Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 177 épületét. (Helyeslés jobbról) Midőn a jómódú magyarság és a vele tartó, nagy vagyont szerzeit zsidóság fog állani a más nyelvű, socialisticus eszmékkel saturált proletárokkal szemben. Kevésbbé félek éu, méltóságos főrendek, attól a nemzetiségi mozgalomtól, melynek vezére a pópa s mely a szentképpel ékes lobogó alatt énekel oláh énekeket, mint attól a mozgalomtól, mely vörös zászlók és socialista demagógok vezetése alatt küzd az állam és társadalom épsége ellen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hátunk mögött az orosz birodaiom lakossága évről-évre óriási arányokban nő, sokszorozódik s mi u helyett, hogy posiiiónk erősítésére gondolnánk, a hanyatló nyugatnak minden mérge iránt fogékonyaknak mutalkozunk. (Helyeslés jobbról.) Mikép fogja roncsol! társadalmi szervezetünk a jövőben megvívhatni élethalál harczát a pánszláv eszmékkel ? Hogy az ember Magyarországon hazafias politikai irányt, kövessen, ehhez valóban nem szükségeltetik az exaStationak magasabb foka, egyszerűen a józan ész és az önfentartás ösztöne utalja reá az embert. A mi az elöltünk fekvő concret törvényjavaslatot illeti, bizonyos elismeréssel kell szólanom annak gondos kidolgozásáról és ügyes indokolásáról. Radmalisnak annyira radicalis, hogy a felekezetekre rá sem hederít, legfölebb, hogy eltiltja a kathoükus papokat a házasságkötéstől és nagylelkűen eltűri, miszerint a pap valakit halálos ágyán büntetlenül összeadhasson, a lelkiismeret megnyugtatása kedvéért. Részemről azonban kijelentem, hogy ma is az 1893. évi május hó 9-én kifejtett álláspontomon állok és úgy a practicus politika, mint a felekezeti és vallásos élet érdekében kívánom az egységes házassági jog és átalános állami bíráskodás mellett a felekezeti házasságkötés fentartását. Szóval, ma épp úgy, mint anuakelőlte a facultativ polgári házasságot tartom leghelyesebbnek, legszabadabbnak, legczéls::erűbbnek és a szükségbeli formát, mint átmeneti intézkedést, mint palliativ szert vagyok hajlandó elfogadni, a melyet közigazgatásunk mai keretébe baj és koczkázat nélkül nyomban bele lehet illeszteni. Engeszlelhetlen magyar nationalisla létemre ki kell jelentenem, hogy részemről a polgári FŐRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. házasság kötelező formáját nemzeti gondolkodásmódunknak meg nem felelő intézkedéseknek tartom, melyek beválhattak Francziaországban vagy másutt, de szerintem nem fognak megfelelni a magyar ember eszejárásának, mely épp oly specificus, mint, teszem, a britt szigetország lakóinak világnézete. Ha valaki nem a doctrinär és akadémikus német felfogást követi, de a pedanteriától ment magyart, akkor, úgy hiszem, elvben igazat fog adni nekem. Csakis a felekezeti harcz felszitása és a végletekig vitt önfentartási küzdelem révén lehet a természetes magyar felfogás ellen ily rendszabályt életbe léptetni. Ezzel szemben a facultativ forma az egyéni szabadság formája, azon szabadságé, melyért él-hal a magyar ember. Kötelező polgári házasság van Németországban, mivel azt pontosabbnak, bureaucraticasabbnak, rendesebbnek s a mi fő rendőriesebbnek tartják, mig a szabad és protestáns Angliában nem mentek íovább a facultativ polgári házasságnál. Igen természetes, hogy a mérsékelt magyar politikusok nagy része elfogadja az egységes házassági jogot és az átalános állami bíráskodást, mert ez által biztosítva van az állami egység is, mig a kölelező forma mellőzésével kihúzatik méregfoga a radicalis iránynak', a mi nem megvetendő dolog egy monarchicus gondolkodású emberre nézve, legalább arra nézve nem, ki a történelmi alapon törekszik az egységes és önálló Magyarország ideálját megvalósítani. Azt mondják nekünk, méltóságos főrendek, hogy a magyar állam tekintélye koczkára van téve. a mennyiben a kathoükus alsó clerus megtagadta az állami akarat teljesítését és a kormány csakis úgy vonhatja vissza februári rendeletét, ha behozza a kötelező polgári házasságot. Ezzel szemben legyen szabad kijelentenem, hogy ha a clerus az anyakönyvek vezetését nem az állami akarathoz mérten teljesítette, sőt annak elleneszegült, akkor a megoldásnak egyedüli módja az anyakönyveknek állami regiebe vétele lett volna, nem pedig az összes felekezeteknek kivétel nélkül való megtámadása. Azt tán még sem fogják állítani, hogy a házasságkötés szabad formája új összeütközéseket fog teremteni az állam és egyház között, mert hisz n