Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-59
LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 309 tehessem meg nyilatkozatomat. Én tehát azt hiszem, hogy ha csak nem áll az, hogy ilyenekben akkor vagyok kénytelen nyilatkozni, a mikor a méltóságos grófnak tetszik, a mélyen tisztelt főrendiház minden tagja lesz szives tudomást venni arról, hogy e kérdésben holnap fogok nyilatkozni. Zichy Nándor gr.: A méltóságos gróf ur nyilatkozatára nézve egyre kérem ki a miniszterelnök ur szives figyelmét. A gróf nem azt szorgalmazta, hogy a miuisterelnök ur ma nyilatkozzék, hanem eltekintve a ministereinök ur nyilatkozatától és átalában a kormánynak a képviselőház irányában követendő eljárásától, azon kérést intézte a ministereinök úrhoz, hogy ezen házban a kérdéses egyházpolitikai javaslatokat — tekintettel az ülésszak előrehaladott stádiumára és a javaslatok fontosságára — ezen ülésszakban tárgyaltatni már ne méltóztassék és egyúttal arra kérte a főrendiházat, hogy az, ezen óhajához csatlakozni méltóztassék. Hiszen a főrendiház mindenkor kimondhatja, hogy eddig vagy addig — rendkívüli esetek kivételével — üléseket nem fog tartani, újabb tárgyak nem fognak felvétetni. Ne állítsuk tehát a dolgot élére és ne csináljunk belőle nagyobbat, mint a mi abban valójában rejlik. Az az őszinte kívánságunk, hogy oly időben és körülmények között tárgyalhassuk a törvényjavaslatokat, mikor azok higgadt, nyugodt és beható megvitatása lehető. E részben azt véltük és véljük, hogy a ministereinök ur — eltekintve a képviselőházban követendő eljárástól — hozzájárulhat ahhoz, hogy ha rendkívüli körülmények nem gátolják s ezen óhaj kifejezésével szemben részemről semminemű megrovást mi ránk vonhatónak nem tartok; és igen kérjük, ne méltóztassék ezt, mint oly nyilatkozatot tekinteni, mely által feszélyezni és már ma feleletadásra erőszakolni óhajtanok a t. ministereinök urat. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha szabad még egyszer hozzászoknom, ö excellentiája ugy állította oda a dolgot, mintha én magam provocälnám és követelném, hogy ő nekem válaszoljon. Én olyan hangon és oly szépen intéztem e kérdést és kérést a házhoz, hogy ezt én legalább nem érdemeltem meg az ő részéről. A másik kérésem pedig az volt, hogy méltóztassék a ház a tekintetben nyilatkozni, kivánják-e tehát ezen törvényjavaslatokat ez ülésszakban tárgyalni. Kérem a t. elnököt, méltóztassék indítványomat szavazásra kitűzni. Elnök: Most nincsen helye ezen indítvány tárgyalásának. A ministereinök ur kivan szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: Én most, az ülés végén értesültem arról, alig néhány perczczel korábban, hogy ő méltósága az ülés elején, midőn én az országgyűlés másik házában voltam elfoglalva, egy ily irányú kérdést intézett hozzám, ugy, hogy a legjobb akarat mellett sem helyezhettem magamat érintkezésbe azon tényezőkkel, melyekkel ily kérdésekre nézve érintkezésekbe szokás lépni, mielőtt a kormány ilyen tekintetben nyilatkozik. Hiszen, bocsánatot kérek, én például köteles illemmel tartozom a főrendiház elnöksége iránt, hogy ily tekintetben ne nyilatkozzam, mielőtt ilyen kérdéseket vele nem tisztázok. (Helyeslés bal felöl) Én talán ezen regarddal tartozom nemcsak azok iránt, a kik a kormányt pártolják, hanem épen azok irányában is, kik a kormányéval ellentétei álláspontot foglalnak el, hogy a munkabeosztás kérdését velők előzetesen megbeszéljük. (Helyeslés bal felöl.) Én tehát ép azért, hogy ezen tekinteteknek eleget tegyek, akartam azt, hogy méltóztassék megengedni, hogy a holnapi ülés folyamán nyilatkozzam és kérem ő méltóságát is, legyen szives ebbe belenyugodni és indítványát akkor tárgy altatni, ha esetleg ellentétben lenne az én é tekintetben teendő nyilatkozatommal. Elnök: Különben is ezt az indítványt ily rögtönösen tárgyalni nem lehet. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést feloszlatom. (Ás ülés végződik d, u. 2 óra 40 perczkor.)
