Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
74 LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a magyar állameszme hivei, a másikban annak ellenségei volnának együtt. Nekem, mint protestánsnak az az elvem, hogy a protestáns felekezeteket egyesíteni kell, nemcsak a protestantismus, hanem a magyar állameszme javára is, mert csak a kálvinismus segélyével lehetne útját vágni a felvidéki pánszláv izgatásnak. A protestáns unió eszméje azon alapeszméből indul ki, a melynek éppen ellenkezőjét hirdeti a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak ezen fejezete, mert ez a felekezetek erejének elforgácsolódására, megbontására vezet és utat nyit az államellenes cotteriáknak arra, hogy a felekezeti fegyelem alól kivonván magokat, a kilépést fenyegető eszköznek használhassák fel hitsorsosaik terrorizál ására. Ugy látszik, méltóságos főrendek, mintha az egyházpolitika mögött azon hátsó gondolat lappángana, hogy egy szép napon az összes felekezeti iskolákat államosítani akarnók; mert hiszen például a protestáns felekezeti iskolák nagy része a hitsorsosok filléreiből tarlatik fenn és ha megélhetésök forrásait elapasztjuk, saját erejökből megállani nem lesznek képesek. Avagy a közoktatásügyi tárcza olyan dúsan lesz dotálva a jövőben, hogy el fogja látni aprópénzzel az összes protestáns iskolákat, nem is szólva azon száz meg száz óvodáról, a miket még alapítani kellene, ha lehetne ? És azon hazafias nemzetfentartő missiót, a melyet sok vidéken a szegény protestáns lelkipásztorok töltenek be, vájjon ezentúl az anyakönyvvezetők fogják-e betölthetni a különböző paragraphusok és rubrikák alapján ? Avagy a kormány a magyar papokat a pusztulás szélére akarja juttatni, csak azért, hogy a pánszláv és dákoromán papok is elpusztuljanak, (Mozgás balfelől.) a mint hogy az egyházpolitika egy füst alatt rövidíti meg a katholikusokat, protestánsokat és óhitűeket. Méltóságos főrendek! A minap találkoztam egy derék egyházpolitikussal, a ki folyvást azzal védte a felekezetnélküliséget, hogy hisz a kormány nem parancsolja, hogy valaki felekezetnélküli legyen, mint a hogy a házassági jogról szóló törvényjavaslat sem tiltja meg az egyházi házasságot. Ez a világra szóló érdeme mindenesetre meg van a javaslatnak, benne a felekezetnélküliség nem parancs, de csábító alkalom a vallástalanságra. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Elfogadom Andrássy Aladár gróf indítványát. (Éljenzés johbfelől.) Gyulai Pál jegyző: Kun Géza gróf! Kun Géza gr.: Elállók a szótól. Gyulai Pál jegyző: Vay Béla báró! Vay Béla b, : Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Ila ezen törvényjavaslat III. fejezetéhez valami módositvány adatott volna be, ez esetben igenis én is hozzászólnék. Miután azonban Andrássy Aladár gróf módositványa egészen elveti az egész harmadik fejezetet, én pedig a harmadik fejezetet szükségesnek tartora, mert a nélkül a törvényt tökéletesnek nem nézhetném, mivel feladatát ki nem merítené, azért én módositványt e fejezet ellen nem nyújtván be, a törvényjavaslatot úgy, a mint van, elfogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Gajzágó Salamon: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Ha semmi sem bizonyította volna be, hogy milyen veszedelmes lett volna Zichy Nándor gr. ő excellentiája indítványát elfogadni, mely szerint minden keletkezhető vallásfelekezetre nézve a törvényhozás döntsön, tehát minden ily eset törvényhozási tárgyalások alá utasíttassák: éppen az előttem szólott Zay Miklós gróf urnak felszólalása bizonyította ezt be, mert ámbár nem felekezeteknek és pedig el nem ismert felekezeteknek hitelveiről volt szó, ő mégis oly terrénumra vitte a tárgyalást, a melyen az könnyeu erre a térre sikamolhatott volna. Bevallom, méltóságos főrendek, hogy én is még azon idealisták közé tartozom, a kik azt hiszik, hogy a vallás semmi összeköttetésben sincs a felekezetiséggel. Azt hiszem, hogy a vallás mindenkinek veleszületett, legtermészetesebb, legdrágább kincse, joga. Azt hiszem, hogy e törvényjavaslat maga, mely a vallás szabad gyakorlatáról szól, nem tagadhatja meg a szabadságot azon vallástól, mely eltekintve minden felekezetiségtől, egyedül Istenével akarja magát elvontan összeköttetésbe hozni. Ez oly joga az embernek, melyet semmiféle felekezet, semmiféle államhatalom az ő
