Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-52

LIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 1894. évi május 15-én. r Szlávy József koronaőr elnöklete alatt Tárgyai: A főrendiház elnökének Vay Miklós bárónak elhunyta bejelentetik. — Emléke jegyzőkönyvbe igtattatik, végtisztességén a házat küldöttség fogja képviselni. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Bethlen András gr., Fejérváry Géza b. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor,) Elnök: Az ülést megnyitom. Á mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére felkérem Rudnyánszky József b. jegyző urat. Méltóságos főrendek! Egy rövid évtized leforgása alatt harmadszor nehezedik a nagyméltóságú főrendiház alelnökére a fájdalmas kötelesség, hogy elnökének halálát jelentse be. Lesujtólag hatott ránk Mailáth György halálának hire, kit ádáz gyilkos kezek fosztottak meg életétől. Mély fájdalommal értesültünk 'Sennyey Pál báró kimultáról, kit hosszas sorvasztó betegség ragadott ki körünkből. Annál súlyosabb volt bánatunk, mert a halál, ha nem is épen fiatal, de oly korban érte őket, mely reménylenünk engedte, hogy messze vannak még földi pályájok végétől; hogy a közélet ezen kiváló, nehezen pótolható két bajnokának szellemi tehetségeit még évek során nem lesz kénytelen nélkülözni a főrendiház. Elnökünk, kinek elhunytát ma gyászoljuk, a halandóság adóját oly korban rótta le, melynek elérését csak kevés kiválasztottnak engedi az isteni gondviselés. De elérte ezt a kort, megőrizve éber szellemének egész üdeséget. És azért nem kevesbbé fájdalmasan esik a tőle való megválás. A ki látta, mily lankadatlan szorgalommal és pontossággal végzi elnöki teendőit, mily kitartó figyelemmel, körültekintéssel, tapintattal vezette a ház tanácskozásait, annak bámulattal vegyes tisztelettel kellett meghajolnia azon férfiú előtt, ki magas korában nem engedte át magát egy hosszú életnek viszontagságai és fáradalmai után a bőven megérdemlett nyugalomnak, hanem a mig életerő volt benne, azt véglehel létéig a közügyeknek szentelte. Mindig vidor kedélye, mindenki iránt tanúsított nyájassága, előzékenysége és szivjósága a tiszteleten kivül a szeretetet is megnyerte részére. Pedig elnöki működése csak rövid, utolsó phasisa volt egy hosszú, folytonos tevékenységben becsülettel töltött életnek. Kevesen vannak közöttünk, kik életben voltak, midőn Zemplén vármegye már a jegyzői tollat adta a kezébe, alig egy-kettő, a ki vele együtt kezdte nyilvános pályáját. Mint megyei tisztviselő, mint országgyűlési követ, mint 30*