Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-59
LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 299 gári hatóság közegei kétségkívül utasíttatni fognak arra, hogy ha a lelkészek által az idö meghatározására felhivatnak, ebben nemcsak akadályt ne tegyenek, hanem ehhez hozzájáruljanak. Én megnyugszom tökéletesen a kormánynak mind az indokolásban, mind itt a házban, mint egyebütt tett nyilatkozataiban, hogy minden meg fog történni az állam és közegei részéről az egyházi házasságnak utólagos megkötésére vagy jobban mondva az egyházi áldás kinyerésének megkönnyebbítésére nézve. Én abban, hogy határozati javaslatba menjen az ilyen dolog, gyakorlati előnyt nem látok, azért ahhoz nem járulok. (Helyeslés a baloldalon.) Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú el* nök úr, méltóságos főrendek! Legyen szabad a határozati javaslatn? vonatkozólag nekem is nyilatkoznom. (Halljuk!) Én is azok közé tartozom, a kiket Keglevich István gr. ő méltósága úgy állított oda, hogy előítélettel és tévfogalmakkal bírnak, hogy egyátalában a vallási áldás megadása kívánatos és szükséges. Keglevich István gr.: Ezt nem mondtam ! Dessewffy Aurél gr.: Azt méltóztatott mondani, hogy ez nálunk előítélet. Keglevich István gr.: Azt nem mondtam! Dessewffy Aurél gr.: Akkor félreértettem. Én részemről azon nézetben vagyok, hogy kívánatos a polgári kötés után lehetőleg az egyházi áldás megadása. Azonban egyszersmind azon véleményben is vagyok, hogy ilyen dolgokat, melyek a határozati javaslatban foglaltatnak, akkor, mikor a törvényben egy elv van megállapítva, nem czélczerű felvenni, a mint megmutatta a mai tanácskozás is, hogy ez milyen félreértésekre ad alkalmat. Én igen melegen pártolom az Andrássy Aladár gr. ő nagyméltósága által beadatott indítványt, hogy vétessék fel egy ujabb szakasz, a melyben kimondatik, hogy mindazok a dispositiók, a melyek e tekintetben fennállanak, nem érintetnek a törvényjavaslat által. (Felkiáltások: Maradjon az eredeti szöveg!) Zichy Nándor gr.: Én azon kérdéshez, hogy a mimster utasíttassák ilyen vagy olyan eljárást szabályozó rendelet kiadására, szólni nem akarok. Szokatlan e házban az ilyen utasítás. A minister úr kijelentette, hogy ilyen értelemben fog eljárni, én róla nem tehetem fel, hogy azt meg ne tartaná. Ahhoz sem kívánok szólani, a mi Andrássy Aladár gr. ő nagyméltósága javaslatában van, mert arra nézve hozzájárulok az előttem szólott Dessewffy Aurél gr. nyilatkozatához. De igenis visszatérek a herczegprimás ő eminentiájának javaslatára. En arra nézve sem törvényt, sem házszabályt nem ismerek, hogy a parlamentáris tárgyalás folyamán a részletes tárgyalásban ki ne lehetne forgatni azt, a mit az átalános tárgyalás alkalmával a többség elfogadott. E tekintetben a küzdelem szabad, részünkről katholikus szempontból pedig kötelesség is. (Helyeslés jobb felöl.) A katholikus álláspont az, hogy az egyházi házasság az egyedül igazi, valóságos házasság s hogy az szentség. (Élénk helyeslés jobb felől!) Ezen fogalmat mi semmiféle más fogalomnak alá nem rendelhetjük. (Úgy van! jobb felöl!) Csodálom a minister urnak azt a mesterséges lépegetését, a melynél fogva egyszer azt állítja, hogy az egyházi házasságra nézve tökéletesen szabad a tér, hogy az semmiben sem ütközik össze e törvénynyel, másszor meg azt mondja, hogy nem lehet az egyházi házasságot megkötni a polgári előtt, harmadszor pedig okoskodik és azt mondja: hogy mikép lehet követelni, hogy lényegében egymással meg nem egyeztethető két dolog egymás mellett létezzék I Én ez okoskodásnak csak egy részét fogadhatom el; azt hogy a jelen javaslat a házasságra nézve — fájdalom — sok részben az erkölcs megromlására máskép intézkedik, mint a katholikus felfogás, mint a századok által érlelt gyakorlat, mint a legtöbb nép törvényhozása. Tért nyit az sok részben a szabadosságnak, mellőz sok bölcseséget, melyet évszázadok fentartottak az erkölcs védelmére, megvonja ez ünnepélyes actustól az erkölcsi, a vallásos szentesítést, a szentség jellegét. De, minthogy tudom, hogy a javaslatot már a mai ülésben kiforgatni nem lehet, minthogy részünkre más tér nyitva nincs, mint a közagitatio útján a törvény módosítására és ha lehet eltörlésére az actiót megindítani, (Hosszantartó ellenmondás bal felöl!) akkor is, ha szentesítve lesz. (Élénk ellenmondás balról.) Igen •Ó8*