Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-67
LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 badelvűségnek követelményeit állították oda. E törvényjavaslatok, a bennök kifejezést találó politikai programm az államnak a törvényesen bevett felekezetekhez való eddigi viszonyát sok tekintetben megváltoztatja és megváltoztatná bizonyos mártékig a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek egymáshoz való viszonyát is, ha nem alakjában, kétségkívül lényegében. Az 1868 : LIII. t.-cz. a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szól; ez van annak a czímében kifejezve. A rendszer, a mely az interconfessionalis kérdéseket nálunk ez idő szerint még szabályozza, a törvényesen bevett felekezetek viszonosságának rendszere, hol ezek közt különbség nem tétetik. Valamennyi törvényesen bevett felekezet: egyik előbb, másik később vétetett be, de teljes viszonosság van közlük. A mi az 1868-iki idézett törvénynek a gyermekek vallására vonatkozó intézkedéseit illeti, az is kiegészítő része e viszonosságnak. Ha alteráljuk e pontot, alteráljuk az egész rendszert. Tehetjük ezt akkor, ha átalában az összes interconfessionalis viszonyokat új alapra fektetjük. Az úgynevezett egyházpolitikai programúinak csak a teljes vallásszabadság lehet az elvi alapja. Szerintem, ha az összefüggés e javaslatok közt oly szoros, hogy az egyiknek életbeléptetését a másiknak életbeléptetésétől kell feltételezni, ha a junctimnak van értelme: akkor SLZ kiterjesztendő a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatra is. Mert ha csak a polgári házasságra terjesztetik ki, világosan kitűnik, hogy ez csak mézes madzag volt, hogy az egyházpolitikával szemben tömörült ellenzék intransigens elemeit megnyerjék a polgári házasság számára, Nem akarom ezt feltételezni, mert csak ma mondta az igazságügyminister úr, hogy e javaslat elvi háttere a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban van. A junctimnak vagy van értelme a szabadelvüség szempontjából, vagy nincs. Vagy integráns része ez a kormány egyházpolitikájának és akkor a mai politikai helyzetben csak kettő között lehet választani; vagy megszakítani az egyházpolitikai javaslatok tárgyalását, a mint már tegnap is jeleztem, és bevárni, míg a képviselőház a vallás szabad gyakorlatáról határoz, FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. vagy pedig kimondani a junctimot amarra is. Ha a kormány nem volna hajlandó arra, hogy e törvényjavaslat 11. §-ában a junctimot kiterjeszszük a vallás szabad gyakorlatáról szőlő törvényjavaslatra is, akkor legalább tudjuk, mit ér az a nagy szabadelvűség, legalább tudom én és remélem, nemsokára megtudja az ország is. Én ezt nem akarom feltételezni. Hajlandó vagyok feltenni, hogy a kormány a vallásszabadságot programmja integráns részének tekinti. Hanem akkor vagy méltóztassanak az anyakönyvről szóló javaslat tárgyalását elhalasztani, vagy belevenni a junctimba a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatot is. Mindezeknél fogva azt a módositványt indítványozom, hogy a 11. §-ban e szó után »házasságot«, tétessék ez »és a vallás szabad gyakorlatát*. Ha nem méltóztatnak ezen indítványt elfogadni, meglehet, hogy e javaslatból törvény lesz a vallásszabadság törvénybe igtatása nélkül. Az egyházpolitikai programúiból akkor három, esetleg négy javaslat lép érvénybe és az, a mely valamennyinek hátterét, elvi alapját képezi, esetleg elesik. A szabadság érdekében áldozatra is készeknek kell lennünk. A valódi szabadelvűség érdekében a felekezeti szempontoknak háttérbe kell szorulniok. Csáky-Pallavicini Zsigmond őrgróf: Ohó! Prónay Dezső b.: Én nem bánom, ha közbe is méltóztatik szólani. E javaslat a bevett vallásfelekezet rendszerét alterálja, a miért az evangélikus egyházak sokáig küzdtek, a miben a keresztény felekezetek közti viszonosság kifejezést nyer; az, ha e törvényjavaslat elfogadtatik, többé nem áll fenn. De én e javaslattól nem féltem az evangelicus egyházakat. Hiszen már tegnap kijelentettem, hogy álláspontom nagyban és egészben közel áll ahhoz, a mit tegnapi remek beszédében a herczegprimás ő eminentiája kifejtett. Én a szülők természetes jogát, hogy gyermekeiket legjobb meggyőződésök szerint nevelhessék, vitatni nem kívánom; de a gyermekek vallásos nevelését szabályozó törvény nemcsak a családi élet eme részét, a vallás nevelését szabályozza, hanem egyszersmind interconfessionalis törvény jelle17
