Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

u XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. És ámbár én azon kitüntetésre számot nem tarthatok, hogy az egyházpolitikai programmot nem helyeslő elvbarátaim nevében valami nyilatkozatot tehessek, mégis reménylem, hogy azok köréből helyesléssel fogok találkozni akkor, midőn ismételve hangsúlyozom, hogy igenis í'entartjuk álláspontunkat, folytatni fogjuk alkotmányos fegyverekkel azon küzdelmet, a melyet a múlt évi budgetvita óta folytatunk s az egyházpolitikai törvényjavaslatok benyújtása alkalmával kifejezést fogunk adni azon meggyőződésnek, a melyet egyrészről szent vallásunk tanaiból merítünk, de a melyet kell, hogy kifejezésre juttassunk ezen alkotmányos törvényhozó testület termében is, s a melyet egész Magyarország katholikus polgárai magokénak vallanak. Csak ezt akartam röviden kinyilatkoztatni, különben kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslések.) Gyulai Pál jegyző: Zay Miklós gróf! Zay Miklós gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek ! Azon kell kezdenem rövid mondani valómat, hogy az előttünk fekvő költségvetés előnyeit készségesen elismerem; elismerem, hogy annak egyes tételei hazánk pénzügyi fejlődését kedvező színben mutatják be; készséggel emelek kalapot a pénzügyminister urnak e téren szerzett érdemei előtt; őszintén kívánom, hogy azon babért, melyhez az ország anyagi érdekeinek biztosítása által jutott, soha ne érje hervadás. Félek azonban, hogy a mit jobb keze megalkotott Magyarország pénzügyeinek regenerálása által el fogja rontani bal keze, mert fokozatos és mérsékelt haladás helyett a radicalis átalakulás bajait és veszélyeit akarja hozni e hazára. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy törhetetlenül ragaszkodom azon álláspontomhoz, rnely szerint egy kormány működésének elbírálásánál a pénzügyi kérdés alárendelt dolog, és hogy én a rendezett pénzügyi viszonyokkal biró Magyarország eszméjét az egységes és önálló Magyarország eszméjének alája rendelem. Mit ér az anyagi érdek biztosítása akkor, a midőn a nemzet fokozatos fejlődése, az állameszme további megszilárdítása s Magyarország- ,' nak nemzeti irányban való gyarapodása biztosítva nincs? Nem helyeslem azon eljárást, mely a radicalis jelszavak szárnyra eresztése által el akarja vonni a közvélemény figyelmét a nemzet s állam érdekeit közelről érintő sok fontos kérdéstől. Én előttem az egyházpolitikai kérdések fölvetése hasonlít azon európai halalmasságok eljárásához, a melyek külháború felidézése által akarják elvonni a nemzetek figyelmét a rajok nézve veszélyes irányzatoktól. Ragaszkodom az egységes magyar állam megalkotására irányzott törekvésekhez. Minden erőszakosan felforgató törekvést államunkra nézve kétes értékűnek, sőt veszedelmesnek tartok. Deák Ferencz nagy műve, az 1867 iki kiegyezés, megvetette azon szilárd és megbecsülhetetlen alapot, melyre a magyar állam épületét hosszú időre biztosan fel lehet állítani. Ragaszkodom e kétoldalú megállapodáshoz, a minthogy ragaszkodom azon erős és határozott nemzeti szellemhez is. mely annak megalkotóit betöltötte s a kiknek alkotását minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kötelességemnek tartom. Rég óta nem volt oly különös a helyzet a politikailag oly kiváló magyar nemzet hazájában, mint ma, midőn a kormánynak sikerült a nemzet ügyeit összezavarnia, a köztevékenyj séget megbénítania, közéletünk különböző tényezői közt az egymás iránti bizalmatlanságot felkeltenie. Az csak természetes, hogy midőn mesterséges eszközökkel akarnak egy elkorhadt rendszert fentartani, midőn újra meg újra akarnak életet lehelni egy oly szervezetbe, mely önmaga sem hisz ellenállási képességében, akkor szokatlan tüneményeknek kell létre jönniök. Hogy az egyházpolitikai radicalismus üszkét nem a kormány szép szemeiért dobták az ország lakossága közé, hanem azért, hogy a romba düledező épület össze ne roskadjon, az ismeretes dolog, melyet a helyzet megvilágítása szempontjából nem győzök eléggé hangsúlyozni. A kormánypártnak elvégre is nem lehet rossz néven venni, hogy valami úton-módon megifjodni akar. Nem mondom, hogy combinatiója helytelen volt; azt sem állítom, hogy