Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 43 politika terén azokat érvényesíteni is kívánom. íf O nagyméltósága szíves volt felhozni a ezélbavett adóreformot. Elhiszem, méltóságos főrendek, hogy annak az adóreform-munkálatnak lehet hibája, magam sem annyira végleges álláspontomat jeleztem abban, mint inkább tudományos és a gyakorlati követelményeknek megfelelő alapot kívántam szolgáltatni ezen nagyfontosságú, az ország minden lakosára v.sszaható kérdés alapos megvitatására, de azt hiszem, hogy e munkálat, ha semmi mellett nem szolgáltat bizonyitékot, egynek kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja és ez az, hogy a közterheket fokozni nem kívánom; mert hisz azon munkálat záradékában egyenesen azt a kiindulási pontot tettem magamévá, hogy a növekedő terheket nem az államkincslár részére kívánom incamerálni, hanem a meglevő közszolgáltatások enyhítésére kivánom fordítani. (Helyeslés) Azt hiszem, hogy ez mindennél kiáltóbb bizonyítéka annak, hogy nemcsak hangoztatom az elveket, hanem a gyakorlati kérdések megoldásánál érvényre kivánom juttatni és oly határokat kívánok megvonni, melyek egyenesen ellenkeznének a közterhek mindennemű, fokozásával. Ö nagyméltósága ezen adóreform-munkálat ról megemlékezvén, még a progressiv adónak nem elméletét, hanem egyszerű kifejezését vetette oda, ebből a bizalmatlanságnak egy ujabb forrását merítve én ellenem. Miután ő nagyméltósága a bizonyítással adós maradt, ezúttal nem foglalkozom bővebben azon kérdéssel, hogy — akár elméletileg, akár gyakorlatilag, akár tisztán a politikai czélszeiűség szempontjából tekintsük e kérdést — a progressiv adóztatás elől kifogunk e térhetni, hanem mivel ugy odavetőleg állította, mintha nem tudom, micsoda ideákat kívánnék érvényesíteni a progressiv adóztatásnak azon mértékével, mely ebben a munkálatban kifejezésre jut, félreértések elkerülése végett kötelességem ezzel foglalkozni kivált akkor, midőn egy komoly, szakszerű munkálat arra használtatik fel, hogy ujolag a politikai bizalmatlanságnak egy fegyverét képezze ellenem. Ha ő nagyméltósága foglalkozik azon munkálattal, abban kétnemű progressióval fog találkozni. Először a progressivitással, a III. osztályú kereseti adónak terén, a hol ma még nincs, mert a IV. osztályú kereseti adónál már ma is megvan. És mit fog ott találni ? Vájjon én az adónak ma átalános mértékét, a 10°/o-ot felemelem-e? Nem, nagyméltóságú főrendek, ezt a 10°/Vot maximalisnak tekintem és azon alul leszállítom az adót. Ha népszerűségi szempontból akartam volna ezt a kérdést tárgyalni és nem egész komolysággal vetettem volna tel a kérdést, ha számíthattam volna arra, hogy fel fogják ellenem használni, vagy helyesebben — mert erre, megvallom, számítottam — ha ezt számbavehető ellenvetésnek tartottam vulna, akkor a progressiv adótétel helyett ugy állítottam volna fel a kérdést, hogy a mai adót megtartom ezen jövedelmekre, a kisebb jövedelmekre pedig elengedem, vagyis a leszállítást javaslom és akkor a progressiv adó réme nem kísérteit volna. A másik progressiv adóval fog találkozni ő nagyméltósága a személyes jövedelmi adóknál, de ott is a progressivitásnak oly mérsékelt tételével fog találkozni, a mely úgyszólván egyenértékű ugyanavval, a melyet a harmadik osztályú kereseti adóra nézve most előadtam, mert ott sem a tétel fokozására, hanem a mai átalános tételnek a kisebb jövedelmeknél mérsékeltebb tétellel való pótlására van a súly helyezve. S ha azt az adómunkálatot, — a melyre vonatkozólag ismétlem azt, hogy én azt nem egy végleges megállapodásnak, hanem az e tekintetben okvetlenül felkeltendő eszmecsere, egy kiindulási pontjának tekintem, — ha azt az adómunkálatot akárki bírálat alá fogja venni, azt fogja látni, hogy a progressio mértéke ott olyan szerényen van alkalmazva, hogy talán épen a korszerű adóztatás szempontjából eshetik kifogás alá, és hogy ott az adóemelés még a legmagasabb jövedelmeknél is olyan szerényen fogna életbeléptettetni, ha változatlanul fogadtatnak el, hogy az komoly adóemelés számba nem jöhet. A pénzügyi részről szólva ő nagyméltósága még a valutáról is megemlékezett. Talán természetesnek fogják találni a méltóságos főrendek azt, hogy én a valutakérdésben a részletekre kiterjedőleg minduntalan nem nyilatkozom. (Helyeslés.) Az ilyen nyilatkozatoknak semmi értelme nincsen, ha csak olyan változatok előtt nem állanánk, 6*
