Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-63
LXÍ1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 9 nemzetük múltját, birnak-e jogosultsággal a múltnak dicsőségéből magoknak részt követelhetni 1 ? A materialisticus felfogás, melyen az ilyen törvények nyugosznak, nem a magyar genius felfogása. S Magyarország, melynek nemzeti [tömörülése még sok ezer viszontagságnak lehet kitéve, Magyarország legyen az, mely azt mondhassa magáról: én hatalmas vagyok, én erős vagyok, én megdönthetetlen alapon állok; a családom magyar, iskolám magyar, nevelésem magyar, közéletem magyar, minden életviszonyom úgy át van szőve a magyar önérzettől, én annyira consolidálva vagyok, hogy bátran szembe szállhatok mindazon befolyásokkal, melyeket a cosmopolíticus eszmék és elvek dissolváló természetökkel más, hatalmas nemzetekre már végzetteljesen gyakoroltak ? Egy idegen államférfiú nem régen nyíltan mondotta, hogy Istennel a királyért és hazáért küzd, miért mondaná az ellenkezőt az éppen ezen ősi tradiliókou felépült és azokon álló magyar nemzet? A materialismus haladása, a vallástalanság terjedése, terjedése azon áramlatnak, mely sem Istent, sem urat nem ismer (ni Dieu ni maitre), nem fogja-e hazánkra is a socialis forradalomnak következményeit zúdítani? A magyar nemzet, mely annyi viszontagság közepette erkölcsi erejével, rajongó szabadságszeretetével fenn tudta magát tartani, fentartotta magát, mert individualitását megtudta őrizni, ma a nagy nemzeti tömörülések korszakában fenn fogja-e azt tarthatni? nem fog-e a nagy conglomeratióban elmerülni? Európában nincsenek rokonai, hátvéde nincsen, önmagára van utalva, a határon túl nincsenek hagyományai: nem kellene-e magát teljes erővel védenie minden ellen, a mi individualitását megronthatja ? A vallásszabadságról szóló lörvéDy, mely a felekezeinéiküliséget nem kivételes esetekre szorítja, hanem szabadon burjánozni engedi, egy új tényezőt teremt, mely ez országban fenálló minden vallást fenyeget. Mert ma a katholicismusnak ez országban nem a protestantismus a legnagyobb ellensége, de még kevésbbé a katholicismus a protestanFORENDl NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. tismusnak; hanem egyiknek is, másiknak is legnagyobb ellensége a vallástalanság, azon vallástalanság, mely a tudományosság és szellemi műveltség ürügye alatt túlteszi magát azon korlátokon, melyeket a végtelenség a véges észnek szabott s a magas értelmi fejlődésben kéjelegvén, sajátszerű gőggel tekint azokra, kik a tudomány fényétől el nem vakítva, a vallásban az életnek oly tényezőjét látják, mely a müveit embernél is dominálja a tudást, az erkölcsöket; azon vallástalanság, mely az eszmék zavarából, a szenvedélyek orgiáiból merészen emeli fel fejét s ma már majdnem mint győztes büszkén tekint szét a hitnélküli had felett. A vallás szabad gyakorlatának oly értelmezése, mint az a harmadik fejezetben foglaltatik, az atheismus bátorítása. A magyar állam már ezután védeni köteles az atheust, az agnost cust, a vallási anarchistát, mint védte eddigelé nyolcz századon át a kereszténységet. Pedig a vallási anarchia éppen oly jogosulatlan, mint a politikai anarchia. A szabadságban keresni ezek jogosultságát, éppen oly téves, mint a hogy téves rendezett államban jogosultságot biztosítani oly elemeknek, melyek annak szétfosztására törnek. Ha a szabadság nevében biztosítani lehet a vallási féktelenséget: minő joggal állunk ellen ama velleitásoknak, melyek a magyar állam ellen működnek ? Vagy két különböző dolog az, ha valaki mondja: szabad vagyok és tetszésem szerint imádom az Isient, vagy nem imádok egyetlen semmi Istent, pedig az Istenben való hit egyik fő constitutiv eleme az államnak — és ha a másik mondja: szabad vagyok és tetszésem szerint alávetem magamat, vagy elfogadom a magyar állam eszméjét, vagy egyátalán nem ismerek el magyar államot ? Absurdum az egyik, absurdum a másik. Pedig ezen absurdumra vezet azon elv, mely a vallás szabad gyakorlatát biztosító törvényjavaslatban rejlik. Továbbá méltóztassanak összevetni az előttünk fekvő törvényjavaslatokban lefektetett, intézkedéseket. ; Az egyik törvényjavaslat tág kaput nyit a vallás szabad gyakorlatának, megengedi a
