Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

262 LV1II. ORSI körülményére kivánok röviden reflectálni és pedig azon incidensből kifolyólag, hogy a minap elmondott beszédem egyes passusai a napi sajtó egy részében félremagyaráztattak, én pedig ezen félremagyarázást úgy átalánosságban, mint az esetleg bekövetkezhető fejlödmények szempontjából nem kívánnám. És ez áll azon szavaim félremagyarázásában, melyek a főrendiház reformjára vonatkoztak. Midőn elmondtam, hogy a törvényjavaslatot létesítése idejében nem tartottam volna oly absolut sürgősnek, felemiitettem sok irányú és sok téren való oly törvényhozói alkotást, melyet akkoriban sürgősebbnek tartottam volna. Ezek közt emiitettem a főrendiház reformját is, mint absolut sürgőst és szükségest. De tiltakoztam az ellen, hogy ez fenyegetést tartalmazna és hozzátettem, hogy évekkel ezelőtt is, sőt mondhatnám, az utolsó reform első esztendeje óta is, szükségesnek tartottam. És midőn ma a tiltakozást ismétlem, hozzáteszem, mint tettem akkor is, hogy feltétlenül helytelennek tartanám, ha részemről is és itt is az történnék, a mi történt több más téren, hogy ez mintegy fenyegetőleg a főrendiház magatartásával szemben alkalmaztassák. Ez távol áll tőlem. Nem vonom kétségbe sem a főrendiháznak, sem minden egyes tagjának azon jogát, hogy meggyőződése szerint szavazzon, hozzászóljon, hozzájáruljon egy előterjesztett törvényjavaslathoz, vagy visszavesse azt. Áll ez akkor, midőn először áll ez, ha több izben fekszik is előtte ugyanazon törvényjavaslat és teljesen helytelennek tartanám, ha azon túlzásokba belemenne akár egyes szánok, akár a közvélemény, akár a sajtó, melyeknek egyes nyomait itt-ott észleltük. De midőn akkor is és ma is kijelentettem, hogy sürgősnek tartom a reformot, közzé kívánom tenni azt is, •— a mi lényege a félremagyarázásnak — hogy soha egy szóval sem mondtam azt, hogy én az egy kamara-rendszert helyesebbnek, vagy kizárólag helyesnek tartom, sőt hozzáteszem, hogy feltétlenül helytelennek és veszélyesnek tartanám nálunk az egy kamararendszert. De tovább megyek ennél egy lépéssel és midőn nemcsak egy felsőház fentartását, léte.GOSŰLÉS. zését, tehát a két kamara-rendszert tartom szükségesnek, a mi viszonyaink közt határozottan megfelelőbbnek és fentartandónak kivánnám a felsőházat, mint főrendiházat. És épen azért, mert szerintem szükség ezen főrendiháznak fenmaradása és a törvényhozói működésben oly mérvű és irányú részvétele, a minőben kívánnám, hogy az ország sorsa intézésében részt vegyen: éppen ezért nem szólhatok e házban egy szót sem és nem szólhatok hozzá egy törvényjavaslathoz sem a nélkül, hogy a jelenlegi főrendiház megtartására nézve azon kérdést ne vessem föl, hogy ez jövendőbeli sorsára és az általam szükségesnek contemplált reformra nézve minő befolyással lehet Azt mondtam, hogy feltétlenül szükségesnek tartom a főrendiházat, de hozzáteszem, hogy a reform szüksége két irányban áll elő. Az egyik irány az, hogy lehetetlennek jeleztem és ismételten jelzem most is a kormányzás állandó biztos menetét és haladását oly felsőházzal szemben, a mely esetleg hosszú időkre vagy egyátalában megakaszthatja a haladást és fejlődést Nem mondom, hogy ez ma történik, nem mondtam a minap sem. De történhetik. És ezért sürgős a főrendiház reformja oly értelemben, hogy ez egyátalán kizárva legyen. És ennek a remediuma éppen nem radicális és éppen nem alterálná a felsőháznak általam adott definitióját, hogy t. i. az főrendiház maradjon. De szükséges, hogy egyik vagy másik irányban orvosoltassék, a mely két irány elseje csakis az lehet, hogy eltérve az első reformnak intézkedésétől, a felsőház élethossziglan kinevezett tagjainak száma ne korlátoltassék; vagy a második irány, ha jobban tetszik az, hogy elhatároztassák, hogy a népképviselet alapján álló ház által átküldött törvényjavaslatok visszautasítása hányszor történhessék meg és hányszor akadályoztathassák meg azoknak szentesítés alá való terjesztése. Igenis, a főrendiház hivatása hozzászólani, akkor, midőn nézete szerint a népképviseleti kamara elhamarkodott vagy helytelen előterjesztést küld át. De ha az átkildés egy vagy több izben már megtörtént, akkor ennek határának feltétlenül kell lennie és ezen határ nem lehet más, mint az, hogy egy bizo-