Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

162 XL1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. megbarátkozni nem tudnak, a tárgyilagos bírálat, ugy hiszem, megkivánja, hogy az ellenvéleménynek nézeteit is meghallgassuk s én megvallom, hogy rám e részben igen jó hatással voltak, sőt megnyugtatásomra szolgáltak a ministerelnök s a belügyminisler uraknak a képviselőházban tett nyilatkozatai, melyekkel a felmerült túlzásokat a kellő mértékre leszállították. Megbízom azontúl a kormánynak erős akaratában, erélyes intézkedéseiben, hogy nehéz feladatának megoldásában a jogosult várakozások mögött elmaradni nem fog. Komolyabb ok a megfontolásra szerintem az, hogy a házasságjogról szóló törvényjavaslat — a mint mondva volt — a katholikus egyház tanaival áll szemben. A kormány, midőn a polgári házasságot programmjába felvette, kétségkívül számolt e nehézséggel. Tisztában lehetett és volt is bizonyára az iránt, hogy javaslatát a katholikus egyház a dogma álláspontjáról fogja megítélni. Tudhatta továbbá, hogy a czélba vett reform laikus körökben is nem csekély ellenzésre fog találni. De hát kérdem vájjon teljességgel ki van-e zárva minden lehetőség a részben, hogy a merev ellentétek, a haza nagy érdeke s a katholikus egyház álláspontja közt kiegyenlítessenek! S a mint a kérdést magamban fölvetem, a méltányos és békés kiegyenlítésnek reményéről lemondani nem birok, nem különösen azon példák után, melyeket a művelt nyugati államok a civilisatio dicsőségére mutatnak s a mel\ ékből azt látom, hogy a legbuzgóbb hitélet is összefér az olyan intézményekkel, minőket a kormány jelen előterjesztéseivel életbeléptetni kivan. (Helyeslés a baloldalon.) A kath. egyház, a római curia, a haladó kor kívánalmai elől századokon keresztül el nem zárkózott, az idők multán beállott változásokat mindig felismerte, a társadalom kifejtett szükségleteinek nem szegült ellene. Akár a forradalom szülöttjének tekintsük, akár más tényezők befolyásának tulajdonítsuk, tény az, hogy a polgári házasságot, mint állami institutiot Európának majd minden államában elfogadták. A katholikus egyház, a római curia az igaz, soha el nem ismerte, tényleg azonban eltűrte és ha ez igy van, miért épen Magyarország legyen az egyedüli állam, melyben a tolerari posse elvét alkalmazni ne lehetne. (Ügy van! a baloldalon.) A közismereti tapasztalati tények átalában a mellett bizonyítanak, hogy a nyugati államokban, hol a polgári házasságot behozták, ennek sem vallási, sem erkölcsi tekintetben káros következményei nem voltak. Sehol a vallástalanságnak, vagy erkölcsi sülyedésnek olyan nyomai nem mutatkozlak, melyeket a polgári házasságra, mint tulajdonképeni formára,°visszavezetni lehetne. És ha ez igy van, miért épen nálunk kelljen attól tartani, hogy a polgári házasság a nép hitéletére káros befolyással legyen? Hollandiában, Francziaországban már több mint 100 éve, hogy a polgári házasságot behozták. Ellenben a socialismus, az, anarchis mus s ezeknek válfajai sokkai későbbi k detűek, melyek még csak a legújabb időben nyertek erőben s elterjedésben s azért, megvallom, nem értem, hogy lehessen ezen újabb társadalmi bajokat a polgári házasság okozta vallástalansággal kapcsolatba hozni ? A legegyszerűbb ember, ha megmondatik neki, hogy a polgári hatóság előtti kijelentés egy olyan jogi tény, melyre az államnak szüksége van, tudni fogja, hogy a házasság végérvényes megkötése rá nézve még ezzel befejezve nincsen, melynek vallásos megszenteléséért lelkipásztorához kell, hogy forduljon s a lelkipásztornak lesz az a szép feladata, melyben őt a törvény nem gátolja, hogy hiveit házasságuk egyházi megszentelésére birja s e részben sem az egyház erkölcsi hatalmában, sem a magyar nép hagyományos hitbeli hűségében kételkedni nem akarok. Az egyház szolgái, ha felszabadulnak az állami teendők terhei alól, annál több buzgósággal járhatnak el tulajdonképeni hivatásuk betöltésében, a vallásos érzület ápolásában, viszont a hivek, minél valódibb lesz bennök a vallásosság, annál inkább fog ez nálok külsőleg is kifejezésre jutni az által, hogy a legtöbb házasság az önkéntes buzgóság erejénél fogva egyházi áldásban is részesüljön. És végül, mielőtt soraimat befejezuém, még csak egyre legyen szabad emlékeztetnem. A korszellem módosította a rendi alkotmányt, meg-