Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-43
92 XLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. az ily község kénytelen okleveles gazdatisztet 1500—1600 frtlal díjazni és még hozzá néhány ezer forint adóssága van, akkor saját birtokának feles gazdájává lesz. Méltánylom az inteniiót, mely a javaslatban és Dessewffy Aurél gr. ő méltósága felszólalásában kifejezést nyeri s épen azt hiszem, hogy a contemplált intézkedés az okleveles gazdatisztek jól fel fogóit érdekében mellőzendő. A felelősség mellett cselekvési szabadság és szabad verseny, a jelen, szellemi és gazdászati tevékenységet domináló elv s kinövései daczára tény az, hogy ennek köszönheijük a modern civilisatio legértékesebb vívmányait. Az alapos képzettséggel bíró okleveles és nem okleveles gazdatisztek versenyében előreláthatólag az okleveleseké lesz a győzelem, a kik ezek közül beválnak, alkalmazást nyernek a kötött és szabad birtok kezelésénél, de köszönjék ezt saját bebizonyult arra valóságuknak és ne a törvény kényszerének. A be nem váló okleveles gazdatisztek alkalmazására pedig bárkit is kényszeríteni épen oly igazságtalan, mint czélttévesztett intézkedés volna. Az erdőtörvény analóg intézkedésére való hivatkozás, ugy hiszem, nem találó. Az erdészet külön szaktudomány, a mezei gazdaságnak nem is kiegészítő része, ahhoz aránylag kevesen értenek még az erdőbirtokosok között is, mig a mezőgazdaság a magyar embernek kedvencz foglalkozása s ért is hozzá, az erdőkezelési üzemtervek évtizedekre terjedőleg készíttetnek, a mihez speciális szakismeret kell, elméleti képzeltség, párosulva gyakorlati jártassággal; de még ezeken felül az erdőbirtok productuma, a fa, habár külön az illető birtokos tulajdona a maga egészében nagy értékű nemzeti vagyon, melynek gondozása minden államban, szűkebb-tágabb mértékben, a törvényhozás körébe vonatott. így Francziaországban régóta van egy teljes »code forestier«, mig a »code rurak 1808-tól egészben máig sem készült el. így történt hazánkban is, midőn még senkinek eszébe nem jutott mezőgazdasági törvényt alkotni, meghozatott az 1807 : XXI. t.-czikk: »de conservatione sylvarum«. Nagy súlyt fektetek a bizottsági jelentés azon állítására is, hogy az ily rendelkezése a törvénynek sanctióval el nem látható, e nélkül pedig végre nem hajtható. Én ugyan azt tartom, hogy azzal sem. Minden egyes esetben constatálandó volna, vájjon egy gazdatisztnek van-e oklevele, vagy nincs. E czélból mellőzhetlen volna az ellenőrzés, de ki és mikép gyakorolja azt? Valamely hatósági közeg? Ez már magában a tűrhetlenségig zaklató inquisitorius eljárásra vezetne. De mi történik tovább ? A hatósági közeg a birtokost felszólítaná, hogy oklevél nélküli gazdatisztjét bocsássa el s fogadjon oklevelest, a birtokos ezt nem teszi, akkor a hatóság bocsájtja el a gazdatisztet s ha a birtokos ekkor sem fogad, vagy évközben nem kap alkalmas okleveles gazdatisztet, akkor következetesen el kell menni odáig, hogy a hatóság fogadjon a birtokosnak okleveles gazdatisztet. Ugyan képzeljük el magunknak a bir-% tokos és ily reá octroyáit gazdatiszt közötti viszonyt. Ha a birtokos természetesen elkedvetlenedve, sem a gazdálkodási tervet jóvá nem hagyja, sem a kezeléshez szükséges pénzt nem adja, a hatóság fog ebbe is beavatkozni? Hová jutunk ? Ily birtokon minden egyéb lesz, csak jövedelem nem. Hátha ily kötött birtok haszonbérbe adatik, a bérlő is köteles lesz, okleveles gazdatisztet tartani? Ha igen, a költségtöbbletet levonja a haszonbérből s károsodik a bérbeadó; ha nem, a törvény nincs végrehajtva. Hát ha évközben történik gazdatiszti változás ? mikor ilyen alig kapható, vagy moratórium lesz a törvény alkalmazásában, vagy ismét ott vagyunk a hatósági beavatkozás lehetőségénél. Bárhová tekintünk, látjuk a mezőgazdasággal foglalkozók törekvését: menekülni a szolgalmaktól s a szabad mozgást gátló akadályoktól s ebben keresik azon súlyos nehézségek enyhítését, melyekkel a mezőgazdaságnak tudvalevőleg egész világrészünkön küzdenie kell. Németországban, hol régen megszűnt a forda kényszer, a figyelem a tagosítás felé fordul, mely a birodalom egyes részeiben törvényhozásiig is létesíttetett. De különösen tanulságos a mi Francziaországban történik, hol daczára a földbirtok elaprózódoltságának, mind