos főrendek, hogy előttem ez alkalommal az az ótestamentumi szentírás lebeg, mely a zsidó fajnak és nemzetnek örökké tartó múltbeli állását lelkünkbe véste, a mely a kinyilatkoztatott vallásnak úgyszólván előcsarnokát képezi és mind az, a mi abban foglaltatik, lelkemet mélyen eltölti, rokonszenvemet nagy mértékben birja. De lelkem előtt és lelkemben él egyszersmind a keresztény hit tana és érzése, az a hit, a mely átalában a felebaráti szeretetet hirdeti és az az egyház, a mely évenként az izraelitákért imádkozik, a mely minket tanít, hogy minden felebarátunkat szeretni kötelességünk. Ne méltóztassanak tehát hinni, hogy bármily ellenszenv élne bennem, midőn e javaslathoz egész komolysággal s a helyzetnek tőlem U lhető méltánylásával igyekszem szólani. Többet mondok. A társadalmi élet ma úgy alakult, hogy bárkivel találkozunk, nem kérdezzük: mi a vallásod, mi a nemzetiséged? Mindenkit, a ki a társadalmi életben becsületesen teljesiti feladatát, a lehető legnagyobb előzékenységgel fogadunk s elismerjük benne azt, a ki becsületes munkával, értelmiségével állapotai javításához a haza jólétének előmozdításához járul. S bármi legyen azon egyéniségnek, vagy azon egyéniségek csoportjának neve, hite, nemzetisége és faja: annak a lehető legtágabb mértékben szeretjük kiszolgáltatni mindazon előnyöket, mindazon diszt és örömet, szóval mindazt a honpolgári teljesítések magas terén, a mit a haza és az állam nyújtani képes. Mindezeket azonban kellő objectivitással és komolysággal kellcselekedni, mert különben megszűnik lenni az, a mi, és nem igaz, gyermekes játékká fajul. Nekem tehát kötelességem, midőn e javaslatról van sző, kérdeznem: mi annak a valóságos tartalma ? Mert azont. izraelita honfi- és polgártársaknak, barátoknak, azon becsületes, tisztességes, a hazát szerető embereknek én egy festett bábut a nyakukba akasztani nem akarok. Ha adunk nekik valamit, ám adjuk a lehető legnagyobb mértékben, a lehető legnagyobb őszinteséggel,