Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-68
LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 135 gek egyéb dologgal is el lesznek foglalva, a matriculákat jelenleg vezető férfiakra épp úgy mondhatom. Ezek is el vannak foglalva sok egyébbel, sok dolguk van és már az által, hogy kötelesek az anyakönyveket a politikai hatóságnak felterjeszteni, implicite kényszerítve yannak elismerni, hogy állampolgári argumentum szól a mellett, hogy az anyakönyvvezetés egyedül polgári kezekbe fektettessék. Történt ez már a múltban is. Az örökvallások, eladások, ez előtt szintén a káptalanokra, az úgynevezett hiteles helyekre voltak bizva. Ez megszűnt. Miért ? Mert nem látszott elégségesnek ez az institutio, hogy az újabb korban a telekkönyveket nélkülözhetőkké tegye és ezért az egyházi kezelésből, hogy úgy fejezzem ki magamat, az örökvallás és az eladás cselekményei átadattak a telekkönyvi institutiónakMéltóztassanak meghinni, hogy ez sok más tekintetben van így, A középkorban alkalmatos institutio volt, hogy egyházi férfiak kezeljék az anyakönyveket, mert majdnem kizárólag ők voltak a tudós, sőt talán írástudó emberek is. De az újabb korban erre már egyátalában nincs szükség, és — a mint említettem — már számos eltérés történt. Hozzájárul ehhez még az, hogy a jelenlegi anyakönyveket kezelő férfiak nemcsak az elfoglaltság, nemcsak az emberi gyarlóság, nemcsak a kötelezettségek felhalmozódása miatt vannak akadályozva az anyakönyvek jó vezetésében, de alázatos nézetem szerint dogmatikus elfogultságból is. Bátor vagyok példákat felhozni. Mellőzöm azt, hogy például a zsidó anyakönyvek milyen hiányosak, a hol férfiak aszszonyi névvel vannak megnevezve, hogy kikerüljék a katonaállitást, vagy például kihagyatnak a férfiak. Ez megtörtént egy igen előkelő családnál Nógrád vármegyében s midőn a fiu házasságra készült, ki kellett javítani az anyakönyvet. Megtörtént különféle püspöki megyékben, hogy a fiút megkeresztelték s nem vezették be az apja vezeték nevével, hanem a nagyapjáéval, igy történt például egy Palkovicscsal. Ezeket mellőzöm, hanem a magam tapasztalásából bátor vagyok felhozni a következőt, s ha szükséges, nevekkel szolgálhatok minden perczben. Fölszólittatott két protestáns fél, hogy egy római katholikus gyermeknél, mint keresztapa és keresztanya fungáljon. Ez meg is tőrtént, ez tehát tény. Ez a matriculába, melynek hiteles jegyzőkönyvnek kell lennie, bevezetendő volt. Hogy az illető lelkész lelkiismeretes scrupulusainál fogva írhatta oda vagy a maga nevét, vagy egy keresztény katholikus keresztanya nevét, abba nem avatkozom; de azt a kettőt csakugyan nem hagyhatta ki, a kiket az apa és anya, mint olyanokat, megnevezett. Pedig ennél az ifjúnál ki van hagyva mind a keresztapa, mind a keresztanya neve, mert más hitűek voltak; igy tehát mind a ketten kikoptak a komaságból. Sok új institutiot hoztunk már be, méltóságos főrendek; erre is szükség van tehát. Új tömlőbe régi bor, régi tömlőbe új bor nem töltendő Szerintem e javaslat csak szükséges corolíaiiuma azon intézkedéseknek, a melyek eddig történtek és a melyek, remélem, fenn fognak tartatni, minthogy a tegnapi szavazás után a házasságról szóló törvényjavaslat törvénynyé fog válni, a melynek végrehajtására ez az institutio szükségesnek látszik. Szükségesnek látszik, de nem elkerülhetetlenül, mert ha az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat nem is válik törvénynyé, íöltételezem, hogy az a kormány, a mely a junctimba beleegyezett, fog birni annyi erővel, hogy a mit törvényhozási utón keresztül nem vihetett, azt keresztül fogja vinni rendeleti utón. Én tehát a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kiváű még valaki szólni? Ha nem, a vitát bezárom. Szó illeti a belügyminister urat. Hieronymi Károly belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Az előttem szólott méltóságos főrendek első sorban czélszerüségi okokat hoztak fel az eíl en, hogy ezen javaslat most emeltessék törvényerőre ; nevezetesen Zichy Nándor gróf ö excellentiája utalt arra, hogy az ország érdekei a közigazgatási reformot minden irányban égetően követelik s ennélfogva nem tartja czélszerűnek, hogy most léptessük életbe az állami anyakönyvi intézményt, hanem helyesebb lenne, ha
