Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

48 XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. lyekben a közegészségügyi viszonyok ki vannak fejlődve. Nemcsak Angliában, hanem Svéd­országban, Hollandiában, Németországban, ugy a népmozgalom, mint a közegészségügyi sta­tistika vezetése azon ministeriumban van, mely a közegészségi ügyeket vezeti. Csak onnan lehet kiindulnia a kérdések helyes kijelölésének, csak ott lehet helyesen kijelölni azon statistikai kutatásokat, a melyekkel a tett intézkedések eredményeit ellenőrizhetik, ezért legtermészete­sebb volna, hogy a belügyministerium rendel­kezzék orvosi statisztikai szakemberekkel. Mindezek olyan kivánatok, melyeket a köz­egészségügy javításának érdekében bátor voltam felemlíteni, melyek könnyen áttekinthetők és nézetem szerint nem nagy áldozatokat kivannak, meri nem százezekre, hanem csak ezrekre mennek azon költségek, melyekkel mindez esz­közölhető. De nem térhetek ki egy oly körülmény előtt sem, melyet ily csekély áldozatokkal létre­hozni nem lehet, melyet kellőleg indokolnom kell és ez a mi kórházügyünk. A statistikai füzetek mutatják azt a mindenesetre örvendetes körülményt, hogy mig 1885-ben Magyarországon csak 8000 ágygyal biró kórházi eomplexum létezett, 1892-ben ez már majdnem megkét­szereződött és a 14.000-et meghaladta. De hogy a méltóságos főrendek megítélhessék a szük­ségletet, statistikai adatokból vagyok bátor a következő telelt felemlíteni: 1881-ben a nép­számlálás alkalmával, azon a napon, melyen a népszámlálás történt, megszámlált dtak a magyar anyaországban létező betegek, ezek kerek száma 196.000 volt. 1891-ben ismétlődött és ugy mint a közegészségügy legtöbb terén, ezen a téren is javulás észleltelett, t. i. 1891. január 1-én az egész magyar birodalom területén 16:».290 beteg volt, tehát jóval kevesebb, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ezen az egy napon megszámlált betegeknek több mint a fele idült, krónikus beteg és hány szegény tehetetlen beteg van közte, a kik kórházra utalva vannak. Nem azt értem, hogy a kormány egy nagy actióba bocsátkozzék, mely nem egyezik meg az államháztartás egyensúlyának fentirtásával; annyival kevésbé vélem ezt kívánatosnak, mert sokkal helyesebbnek tartom azt, a mi történik, hogy t. i. az a gyarapodás, mely a kórházak terén az utolsó években létrejött, részint magán­jótékonyság, részint pedig a municipiumok tevékenysége által tehát a nagy közönség és nem a kormány beavatkozása által hozatott létre, a mi mindenesetre a legegészségesebb irány, a melyet táplálni, nem pedig gyengíteni kell. Van azonban egy körülmény, a melynél fogva mégis bátor vagyok a nagyméltóságú kormány figyelmét épen a kórházépítés tárgyá­ban felhívni s midőn ezt teszem, hivatkozom maga a kormány többször kifejezett nézetére, t. i., hogy egy országos kórház emelését czél­szerünek tartja. Egy ily országos kórház eme­lését Budapesten annyival is inkább kívánatos­nak kell jeleznem, mert itt ismét egy nagy bajunk van az orvosi tanítás szempontjából. Mert nem lévén az egyetem orvosi karának kórháza, nem rendelkezünk azon beteganyaggal, mely az orvosok gyakorlati kiképzéséhez szük­séges és a fiatal orvosoknak hosszabb idő kell a gyakorlati kiképzésre mint elegendő anyag melleit kellene, és megtörténhetik, hogy ő nagy­méltósága a belügyminister ur akkor, a midőn a maga messze menő reformterveit végbe akarja vinni ugyanakkor szakemberekben lesz hiány, mert a dolog ugy áll, hogy már ma. Magyar­ország összes orvosainak csaknem a fele hiva­talos orvos, ha már most az történik, a mint tervbe van véve, hogy a közegészségügyi szol­gálat a gyógyító orvosi szolgálattól elkülönit­tetik, igen könnyen megeshetik, hogy elegendő szakemberrel rendelkezni nem fogunk. Én tehát az orvosi tanitás emelésének szempontjából is kívánatosnak tartom ezt és ehhez a tanitás színvonalának emelése kétségtelenül hozzájárul, Ha most azon intézményekkel végezek, a melyek állami támogatását és továbbfejlesztését kívánatosnak tartom, akkor bátor vagyok a nagyméltóságú belügyminister ur figyelmét egy lelkes emberek által létrehozott magántársu­latra felkérni az országos közegészségi egye­sületre, a mely 2000 taggal bir és már is rendelkezik oly anyagi eszközökkel, a melyek a közegészségügyi eszméknek fejlesztését az ország lakosai közt szerény határok közt lehetővé teszi és én azt gondolom, hogy az ország kormányának semmiféle intézkedése sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom