Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

154 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. az 1868-ik évi IX. törvényczikk által biztosí­tott autonómiánk illusoriussá válnék és a con­fusiók beláthatlan sora állana elő. Ezek egész röviden azon indokok, méltó­ságos főrendek, melyeknél fogva a tárgyalás alá vett törvényjavaslatot sem át alánosságban, sem részletében elfogadni nem vagyok képes. Gyulai Pál jegyző: Széchenyi Béla gróf! Széchenyi Béla gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Mindenek előtt legyen szabad örömömnek adnom kifejezést, hogy a magas kormányt és annak mindenki által tisz­telt elnökét a reformok terén üdvözölhetem. (Helyeslés bal felől.) Az előttünk levő törvényjavaslat kiváló fontosságánál fogva nagyon is kívánatossá te­szi, hogy az sok oldalról világittassék meg. Az eszme, mely benne rejlik, nem új és inkább csak folyománya azon eszméknek és nézetek­nek, melyek a gondolkozók elméjében már jó idő óta keletkeztek és érlelődtek. Az egyházpolitikai kérdések a kormány élén álló férfiaknak minden államban és min­den korszakban sok gondot okoztak. Évszáza dókon keresztül tartott és tart a harcz az egy­ház és az állam között, a theologiai és a poli­tikai kérdések folyvást bolygattatnak és ural­kodik még mindig az a rövidlátó csodálat minden iránt, a mi régi, és azon még rövid­látóbb megvetés minden iránt, a mi új. Ha segítségül veszszük a történelem lap­jait, lehetetlen be nem látnunk, hogy az egy­ház hatalma a XVI. század kezdetétől fogva hanyatlani kezdett és hanyatlott annál roha­mosabban, a mint bizonyos nemzeteknél a tu­domány által a felvilágosodás terjedni kezdett és midőn egy új erő, az irodalom, később sok helyütt a szabadsajtó lépett a küzdtérre. (Hall­juk! Halljuk!) Angolországban nemcsak az úgynevezett sötét korszakokban, de egészen a XV. század végéig elég erős volt az egyház, hogy a leg­tekintélyesebb, legméltőságosabb és a legjöve­delmezőbb állásokat monopolizálhatta; de midőn ott a haladás mozgalma elkezdődött, az egyház férfiai veszíteni kezdek mindazokat a magas állásokat, melyek nekik hatalmat, tekintélyt és gazdagságot biztosítottak. (Mozgás jobb felöl.) Anglia kezdetleges történelmében az akkori »peer«-ek házának fele papokból állott; de már a XVIII. század elején ők az angol főren­diház összes tagjainak csak egyharmadát ké­pezték és ma már csak egy tizenötöd részét teszik ki. Maguk a püspökök legjobban érzik állásuk tarthatatlanságát, mivel nevelésüknél, ízlésűknél, szokásuknál és főkép tiadifiojoknál fogva már nem illenek többé a kor és az esz­mék haladtával a politikai élet mozgalmaiba. Esetet nem tudok arra nézve, hogy száza­dunkban papot választottak volna meg kép­viselőnek az angol parlamentbe. Angolországban úgy vélekednek, hogy a pap éljen vallásának, a theologiának, dogmái­nak, imádságainak, (Helyeslés bal felöl.) szóval, hogy a templomba és nem a parlamentbe való. És Anglia az egyedüli ország, hol az egyház az államnak van alávetve, van alárendelve. Abban a szerencsés országban rég idők­től fogva volt megengedve, hogy kiki saját esze és belátása szerint ítélhesse meg még a leg­szentebbnek tartott dolgokat is, és midőn a nép elméje élesbedett, hiszékenysége kevesbedett, csakhamar megszabattak az egyház hatalmá­nak határai; és a nemzeti haladás nem lett többé sem megzavarva, sem megakasztva. Angolországban az egyház hatalmának növelését soha sem tartották összeegyeztethető­nek a civilisatio érdekeivel. Ott a nép mindig féltékeny jogaira; ügyeit a maga mődja szerint intézi el, a koronának is csak kevés hatalmat enged. Az angol nép loyalis, de íoyalitása nem terjed annyira, hogy szabadságait áldozná fel uralkodója kedvéért. Szem előtt tartja mindig érdekeit és azért Angliában a haladás meg nem akad akár képes, akár gyenge uralkodó ül a trónusán. De nézzünk tovább, milyenek valának a viszonyok Francziaországban. Ott is iszonyú hatalma volt az egyháznak a középkorban. Ismeretes volt ott is a clerusnak mint tes­tületnek azon intolerantiája, melylyel má­soknak a magáétól eltérő nézetét fogadta. Közbevetőleg legyen mondva, e tekintetben azt tapasztaltam, hogy bármerre jártam és keltem a nagy világban, a pap mindig és mindenütt egy és ugyanaz, legyen neve tisztelendő, tisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom