Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-58
LVIII. ORSZ indokolására a ministeri indokolás alapján az abból folyó következtetéseket röviden előterjeszthessem. (Halljuk/ Halljuk!) A ministeri indokolás ezt mondja: »Mindenekelőtt dönteni kellett azon nagy kérdés fölött: fentartsuk-e és fejleszszük-e a jelenleg fennálló felekezeti jogok rendezését, vagy egységes házassági jogot és judieaturát létesitsünk-e.« Majdnem ugyanezen értelmet látom Csáky Albin gróf ő exellentiájának Szarvason mondott nagyon szép szavaiban: »Nagy küzdelmet, nagy lelki tusát álltam ki, akkor, a mikor el kellett határoznom hogy a reformot mily irányban kell megvalósítanom, de most, midőn elhatároztam magamat, nincs az a hatalom, mely engem ettől az iránytól eltéríteni képes volna.« Midőn, méltóságos főrendek, maga a ministeri indokolás problémának, nagy problémának mondja, akkor természetes, hogy ily kérdésre különbözők lehetnek a válaszok. (Igás! Űgy van! jobb felöl.) A minisíeri indokolás azt mondja, hogy: »A kötelező házassági törvény behozatala által ereálhatnak családot azok is, a kik eddig ebből kizárva voltak.« Igen, de a facultativ házasság behozatala által is ereálhatnak törvényes családot azok is, a kik eddig ebből kizárva voltak. (Úgy van! Űgy van / a jobboldalon.) Ezt tartom én a törvényjavaslat főpontjának, mert jogos, méltányos, hogy az állam azoknak, a kiket alattvalóinak befogad, a kik a terheket viselik, módot nyújtson az állam törvényei előtt érvényes családot creálhatni. A ministeri indokolás szükségesnek mondja az állam consolidátioja szempontjából, hogy a vallás respectálva legyen, hogy a felekezeti érdekeket ne akarjuk sérteni. A létező felekezetek szerint a házasság vagy felbonthatatlan, vagy felbontható. A javaslat a házasságot felbonthatónak mondja, következőleg azt a vallást, mely szerint a házasság felbonthatatlan, nem respectálja, következőleg felekezeti érdeket sért. (Űgy van! jobb felől.) Ellenben a facultativ polgári házasság a felekezeti jogokat fentartja, következőleg minden vallást respectál, következőleg felekezetet nem sért. A ministeri indokolás állami judieaturát és egységes jogot akar behozni és ezt az állam 259 consolidatiojára szükségesnek tartja. Az állami judieaturát a facultativ házasság sem zárja ki, de kívánja, hogy a felekezeti törvények és rendeletek alapján ítéljen az állami bíróság. Hogy ez az egységes rendezés körébe nem talál, az a mondottaknál fogva világos. Az én álláspontom is az állam consolidatioját tartja szem előtt, de abban véli azt találni, hogy a már létező izgatásoknak egyszerre véget vessen s a leendő és előrelátható culturharcznak elejét vegye. (Helyeslés jobb felöl.) Tény az, méltóságos főrendek, hogy az államnak joga, ereje és hatalma van a törvény ellen szegülőket megfékezni. De tapasztaljuk, méltóságos urak, hogy ez nem mindig sikerül s ha lehet, ezt mellőzni kell, de semmi esetre sem kell provocálni. (Űgy van! jobb felől.) Következik a múltnak statusférfiaira való hivatkozás. Hivatkozik az indokolás arra, hogy már ezek is hangsúlyozták a polgári házasságot. Ez igaz is, de egyik sem léptette életbe, hanem csak elvben mondották ki. Ebből azt következtetni akarni, hogy a múltban élt államférfiak intentiojának csak ugy tennének eleget, ha a kötelező polgári házasságot léptetik életbe, nem lehet, mert azt hiszem, hogy ha ők opportonusnak tartották csak az elvet mondani ki, a nagyméltóságú mostani államférfiak is opportunusnak tarthatnák elállani ettől a szerencsétlen kötelező polgári házasságtól. Én a törvényjavaslat ellen fogok szavazni. És most. engedjék meg, hogy beszédemet ne saját szavaimmal, hanem egy tekintély szavait használva fejezzem be. Toqueville, egy Lajos Fülöp alatti ministeriumról, mely egy törvényjavaslatot forcirozni akart, ezeket mondja: »Ez a ministerium olyan, mint egy gyászmise: nincs credoja, de van egy hosszú offertoriuma, nincs glóriája és nincs benedicíioja.« (Élénk derültség és tetszés jobb felöl.) Ezt én igy akarom alkalmazni: remélem, hogy ez a ministerium respectálni fogja a credót és ha a miniszterelnök ur kész a hosszú offertoriumot rövidebbre szabni, akkor kezeskedem, hogy lesz glória s alulról áldás, felülről benedictio. (Zajos tetszés jobb felöl.) Gyulai Pál jegyző: Vay Béla b.! 33* ÁGOSÜLES.