Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

140 XLV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. összekapcsoló és összeforrasztó erőt, a mi a közös jogintézmények létesítésében áll, megtegyük a magánjog és annak legfontosabb részén, a házasságjog terén is. (Helyeslés a baloldalon,) Szabályozza az állam minden polgára egyenlően a házasság jogi rendjét, védjen meg mindenkit egyenlően házassági viszonyában és családi állásában. Ezek az okok. És, méltóságos főrendek, én nem hiszem, hogy az egységes házassági jog, még pedig állami jog nélkül és jurisdictio nélkül ezeknek a kívánalmaknak eleget tudnánk tenni. A fölött, hogy van-e joga ehhez az államnak vagy nincs, vitatkozásba én nem ereszkedem. A theologiai álláspont és az államjogi álláspont között e tekintetben kiegyenlithetlen ellentét van. És épen azért én, ki az államot kötelességemhez és meggyőződésemhez képest híven képviselni akarom, ragaszkodom ahhoz a tételhez, a melyet ma minden állam kivétel nélkül, a meddig a civilisatio terjed, vall és törvényhozásában tanúsít, hogy polgárainak kötelező jogrendjét minden terén, a jogviszonyoknak az állam és egyedül az állam van jogosítva meghatározni. (TJgy van !) Ha már most, igen t. barátom, a Curia másodelnöke és a javaslat előadója, indokolásában felhozta azt, hogy ezt a jogot a magyar állam soha kezéből ki nem ejtette, ez az állítása tökéletesen való. És mert ő eminentiája, a kinek nagy tudományát kétségkívül senki sem tiszteli jobban, mint én, nincs ebben a nézetben, legyen szabad vele szemben és mindenkivel szemben arra hivatkoznom, hogy én ezt a jogot nem is tarthatom olyannak, a mi egy államra nézve elenyészhetik, ha századokon át nem "gyakorolta volna is. A mig az állam létezik, a polgári jogviszonyok kötelező rendjét ő szabja meg, ez az államnak olyan joga, melyre kár paragraphust keresni és hiba paragraphust kívánni. (Helyeslés a baloldalon.) De köztünk jogászok között — legyen szabad ezekhez egy régi reminiscentia alapján a jelenlevő bibornok ur ő érninentiáját is számitanom — nem lehet kétely az iráni, hogy a magyar corpus juris törvényeket tartalmaz és ilyen a Kálmán király törvénye is, a hol az állam a házassági viszony jogrendjét nemcsak a vagyonjogi következmények, hanem a íétrejövetel és az akadályok tekintetében is időről-időre, nem ugyan teljesen, de egyes vonatkozásokban szabályozta. Mellőzve már most itt Kálmán király törvényét, melyre nézve bármily kételyeket táplál az esztergomi érsek és bibornok ur ő főmagassága, mégis országos törvény: maga az 1791. évi XXVI. t.-cz. és az 1844-iki törvény mit szól? A XXVT. t.-cz. egyenesen megszabja például, hogy vegyes házasságot miként lehet kötni

1

? És én hivatkozom a szemben ülő nagyméltóságú és méltóságos főpapi karra, hogy nem is a kanon-joggal mindenben megegyezöleg szabályozta, mert azt mondta ki, hogy a vegyes házasságot Magyarországon csak római kalholikus lelkes? előtt lehet kötni. Ez fennállott állami törvény erejénél fogva. Most nem akarok abba ereszkedni, hogy a harmincz és negyvenes években mily coliisiokra vezetett az a lépése a törvényhozásnak, hogy az egyházi közegekkel mint saját közegeivel akart rendelkezni és mily kibonthatatlan conflictusokat idézett elő. Csak arra hivatkozom, hogy a collisiok korszakában seregestől jöttek létre házasságok, nem az 1791 : XXVI. t.-cz.-nek megfelelően, hanem protestáns lelkészek előtt, pedig törvény szerint azok nem voltak érvényes házasságok. És 1844ben az országgyűlés hozott egy törvényt és mindezen törvénytelen házasságokat utólag törvényesítette és elrendelte, hogy összeirassanak és anyakönyveztessenek. A többiekről nem is akarok szólni. Volt-e valaki a magyar törvényhozásban az alkotmány ujabb visszaállítása óta, a ki azon kételkedett, hogy az államnak joga van a polgáraira kötelező jogrendjét a házasságnak megszabni? Nem. Emlékeztetem a méltóságos főrendeket — jelenleg nem beszélek az egyházi tagokról —- hogy e ház azon tagjai, kiket conservativekn?k volt szokás nevezni, 1868-ban, midőn a perrendtartás itt tárgyaltatott és az említett törvények a vegyes házasságról, interconfessionalis viszonyokról meghozattak: mondom, conservativ tagjai e háznak absolute semmi kételyt sem árultak el arra nézve, hogy igenis a törvényhozásnak teljes joga van civiíis jogerejű törvényhozási szabályokat alkotni a házassági viszonyok terén, még pedig nemcsak a vagyonjogi követ-