Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

LXV.ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 csak az ezentúl alakulandó vallásfelekezelekre fog alkalmaztatni. Ezért, ha oly áramlat keletkeznék — nem a mostani kormány alatt, de bármikor — a mely a szóban forgó szakaszo kat ránk is akarná alkalmazni, mi is ott volnánk, a hol Németország a »Kulturkampf« alatt volt. Ettől félvén, én azt szerelném, ha e fejezet egészen kimaradna; mert különben bizonyos jogászi, igazságszolgáltatási vagy államférfiúi látszattal a vallásegyenlöség nevében azt lehetne mondani, hogy miért legyen azoknak a vallásfelekezeteknek, a melyek még csak ezentúl ismertetnek el, kevesebb joguk, mint azoknak, a melyek már léteznek és akkor — mint tudjuk Európának törvénykezési menetéből — nem a gyöngébbeket szokták felemelni az erősebbekhez és nem az úgynevezett elnyomottak szoktak felemeltetni a szabadokhoz, a mint mi mondjuk, hanem megfordítva, azt mondják, hogy a mi nincs meg ennek, ne legyen meg amannak se. Ezért ti katholikusok, protestánsok és görög-keletiek is, mint elismert felekezetek, e törvény szerint fogtok kormányoztatni. És én nem hiszem, hogy ha ezt mondanák, lenne magyar jogász, a ki akkor e javaslatból ki tudná magyarázni azt, hogy ennek a javaslitnak 17. §-át például a katholikus egyházra ne lehessen alkalmazni. Éppen azért, mert homályos a javaslat és mert lehetőségét látom annak, hogy e szakasz a bevett és elismeri, vallásfelekezetekre is alkalmaztathassák, pártolom Zichy Nándor gr. indítványát s én is kérem az egész fejezetnek kihagyását, illetőleg a czímnek az általam tisztelettel előadottaknak megfelelő módosítását. (Felkiáltások balfelöl: Szavazzunk! Szavazzunk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Én ő méltóságának megjegyzéseivel szemben csak arra vagyok bátor utalni, hogy a hatodik szakasz felvétele a javaslatban nézetem szerint sem most, sem jövőre nézve semmi kételyt nem hagy fen az iránt, hogy az ebben felsorolt egyházak jogai csorbítatlanul fentartatnak és hogy a második fejezetben felsorolt szigorítások csakis az ezentúl alakulandó és törvényesen elismerendő vallásfelekezetekre vonatkozhatnak. Egyébként, ha megnyugtatásul szolgálna és hogy e tekintetben azután semmi kétely fel ne merülhessen, nem ellenezném részemről, ha a második fejezet czímében ennek határozott kifejezés is adatnék olyformán, hog? az az alakulandó és törvényeseo elismerendő vallásfelekezetekről szóljon. Azt hiszem, hogy ez által minden kétely elesnék arra nézve, hogy ennek rendelkezései a már bevett és elismert vallásfelekezetekre nem alkalmazhatók. Ezek után engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy átalános szempontból némelyeket megjegyezzek e fejezet szükségességére nézve. Röviden annak megjegyzésére szorítkozom, hogy én úgyszólván lehetetlenségnek tartom azt, hogy a törvényhozás körében hozassanak oly intézkedések, a melyek a dolog természete szerint az administratiőnak s a végrehajtó hatalomnak körébe tartoznak. Nem bizonyos érdekeket óvnánk meg, hanem egyenesen veszélyeztetnénk egyes érdekeket, hogy ha kü lön törvények által kivánnók elismerni a mindennapi élet gyakorlati szükségleteit a felmerülő vallások tekintetében, mert bármily provisiot vennénk is fel egyes törvényekbe, ha az elismerést a törvényhozásnak tartanok fenn, akkor az adott jogoknak megszüntetése is többékevésbbé ide tartoznék. Ne csak arra gondoljunk, hogy egyes vallásfelekezetek keletkezhetnek, hanem arra is, hogy ezen vallásfelekezeteket szigorító intézkedéseknek kell alávetni, esetleg azoknak egyházi jellegét meg kell vonni, és őket el nem kell ismerni. Ezek olydispositiok, a melyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak és ezért sokkal helyesebb meghatározni az itt megállapitandó elvek alapján azon határokat, a melyek között a végrehajtó hatalom mozogni köteles, sokkal helyesebb ezt a végrehajtó hatalomra bízni, a mely különben is minden egyes cselekvényeért a törvényhozás mindkét factorának felelős, annak folytonos ellenőrzése alatt áll, mint azért, hogy a törvényhozás intézkedhessek ily dolgokban, esetleg veszélyeket provocáljunk, és ott, a hol a rögtöni intézkedésnek szüksége merül fel, az administratiót arra kárhoztassuk, hogy egyes jogok megvonása, vagy egyes intézkedések megtétele végett először a törvényhozásnak jóváhagyását kelljen kikérnie. Én, méltóságos főrendek, a második fejeit*