Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-59

290 LIX.OESZÁGOSÜLÉS. elvben ezt a jogot kellett volna folytonosan alkalmazni. De különben is épen azon szempontból, melyet előbb hangoztattam, azt vélem, hogy az egyházak iránt legalább is annyi jóindulat, annyi jogvédelem, helyzetökre nézve annyi tekintet forditható az állam részéről, a mennyiben az egyházi kötelezettségek és állások elvállalásának azon szükségszerű következése lehet és kell lennie, hogy nem ideig-óráig vállalták magukra, mert ez által felforgattatnék az egyházi hivatás komolysága és méltósága és mellőztetnék az a tekintet, a melylyel szerintem az egyház iránt az államnak az egyház fontossága és a közerkölesiség tekintetében viseltetnie kell. Én a herczegprimás ő emb nentiájának javaslatát pártolom. (Helyeslés jobb felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Azon udvarias felszólalásra, melyet az előttem szólott nagyméltóságú gróf ur bevezető szavaiban hozzám intézett megjegyzem, hogy én egy állitásnak komolyságát annak logikai összefüggéséből is ítélem meg. Már most meg kell jegyeznem, hogy az 1868-iki törvényben kimondott azon elv, hogy a vallásváltoztatás szabad a bevett felekezetek között, hogy a ki vallását megváltoztatja, arra nézve az elhagyott vallásnak tanai és szabályai nem kötelezők, oly alapelv, hogy a ki ennek elvi természetét tagadja, sokkal jobban mondhatnám, hogy annak vitatkozása nem komoly. Zichy Nándor gr.: Nem erről szólottam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: De akkor azután az elvek két különböző dolgot jelentenek. Ha ez nem alapelv, ha ez nem közjogi elv, akkor megvallom, én nem tudom semmi egyéb módon classificálni. Zichy Nándor gr.: Nem erről szóltam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: De igenis, erről méltóztatott szólni. (Mozgás.) Lehet, hogy az én felfogásom gyengesége miatt nem jól értettem, de ennyit világosan láttam benne. Ámde én visszatorlással e részben nem akarok élni. Még csudálatosabb tant hallottunk ő nagyméltósága részéről, mely összezavarásán alapul a közjogi és magánjogi elveknek. Ő nagyméltósága okoskodásának lényege abban áll, hogy azt mondja: a ki egy egyház irányában kötelezettségeket vállalt, az ezen kötelezettségektől nem menekülhet vallásváltoztatás által sem. Ez, a jelen esetre alkalmazva, annyit jelent, hogy a ki egy vallásban volt és mondjuk, szerzetesi fogadalmat tett vagy magasabb egyházi rendeket vett fel, az által saját egyháza iránt bizonyos kötelezettséget vállalt, ezt én elismerem; de a mit ö nagyméltósága ebből következtetett, hogy ha aztán kitér azon vallásból és más valláson van, az elhagyott vallásnak ezen kötelezettségei mind követik öt«lerázhatatlanul új vallásába is, ezt állítom, hogy ugy szokták nevezni Európaszerte, mint a vallásszabadság és lelkiismereti szabadság megsértését. (Ügy van! Ügy van! hal felől.) Én ennél udvariasabb nevet ennek nem tudok adni, de nem is akarok. (Helyeslés és tetszés bal felöl) Már most az mondatott, hogy ebben nincs egy bizonyos tekintet és kímélet az egyházakra nézve. Én a méltóságos főrendek figyelmébe a következőt ajánlom. A szerzetesi fogadalomnak letétele, a magasabb egyházi rendek felvétele tisztán egyházi cselekmény. Katholikus államok, mint Francziaország és Belgium, ezt az egyházi cselekményt sem bontó, sem tiltó akadálynak el nem ismerik. És én eminentiádnak szolgálhatok legújabban is a franezia cassatio egy határozatával, melyben ez világosan ki van mondva. (Mozgás jobb felöl.) Engedelmet kérek, ezek tények. Már most mi itt ebből tiltó akadályt csinálunk. Ha az illető vallását változtatja, akkor lép az állam törvénye irányában abba a helyzetbe, a mely őt új vallása szerint megilleti és hogy kövesse őt régi vallásának elve és kötelessége, az, gondolom, az előbb előadott okokból el nem fogadható. De mig ő azon a valláson van, mondjuk: a római katholikus, görög katholikus vagy görög-keleti valláson, addig itt egy bizonyos állami sanctió van annak adva és tilalom áll fenn és nem fog polgári tisztviselő akadni, ha csak magát büntetéseknek alá nem akarja vetni, a ki az ily egyént összeadja. Gondolom, ebben igen is rejlik tekintet, rejlik olyan tekintet, melyet katholikus államok a magok törvényhozásában nem tanúsítottak az