Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

ifi LX11I. ORSZÁGOS ÜLÉS. melyek, ha a közerkölcsiséggel s az állam törvényeivel nem ellenkeznek, éppen ezen törvényjavaslat II. f jezete alapján az elismert vallások jogaira tarthatnak igényt. A ki pedig a létező száz meg száz felekezet egyikében sem ialálja föl lelkének megnyugvását, de a kinek magának nincsen inspiratiója, hogy uj felekezetet teremtsem, a melynek egyéb korlátja nincsen, mint az, hogy az állam és az erkölcs törvényeivel ellentétben ne álljon, arról bátran elmondhatjuk, hogy birhat ugyan negatív és homályos fogalmakkal vallási nézetekről, de annak vallása nincsen. Nekem pedig, és azt hiszem, Magyarországnak is, vallástalan emberekre szükségünk nincsen. {Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A felekezetnélküliségnek a törvényben való kimondása, ugy tetszik előttem, az amerikai rendszernek csonka, sőt merném mondani, félszeg alkalmazása. Amerikának az a valláspolitikája, hogy az állam, mint ilyen, az egyházzal nem gondol semmit; megengedi, polgárainak, hogy bármit higyjenek, vagy semmit se higyjenek, levette rölok a gondját, és ezt úgy nevezik, hogy szabad egyház szabad államban. Ez jó lehet Amerikában, hiszen ismerjük az Egyesült Államok alakulását, ha nem is a szemünk előtt, de a közelebb múlt században, ment az véghez. Jó lehet, vagy legalább nem ártalmas némely más európai államban is, de hogy az Magyarországon is ajánlható-e, az iránt kétségben vagyok. Itt van egy egyház, mely 500 esztendőn keresztül egyedül volt ez országban, é? azontúl még 300 esztendeig uralkodó egyház volt. Azután, mint előbb is emiilettem, sorban egyes vallások, illetőleg egyházak a bevett vallásfelekezetek sorába vétettek fel ; amazok a római katholikus és a görög-keleti, sőt Erdélyben kisebb mértékben még a protestáns felekezetek is, melyek sokkal előbb birták ott a bevett vallás jogát, és a fejedelmek által, az állam által kisebb-nagyobb dotátiókban, javadalmakban részesittettek, részint egyházi és iskolai, részint honvédelmi czélokra. A később bevett vallásfelekezetek a királynak legfelsőbb oltalmában, az állam oltalmában, előnyökben, kedvezményekben részesittettek, sőt a legutóbbi időben anyagi segélyekben is. Ez a törvényjavaslat nem támadja meg sem az előjogokat, sem a dotátiót. De vájjon, ha az amerikai rendszer útjára térünk, akarunk-e szakítani ezekkel ? Nemde, mélt. főrendek, ma még senki sem gondol arra, hogy a dotált egyházaktól a dotátiók, a bevett vallásoktól az oltalom, a védelem, az előnyök elvonassanak? Ha mi egy régi rendszertől és annak folytonos fejlesztésétől eltérve, egy egészen uj rendszerre és annak elvi alapján állunk, vajmi hamar bekövetkezik az idő, a mikor azok is, a mik eddig a bevett vallások kizárólagos előjogai voltak, nemcsak a vallás- és a lelkiismereti szabadság, mely most kiterjesztetik az elismerendő vallásfelekezetekre, hanem átalában véve meg fognak támadiatni, kétségessé fognak tétetni; holott ma még az 1848: XX. t.-czikkben letett nagy elveknek és tényleges megvalósításától tartózkodunk minden o'dalról egyaránt. A következményt nem az, a mit ma decretálunk, hanem a mi abból következik vagy legalább következhetik, nem mondom, hogy azt hazánkban, országunkban lehetetlennek, de kívánatosnak nem tartom. Nagy politikai hibának tartom, mélt. főrendek, állítólagos logikai következmény kedvéért egy ily rohamos rendszerváltoztatást, a régi rendszer folytonosságát átugró intézmény behozatalát. (Helyeslés jobbfelöl.) Állítólagosnak mertem mondani ezen logikai úgynevezett szoros, elutasithatlan következetességet; állítólagosnak azért, mert részemről legalább nem ismerem el, hogy a vallás szabad gyakorlatának,a mely a törvényjavaslatnak czíme, logikai követelménye volna a felekezetnélküliség. (Helyeslés jobbfelöl.) Részemről, lehet hogy csalódom, nem ismerek korlátlan szabadságot, a melynek valamelyes korlátai és vége ne lenne; legkevésbé ismerek pedig szabadságot, a mely a maga fogalmi körén túl megy. (Helyeslés jobbfelöl.) A vallás szabadságáról, annak szabad gyakorlatáról hozván törvényt, ez nem annyi, mint semmi vallásnak nem gyakorlására adni meg az engedélyt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Minden szabadságnak meg vannak a maga korlátai; megvannak az állami, egyéni, megvannak a társadalmi, sőt megvannak még az erkölcsi szabadságnak is, a mely pedig legkevésbé van törvényeknek alávetve. Példákat hozhatok fel.