Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 181 úgy jöhettek létre, hogy azokat megszavazták a világi katholikus főrendek és rendek is jelentékeny számmal, megszavazták, mint tőrvényhozók, az ország érdekei, viszonyai és szükségei szemmeltartásával, és én nem hiszem, méltóságos főrendek, hogy találkoznának ma Magyarországon sokan, a kik azt ne tartanák, hogy ezt igy helyesen tették. Tovább menve, hiszen már ma is felemiittettek s mi öregek még élő tanúi voltunk azon heves küzdelmeknek, melyek 1830 —1844-ig négy országgyűlést foglalkoztattak épp egyházpolitikai kérdésekben, jelesen pedig vegyes házassági ügyekben. Ezen küzdelmekben, méltóságos főrendek, úgy a főrendek, mint a karok és rendek tábláján az egyházi felfogás álláspontja ellen első sorban ismét katholikus világiak foglaltak állást, a kik közül már fel is említtetett, de újra felemlítem, századok óta Magyarország két legnagyobb államférfiénak nevét, Széchenyi Istvánt a főrendek tábláján, Deák Ferenczet a karok és rendek tábláján. Ezen traditiok azok, melyek nyomán kiindulva, mi világi katholikusok e javaslatot megszavazni készek vagyunk; készek vagyunk azt megszavazni úgy, a mint előbb emiitett elődeink az ország viszonyai, érdekei és szükségei tekintetbevételével s tartva egyszersmind azon beláthatatlan és sokak által ma nem is sejtett következményektől, melyek e törvényjavaslat visszautasításából az országra esetleg háramolhatnak (Igás! Úgy van! bal felöl.) s követjük e tekintetben azt a tanácsot, a melyet az 1882-iki országgyűlésen hasonló ügy tárgyalásánál boldog emlékezetű József főherczeg nádor a főrendi tábla elnöki székéből a főrendekhez ilyképen formulázva intézett: mi itt nem vagyunk sem katholikusok, sem evangélikusok, hanem törvényhozók. (Élénk helyeslés és éljenzés a haloldalon,) A mi a törvényiavaslat meritumát illeti, erre nézve nem kívánom a méltóságos főrendek fürelmét sokáig igénybe venni Az állami jogrend, a közerkölcsiség és maga a belső vallásosság is azt követelik, hogy a házassági jog körül fennálló bajok mielőbb orvosoltassanak. E bajok okául felhozatott itt, tekintélyes oldalról, hogy nem a kánonjog azoknak oka, hanem az 1868 : XLVIII. és az 1868 : LHI. törvényczikkek és mint orvoslás ajánltatott ezeknek eltörlése. A valóság, véleményem szerint az, hogy a bajoknak oka igenis a kanonjog is, mint a jus patrium érvényben levő egy része, de készséggel megengedem, hogy a bajok nagy mérve az idézett törvényczikkek folytán állott elő. A kanonjog szerint ugyanis a protestáns házasságok szintén elválaszlhallanok; következménye ennek az, hogy az elvált protestáns felekezetűek között kötött újabb házasságok valahányszor azok a törvényhozás intézkedése folyíán a szentszékek elbírálása alá kerülnek, ezen újabb házasságok érvényteleneknek declarállatnak, noha azok az állani törvénye szerint érvényesen köttettek. Ezért, méltóságos főrendek, a létező bajoknak eredete sokkal régibb, mint az. 1868 . XLVIII. és LIII. törvényczikk. Az 1791. évi XXVI.törvényczikk a vegyes házasságokat, akár eredetileg voltak azok vegyesek, akár később váltak vegyesekké az egyik vagy másik félnek áttérése folytán, a szentszékek juiisdietiojának és ez által a kanonjog uralmának vetette alá. Már akkor előállhatott tehát az a lehetőség és kétségtelenül elő is állott, hogy az állam törvénye szerint érvényesen megkötött házasság a szentszék által tisztán az állandói nyert hatalmánál fogva érvénytelennek lett declarálva. Kétségtelen az, hogy e bajok ily mérvűekké csak az 1868-iki törvények által váltak. Az 1868-iki törvényhozás ugyanis egészen bona flde az 1843 : XX. törvényczikkben lefektetett nagy elvet, a hitfelekezetek közötti egyenlőséget valósítani akarta. Ezéit kimondotta, hogy minden vallásfelekezet híve saját felekezeti joga alapján és saját felekezeli birósága által nyerjen törvényt és igazságot. Ez a felekezeti házasságjogok és felekezeti bíráskodás rendszere. Ez a rendszer kétségtelenül károsnak mutatkozott. Ez a rendszer az, a mely ily nagymérvű bajokat idézett elő. De, méltóságos főrendek, valamint az 1868 : XLVIII. és Lili. törvényczikkek egyszerű eltörlésével ezen bajokon segíteni teljesen nem lehet, úgy ezeknek eltörlése nem volna egyéb, mint visszalépés az 1848-iki, a