Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. - 65 az 1. §-ban az állampolgároknak biztosítva van, a törvényben körülírva legyenek. Ha ez nincs a törvényben körülírva, nincs meg az igazi vallásszabadság. A mi azon további ellenvetést illeti, a melyet az előttem szólott főrendi tag, Vécsey József báró felhozott, hogy t. i. ezen feltételek közt, a melyekre nézve a kormány vizsgálati joga ki van kötve, olyanok foglaltatnak, a melyeknek a kormány nem felelhet meg, vagy önkény szerint felelhet meg, én nem gondoló-.?, hogy ez az ellenvetés tartható. Először is ne felejtsük el azt, hogy mihelyt az a jog van biztosítva az állampolgároknak, hogy ők új egyházat is alkothatnak, nem a kormány coneessiójától füsrg, hogy ezt tehetik-e vagy sem. Ép ezért a törvényjavaslatban nem az van szabályozva, hogy minő feltételek alatt engedélyezhető az alakulás, hanem az, hogy minő körülmények alapján tagadható az meg. Ez a javaslat elvi álláspontja és ezt halomra döntené Zichy Nándor gr. ö nagyméltóságának indítványa. Már most nézzük, valóban ugy van-e, valóban lehetetlen dolog kivántatik-e itt a kormánytól, vagy pedig ha nem lehetetlen, a tiszta önkénynek a gyakorlása-e ez? Nézetem szerint nem. Én merem mondani, méltóságos főrendek, hogy a mi a 7. és 8-ik szakaszban fel van említve, azt a törvényhozásnak is vizsgálnia kellene, mielőtt azt a törvényt megalkotná, mely a törvényesen elismertek közé sorolna egy felekezetet. Ugyanezeket kellene vizsgálnia, mondhatom, minimaliter ezeket. Már most az előttem szólott méllóságos báró úr felhozta azt, hogy minő következetlenség az, hogy a 8-ik szakaszban az van mond a, hogy az újonnan alakult felekezet faji vagy nemzetiséget jelentő elnevezéssel nem birhat, holott vannak faji és nemzetiségi jelzővel ellátott egyházak a bevettek közt is? Éppen ezt a rendszert nem akarjuk folytatni, a mely rendszert - nyíltan kimondom — helyesnek nem tartok. Én nem vagyok competens arra, hogy a görög-keleti egyháznak belső viszonyai fölött ítéletet mondjak. De mint ökumenikus, mint egyetemes egyház, aligha egyeztethető meg annak az alapfogalmával is, hogy az nemzetiségi egyházakra szétválasztatott. FŐRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. IV. KÖTET. De legyen ez így, vagy nem, ennek bírálatába nem bocsátkozom, hanem kimondom azt, hogy ezt a rendszert Magyarországon folytatandónak nem tartom. Mert a míg a lelkiismereti és vallásszabadság maga után vonja azt, hogy polgárok társulhassanak és egyház alkotása által nyilvános és közös vallásgyakorlatot csakugyan el is érhetnek, de az már nincs a vallásszabadság elvében és következményeiben, hogy ezt az új alakulást nemzetiségi és faji korlátokhoz kössék, sőt azt hiszem, hogy a vallás, a hit természeténéi fogva annak universalisnak kell lennie, oly értelemben, hogy egy egyház alakulását még nyelvileg sem lehet faji vagy nemzetiségi jelleghez kötni. Ezt én helyesebb és józanabb útnak tartom, nem is említve azt, hogy a fennálló egyházakat is tekintetbe kell venni. Ha a törvényhozás megengedi, hogy faji és nemzetiségi alapon új egyházak alakuljanak, akkor el kell fogadni elegendő okul azt is hogy ha egy egyház kebeléből nemzetiségi és semmi más alapon akarnának kiválni egyes alkatelemek és új egyházat alkotni. Mondom, ezt a vallásszabadság elve absolute nem tartalmazza, az állam politikai érdekei pedig egyenesen tiltják. A mi azon másik ellenvetést illeti, a a melyet a méltóságos báró úr felhozott, t. i. hogy a jóváhagyás megtagadása hogyan indokolható akkor, hogy ha a b) pontba ütközik, abban az értelemben, hogy a keletkező egyház valamely már elismert vagy^bevett vallásfelekezettel azonos és csupán csak az isteni tisztelet és az egyházi kormányzat nyelvét illetőleg akar különbözni, — az azonosság megítélése nehéz lehet egyes esetekben, de semmi esetben sem lehetetlen. Igen könnyű például megítélni, ha az mondatik, hogy: mi ezen egyházhoz tartozunk, ennek összes tanait, hitelveit, disciplináit a magunkénak valljuk, de mi attól nyelvre akarunk különbözni. Azt hiszem, ez esetben könnyen megítélhető, hogy vájjon itt azonos tanok, azonos hitelvek, azonos egyházi szabályok lenforognak e, vagy sem. Egyes nehéz esetekben pedig vájjon minő helyzetben lenne a törvényhozás? vájjon talán a törvényhozás könnyebben Ítélné „ezt meg, mint a kormány? Hiszen elvégre a kor9