Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 137 egyátalában nem állithatni, hogy nem találhatók megbízható közegek, hanem legföljebb annyi mondható, hogy e közegeket ma nehezebb megtalálni. Emlitém már, hogy minden institutiónak megbízhatósága nagy részben annak szervezetétől függ. Azért e kérdéssel is röviden foglalkozni kívánok, hogy Zichy Nándor grőf ő nagyméltóságának azon állítását megvilágítsam, hogy az állami anyakönyvek behozatala nagy érdekeket fog veszélyeztetni, hogy a most tervezett anyakönyvek sem megbízhatóság, sem pontosság tekintetében a maiak színvonalán nem fognak állani^ és hogy ennélfogva ezen reformmal az álláspontokat nem javítani, hanem még rosszabbá fogjuk tenni. Nézzük meg azért először is magát ez intézményt. Ma Magyarországán az anyakönyveket hét felekezet vezeti, hét felekezet lelkészei kezében vannak az anyakönyvek letéve. Magoknak az anyakönyveknek egész mostani berendezése nem oly megbízható, a mint lesz az a forma, a melyben az állami anyakönyvek vezettetni fognak. Mert mig a mostani anyakönyv a rovatok kitöltéséből áll, addig ezután az állami anyakönyvek jegyzőkönyvi alakban fognak kiállíttatni és igy mindazon adatoknak, a melyek a személyi statusra vonatkoznak, pontos megállapítására sokkal alkalmasabb eszközül fognak szolgálni, mint a mostani rovatos anyakönyvek. Az állami anyakönyvek intézménye fölötte fog állani a mostaninak, mindenekelőtt annyiban, hogy egyöntetűek lesznek, holott most azon utasítások, melyek szerint ma az anyakönyvek vezettetnek,eltérők a különböző felekezeteknél, sőt magában a római katholikus egyházban sincs mindenben egyöntetű utasítás, hanem az egyes megyés püspök urak adnak ki utasításokat, a melyek lényegükben ugyan megegyeznek, de még sem mindenben azonosak. A mai anyakönyvi intézménynél nincsen gondoskodás arról, hogy a másodpéldányok, melyeket a lelkészek az 1840. évi törvény értelmében beszolgáltatni tartoznak, valóban be is szolgáltassanak. Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök." Elvesztették a főszolgabírók. FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. Hieronymi Károly belügyminister: Nem akarok ebből az egyháznak szemrehányást tenni s nem is szólok azokról, kik az anyakönyveket most kezelik, mert egészen objective az intézményről magáról kívánok szólni. Már pedig tény az és erről már nekem is van többszörös tapasztalatom, hogy a másodpéldányokat a megyéknek be nem szolgáltatják. Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök: Elvesztették a főszolgabírók ! Hieronymi Károly belügyminister: Nem kérdezem most, hogy mely közegeknek hibája ez, mindenesetre az intézménynek a hibája. De ha be is szolgáltatták, a mostani anyakönyvekben is történnek utólagos bejegyzések, utólagos kiigazítások; arról pedig gondoskodva nincsen, hogy ezen utólagos bejegyzések és kiigazítások azon másodpéldányokba, a melyek a megyék levéltáraiban őriztetnek, át is vitessenek. További nagy kérdés a felügyelet. Most a felügyeletet tisztán az egyházi felsőbb hatóságok viszik. Az állam ez idő szerint semminemű hatályos felügyeletet nem gyakorol az anyakönyvek körül. Éppen azért, mert hét különböző felekezet lelkészei vezetik az anyakönyveket és mert hét különböző felekezet felsőbb egyházhatóságai viszik az ellenőrzést, ezen ellenőrzés nem lehet távolról sem olyan hatályos, mint a hogy azt az előttünk fekvő tőrvényjavaslat tervezi. Mindezen okoknál fogva az állami anyakönyvek intézménye, objective tekintve rosszabbnak, kevésbé pontosnak sehogy sem mondható, hanem ellenkezőleg minden tekintetben pontosabb, helyesebb és jobb lesz. Nem akarok újra kitérni azon közegek kérdésére, a kik az állami anyakönyvek vezetésével meg lesznek bizandók. A kérdés sok irányban tárgyaítatott már, az imént is föltüntettem azon főszempontokat, melyek azt bizonyítják, hogy ez idő szerint is meg fogjuk találni azokat a közegeket, a kik az állami anyakönyveket kifogástalanul fogják vezetni. Még csak arra az észrevételre vagyok bátor kitérni, melyet Szapáry István gróf ő nagyméltósága felhozott, hogy már azért is sokkal 18