Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. OBSZÁGOS ÜLÉS. 107 fide respectáltatott; ha tehát tekintetbe veszszük, hogy 1868-ban Magyarországon azt léptették életbe, a mi Magyarország egy részében, a magyar korona egyik országában, Erdélyben, melylyel akkor az unió létrejött, valósággal fennállott, akkor szerintem a történeti fejlődést követve helyesen, az alapelveket tekintve szintén liberálisan jártak el, mert semmiféle büntető sanctiót ama törvényhez nem csatoltak. Én nem mondom, hogy Eötvös József bárónak, hazánk nagy államférflának eredeti törvényjavaslata kevésbé liberális lett volna. Nem; abstracte liberálisabb volt, nekem is jobban tetszik ma is, jobban tetszett akkor is; hanem a történelmi fejlődés azt kívánta, hogy a protestánsok megnyugtatva csak akkor legyenek, ha egyszer ő reájok nézve is ki van mondva az, a mi ebben az országban századokon át csak a másik félre állott, ha magában a törvényben mintegy megjegeczesedve, kristályozódva kifejezést talál a felekezetek közti teljes egyenjogúság és hogy ha a törvény kizárja annak lehetőségét, a mi e század első felében annyi keserű vitára adott okot: a reversálisok követelését, megtagadását, szóval ha mindaz, a mi ezzel jár, a törvényből ki van zárva. 1878-ban nem lett volna czélszerű szerintem egyebet törvénybe igtatni, mint a mi valóban történt. Ma én kijelentem, hogy az 1868. évi LIII. t.cz. 12. és 14., tudniillik azon szakaszainak, melyek a gyermekek vallásáról szólanak, változatlan fentartásához nem ragaszkodom. Én elfogadom azt az álláspontot, hogy a szülőknek ez oly joguk, melyet tőlük elvenni nem lehet, mert a dolog maga, a vallásos nevelés a családi élet bensőségével oly szoros összefüggésben áll. hogy ha ebbe be akarunk avatkozni, ez az egyéni szabadság sérelmét vonná maga után s a családi élet megbontására vezetne. Tehát ilyen értelemben ez természetadta jog; ilyen értelemben az emberre nézve a legmagasztosabb dolgok egyike lévén a családi élet sérthetetlensége, ilyen értelemben ez szent és sérthetetlen jog. Tehát ezt törvényben is fejezzük ki, de számoljunk a gyakorlati élet követelményeivel, a hazai szokásokkal és számoljunk azzal is, hogy nekünk nemcsak a gyermekek vallásáról kell törvényt hoznunk, hanem hoznunk kell olyan törvényt, mely a felekezeti féltékenységnek egyrészt és másrészt az agressiv lépések bizonyos nemének, a szerintem nem megfelelő proselita-csinálásnak, tudniillik annak, mely mindig meg fogja zavarni a felekezetek közti harmóniát, lehetőleg szintén útját vágja. Ezért szerintem helyes elfogadni kiindulási alapul azt, hogy a gyermekek vallására nézve tegyen a törvény maga dispositiót; mondja ki, hogy a gyermekek szülőik vallását követik. Vegyes házasságok esetében — ámbár ha a polgári házasság meg lesz, akkor már jogilag vegyes házasság úgy sincs, tehát ezen distinctio is eleshetnék, legalább én igy gondolom — a fiú az apa, a leány az anya vallását követi, a mig a szülők egyetértenek abban, minő vallásban neveltessenek gyermekeik, ebbe semmiféle hatósági beavatkozásnak helye nincs. Hanem e törvényjavaslat talán némelyek véleménye szerint közel is áll ezen állásponthoz. Szerintem mégsem. Mert itt az alapelv a szabad egyezkedés, a kivétel a törvényes dispositió, én pedig szabályul a törvényes dispositiót kívánom és kivételkép megengedem a felek szabad egyezkedését. Megmondom, hogy miért. Természetesen korlátoljuk a felek egyezkedését, hanem azért teszszük ezt igy, mert meg vagyok győződve, hogy hazánkban ez felel meg a műveltségi viszonyoknak, népünk szokásainak, a felekezetek közti jó egyetértésnek és békének. A dolog — szerintem — a gyakorlatban úgy alakul és úgy fog alakulni mindig, hogy a tömegek mindig valami vonzó hatást gyakorolnak. Ez majdnem természeti törvénynek látszik az emberi társadalomban is és ez érvényesül a felekezeteknél is különbség nélkül. Á hol valamely községben egy felekezet rendkívül nagy túlsúlylyal bir, vagy valamely község kizárólag egy felekezetből áll, ha odajő egy más felekezethez tartozó, a ki abba a községbe mintegy beleházasodik és vegyes házasságra lép: bizonyosnak tekinthetjük, hogy annak utódjai azon felekezethez fognak tartozni, a mely az illető községben túlsúlyban van. Egyes kivételek lesznek, azonban nagyban, egészben ezt igazolja a praxis: ha evangélikus 14*