Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-39

60 XXXIX ORSZÁGOS ÜLÉS. létesítjük, 10 év múlva megint épen csak ott leszünk, a hol ma vagyunk. A tudomány haladása mellett megint új meg új szükségletek fognak felmerülni. Megint ezt fogjuk kérdezni, mely helyen, hol lesznek felépíthetők az új épületek? Utczáról utczára fogunk akkor is vándorolni, a mig végre belejutunk ugyanabba a zsákutezába, a melyben most vagyunk, hogy t. i. a szükségeseknek elismert épületek hol helyeztessenek el, azt egyáltalában nem tudjuk. Ezen tervnek, a melyet csak lényegében közöltem a mélt. főrendekkel, ugy látszik, egy nagy hibája van, azt mondják ugyanis, hogy az eszményi terv. Megengedem, hogy ha eszmény az, ha gondolkozunk olyan valami felett, a mi nincs meg, de a mi nagyon szép és üdvös lenne: akkor itt is eszménynyel állunk szemben. Ha elgondolom magamnak, hogy lehetséges az, hogy ott, abban a 150 holdas parkban, tehát jő, üde levegőben állana az egyetem és egyátalában a magasabb tudományos szükség leteknek megfelelő kényelmes oly épület, a melyben a tanulok el is férnek és a hová annak következtében el is fognak menni; hogy ha azután oda képzelem azt, hogy abban a parkban s ezen épületek közt csakugyan jár-kel az a tanulóság, mely ott magát otthon érzi s a mely ott annak folytán magát jói is érzi s ott egyéb mulatságot is talál, mint a milyet most a belváros környéke neki szolgáltatni képes, t. i. kávéházakat; ha elgondolom, hogy ezen a telepen lesznek egyetemi tanárok, kiknek ép azért, mert egy kicsit elvonulva a város központjától talán még inkább lesznek áthatva tudományos kötelességeiktől, több idejök lesz azok teljesítésére, mint az ma lehetséges: akkor elismerem, hogy itt eszménynyel van dolgunk, legalább oly valamivel, a minek megvalósítása igen szép lenne. De ha ezután elgondolom azt, hogy ha e terv nem valósittatik meg és tovább haladunk azon az utón, a melyen most haladunk, hogy a mikor szükség van egy kis uj laboratóriumra, egy félreeső utczára csinálunk egy kicsit, minő épen most kell s ha azután a jövő évben, mikor több lesz a hallgató, nagyobbak lesznek a szükségletek, megint újabb toldásra vállalkozunk s hogy így évről-évre előzetes terv szerint, de mégis ugyanannyit fogunk kiadni, mint egy nagy tervnek rendszeres, de lassú megvalósítása által: akkor, méltóságos fő rendek, arra a meggyőződésre jutok, hogy bizony itt nemcsak eszményről, hanem előrelátásról is van szó s nekem az a meggyőződésem, hogy a költség, melyet e nagyobb terv megvalósítására fordítanánk, nem volna pazarlás, hanem csak igazán jó gazdálkodás. Én tehát azzal a kéréssel fordulok a valiásés közoktatásügyi minister ur ő excellentiájához, hogy mielőtt ebben a kérdésben végleg döntene, gondolja meg még egyszer a dolgot s különösen fontolja meg azt akkor, a mikor a jelen költségvetésben szereplő egyik intézetnek: a második szülészeti koródának felépítését fogja megvalósítani. Ez a második szülészeti kóroda az egyetemi füvészkert üllői-uti bejáraiának helyére van tervezve. Ez oly intézkedés, mely nézetem szerint igen sok bajt és hibát fog maga után vonni. Először azért, mert egy oly kertnek, mint a füvészkert, mely bizonyos tudományos rendszer szerint van felállítva s melynek felvirágzására csakugyan évek IIOÍSZÚ sora szükségeltetik, részbeni elbontása, elvétele, ennek a füvészkertnek, mint olyannak, teljes elrontását vonja maga után: másodszor azért is. mert bizony a füvészkert még egyike azon kerteknek, melyek már a város szélén, de mégis a városban, a város levegőjének javítására és üditésére szolgálnak s én azt gondolom, hogy mindenki, még a közegészségügynek legnagyobb és legbuzgóbb pártolója is el fogja ismerni, hogy egy pár fa egy városban legalább is oly szolgálatot tesz a város közegészségügyének, mint va'ami közegyészségögyi felügyelő. De ha a füvészkert ilyetén felhasználása ellen még akkor is fel kellene szólalnom, ha kimondanók, hogy azt a telepet nem respectáljuk sem mint nyilvános, sem mint füvészkertet, mert ebben az esetben ott egy 28 boldra terjedő értékes nagy telekkel van dolgunk, a mely telek, ha annak épen a homlokzala, az üllői-uti része, egy olyan speciális czélnak foglaltatik le, mint a szülészeti kóroda, mint továbbépitkezesi telep egy nagyobb épület-