Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-68
LXVI11. ORSZÁGOS ÜLÉS. 133 merünk, mert nem tudjuk, hogy azon a téren áll-e, a melyen előzői állottak. De az kétséget nem szenved, hogy a szervezkedés alphája nem igazságügyi, hanem közigazgatási téren van és mindazon szervezkedési intézkedésekre kihat, a melyek itt eligazítást kivannak, a közigazgatás országos megyei, községi szervezésére és ennek megfelelő beosztására. Csak ezen az alapon lehet igazán megfelelőleg, megnyugvással egy oly nagy nyomatékú kérdésnek eligazításába fogni, minő az anyakönyvezés berendezése, a melyből, mint már mondtam, ha nem megfelelőleg szerveztetik, nagy költségeknek hiába való elpazarlása, nagy érdekű magánügyek veszélyeztetése, az abba helyezett bizalomnak lázitása és egy oly nagy kérdés üdvös eligazításának veszélyeztetése következik, mint a minő az állami anyakönyvezés. Es hát minő okok azok, hogy kiragadván azt a helyes egymásután sorozatából, elhamarkodva a mai napon akarjuk eligazítani, midőn ahhoz kellő elfogultság néikül nem is járulhatunk? Mert ez összeköttetésbe hozatott oly kérdésekkel, melyek rendkívüli mértékben izgatják a kedélyeket és ennek következtében az ezzel összeköttetésben levő más kérdések megítélését is megzavarhatják. De magát az álláspontot is változtatják reánk nézve. Mert még akkor is, ha azt lehetne feltennem, hogy az anyakönyvezés kérdését most a lehető legczélszerűbben lehet megoldani, hogy ennek megoldásának előfeltételei a közigazgatás berendezésében már meg vannak adva, hogy az már kellőleg tanulmányoztatok, hogy az arra vonatkozó adatok már mind összegyűjtettek, hogy az ország olyan helyzetben van, hogy azt a nagy átalakulást kellő nyugalommal vehesse be testébe, hogy azt kellő nyugalommal lehessen beilleszteni az élet különböző viszonyai közé: ínég akkor is azt kellene mondanom, ma a polgári anyakönyvvezetésre vonatkozó törvényjavaslatot megszavazni nem kívánom, mert azt a keresztény világ előtt a polgári házasság eszközének kell tekinteni, mert annak a mai napon való siettetése, erőszakolása és keresztülvitele, a másik kérdésnek szintén siettetett, erőszakolt, az elveinket sértő, meggyőződésünkkel ellenkező volta miatt ellentállásunkat provocáló polgári házasság ügyével való összeköttetése miatt történik. De hát minő csekély bizalommal viseltetik maga a kormány is, a mely e javaslatot igy elénk terjeszti, az iránt, annak bizonyítékát lépten-nyomon találjuk. A belügyminister úr maga mondta, ha meg lesz a közigazgatási reform, akkor sokkal olcsóbban, hozzáférhetőbben, helyesebben lesz a polgári anyakönyvezés ügye berendezhető. Elébe megyünk annak, hogy ma szervezünk valamit, nagy költséggel, sok ember bevonásával, a kik azután ezen életpályától elesnek, szervezzük azért, hogy ha a küszöbön álló közigazgatási reform életbelép, azt ismét újabb szervezés elé vigyük és azon tömegeket, melyek ezen közegekkel az anyakönyvezés végett mindennapi érintkezésben lesznek, abba a helyzetbe hozzuk, hogy ma ide, holdapután oda kell szaíadniok. Vagy minő bizalommal viseltetik a kormány az állami anyakönyvezés iránt, vagy azon közegek iránt, a kiknek kezébe teszi e fontos ügyet, midőn példának okáért azt a kérdést, hogy a szülők mely vallásban akarják gyermekeiket neveltetni, az ez iránt kiállítandó okmányt megnyugvással nem véli azon közeg elintézésére bizhatni, a kinek kezébe a házasságkötést, ezen alapvető ügyet lefekteti, de megkívánja, hogy a házasságkötés tekintetében a szegény házasulandó felek ide, gyermekeik nevelése miatt amoda szaladjanak. Ma eme közeghez, a szervezés után ama közeghez legyenek kénytelenek menni idő és pénz fecsérlésével ? Mert hogyha olyan csekély megnyugvással lehet ezen szervezést létesíteni, hogy azon közegek kezébe nem lehet letenni azt az ügyet, hogy a szülők ezen egyezségét a kellő authenticitással tudomásul vegyék: akkor az anyakönyvezés sokkal fontosabb, sokkal messzehatóbb kérdését, nézetem szerint, ezekre bizni még kevésbé lehet. Mindabból, a mit mondottam, kitűnik, hogy még azt sem látjuk, hogy kik által, minő költséggel lesznek ezen közegek felállítva, sem azt nem tudjuk, hogy kik lesznek ezen közegek. Ezek mind olyan kérdések, a melyeknek kellő ismerete nélkül ezen fontos kérdés tárgyalásába nem ereszkedhetünk.