Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 25 előmozdítására, a kik nemzetük jóléteért kiteszik magokat az élet minden küzdelmének és csábításoknak, és a kik mégis mindezen küzdelmeik közben tiszta erkölcscsel futják meg pályájukat, tiszta erkölcscsel, a melyet megkövetel a vallás, megkövetel a társadalom élete. Hiszen hogy nem lehetünk oly rosszak és erkölcstelenek, jóllehet minden napi újságban nem egy gonosztevőről találunk híreket, arról legjobban tanúskodik éppen az, hogy mily szigorú az az ítélet, a melyet a társadalom erkölcsi tekintetben az egyes felett mindig gyakorol. De azon eszmékre vonatkozólag, melyek e törvényjavaslatot is létesíttették, azon eszmékhez, melyek a kornak emiitett haladását előidézték, hozzá szokták tenni, hogy azok nagy veszélyt rejtenek magokban. (Halljuk!) Egy nagy veszélyt, mely abban áll, hogy az általok kijelölt utón tovább menve, majd annyira fogunk haladni, hogy valami roppant mélységbe' örvénybe jutunk, abba az örvénybe, abba a rengeteg veszélybe, melyet a socialista és anarchista tanoknak tulajdonítanak. Mélyen tisztelt főrendiház ! Tagadhatatlan az, hogy az emberiség, melynek öntudatában az egyéni szabadság és a törvény előtti egyenlőségnek eszméi érvényre jutottak, hozzáfűz ezekhez az eszmékhez egy harmadikat: azt, hogy ha meg van adva a cselekvés szabadsága, legyen egyszersmind megadva mindenkinek az a képesség is, hogy mindazt kivívhassa, a mi a cselekvés szabadságához szükséges, meg legyen adva mindenkinek e földön az, hogy a maga képességei arányában életszükségleteire nézve kielégítést nyerve, egyszersmind működését, is az emberiség szolgálatában fejthesse ki. Ez a kérdés, a melyet röviden kenyérkérdésnek nevezhetünk, kétségtelenül mindinkább a jogos kérdések alakjában tűnik fel azok előtt, a kik az egyéni szabadságnak, a törvényelőtti egyenlőségnek érzetére jutottak. Ezen a bajon segiteni, ezzel a kérdéssel foglalkozni kétségtelenül szükséges lesz minden államnak, a mely fenmaradását a jövőre biztosítani akarja. Csakhogy nem az által, hogy mi elnyomunk oly eszméket, oly érzéseket, a melyek az emberiség szivében már gyökeret vertek, a melyek onnét ki nem irthatok; a haladásnak nem elKÖRENDl NAPLÓ. 1892 — 97. IV. KÖTET. nyomása vagy feltartóztatása által érhetünk czélt ebben az irányban, hanem csakis az által, hogy a kor ezen követelményeinek megfelelőleg magunk előrehaladunk. Haladnunk kell magunknak ebben az irányban, haladnunk úgy, hogy ez által az államnak sérelme ne essék, haladnunk úgy, hogy az emberiség haladása meg ne akasztassák. Nem szabad engednünk azt, hogy forradalmi úton oldassanak meg oly kérdések, a melyeket egy okos törvényhozás meg fog oldhatni békés úton; nem szabad engednünk, hogy a kar, még pedig másoknak, műveletlen egyéneknek romboló karja döntsön el oly kérdéseket, a melyeket a bölcs törvényhozónak eszével kell eldöntenie. Mélyen tisztelt főrendiház! Nem akarom folytatni ebben az irányban fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen csak az volt a czélom, hogy indokoljam és kimutassam, hogy ezen törvényjavaslatban nem valami divatos tételekről van szó, hanem valóban oly elvek megvalósításáról, a melyek a ma előrehaladt emberiség szivéből többé ki nem irthatok. Ha most megtekintjük azt, hogy milyen módon iparkodik ez a törvényjavaslat ezeket az elveket megvalósítani, úgy, hogy ez ne ugrással, ne túlzottan rohamos haladással, hanem okos lépéssel történjék, akkor megvallom, én azt látom, hogy az elvnek megvalósítását illetőleg a lehető leglassúbb, legmérsékeltebb haladás az, melyet ez a törvényjavaslat contemplál. Mert hiszen annak első fejezete, mikor kimondja az elvet a meglevő vallásfelekezetekre vonatkozólag, nem is mond ki egyebet, mint éppen a fennálló viszonyok további fennállását. A második része újonnan elismerésre törekvő vallásfelekezetekkel szemben megállapítja a módot, a mint azok a törvényes elismerést elnyerhetik. A harmadik része a felekezeteken kivül állókra, illetőleg a törvényesen elismert vagy elismerhető felekezeteken kivül állókra vonatkozólag intézkedik. Csáky Albin gr. úr ö excellentiája, a ki ezt a törvényjavaslatot jobban ismeri, mint én, egyszersmind jobban .és véleményem szerint sokkal meggyőzőbben \ léphetett ezen törvényjavaslat részletének védelmére. 4