Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

138 XLVIII, ORSZÁGOS ÜLÉS. ságjogot illetőleg is kiható érdemeit el nem is­merni valóban esztelenség volna, küzdelem, hogy a nőt alárendelt helyzetéből kiemelve, a férfi öntudatos társává tegye, a házasságok megkötési módjának egyöntetű, határozott, biz­tos, tüzetes megállapítása, őrködése a házas­sági kötelék tisztasága, állandóságának megvé­dése és egész jelentősége felett, mindmegannyi ragyogó csillag, melynek nemesítő és terméke­nyitó hatása alatt lett az emberiség culturlörek­vése, mindenek fölött elősegítve és biztosítva. Készséggel isinerem el, hogy azok a jogkiszol­gáltatás tekintetében fogyatékos vagy épen tehetetlen középkori országok csak a saját jól felfogott érdekeiket szolgálták akkor, mikor be nem töltött hatáskörükről ez időtájt le­mondva: az egyház házassági szabályait ma­gokra kötelezőknek elfogadták és azok végre­hajtásához saját állami erejöket is oda köl­csönözték. Ámde méltóságos főrendek, azok a jog­viszonyok, azok a felekezeti és társadalmi hely­zetek uralkodnak-e ma is, mint a milyenek uralkodtak akkor? A sok tekintetből szomorú emlékű középkor idején,, előtte is még utána is hosszasan!? Az-e az állam ma, a mi az ország, a birodalom fogalma volt akkor!? Nem alakult-e át azóta teljességgel a népek akkori­ban csak anyagszámba menő millióinak kebe­lében, agyában a törekvéseknek, a felfogások­nak, az érzelmeknek egész világrendszere, a miből önként következik, hogy a többek közt az egyház által egykor helyesen megalkotott és később is mindig nagy bölcsességgel értel­mezett házasságjogrendből más müveit nemze­tek után viszonyaink kényszerítő hatalmánál fogva ma már mi is teljesen, egészen kinőt­tünk!? Hivatkozás történt, méltóságos főrendek, az itt január hóban megtartott katholikus nagy­gyűlés megnyitó elnöki beszédében arra, hogy »oly szabadságot, t. i. vallásszabadságot, annyi jogot, t. i. önkormányzatod adtak a katholi­kusok száz évvel ezelőtt, mikor a katholikus vallás uralkodó volt, protestáns hazánkfiainak, most egy század múlva ugyanazt és ugyan­annyit kivánunk számunkra a felekezetlen államtól, ennél többet nem kivánunk, de keve­sebbel sem elégszünk meg. Mindnyájunk jel­szava ez: sem többet, sem kevesebbet! Ámde méltóságos főrendek, értsük meg egymást és a véleménykülönbségek most folyó csatazajában ne feledjük, hogy azoknak a katho­likusoknak, a kik a protestánsoknak a meg­nyitó beszéd szerint 1791-ben a jogokat adtak, nézetem szerint azonban helyesebben szólva: a kik a protestánsok követeléseinek igazságát felismerve, azt törvényerőre emelni segítették,—­azoknak a katholikusaknak minden szerény­telenség nélkül legyen mondva, valódi, mond­hatni szellemi utódai, egyházpolitikájuk kiegé­szítői, folytatói mi vagyunk, a kik ezen és az ezzel kapcsolatos javaslatok alapján állunk. A mi álláspontunk, egyedül a mi törekvésünk hű ama jogok, szabadságot osztu törvények min­den betűjéhez, egész szelleméhez, a míg ellen­feleink törekvését, álláspontját az 1790-ben Kalo­csán összegyűlt katholikusoknak, akkor is a kisebbségnek a királyhoz még az utolsó órá­ban megkísérelt felterjesztése képviseli. E kalocsai felterjesztés rideg szelleme ki­sért bennünket most is némely nyilatkozatban és némely határozatokban. E nyilatkozatok és határozatok épen annyira ellenkeznek a mi elveinkkel, mint a hogy az a kalocsai felter­jesztés ellenkezett mindazzal, a mi törvénynyé lett; a mi abban, és azt hangsúlyozva jogot és szabadságot adott, és a mire most olyannyira tekintélyes helyről hivatkozás történhetett. Ha lehetségessé vált mégis, hogy 100 ev múlva ezek a mi elődeink, ellenfeleink utódai részéről ily átalános elismerésre találnak, daczára annak, hogy a míg éltek, ép annyira tévelygőknek, az egyház ép oly hűtlen gyerme­keinek ezimeztettek, mint a hogy czímeztetünk bizonyos oldalról ma mi; ha lehetségessé vált, hogy akkor súlyosan elitélt működésök most már nagy lelkesedés közt követendő példa­ként volt a felekezetlen állam részére felállít­ható : vájjon nem lehetséges-e, hogy hamarább mint egy másik 100 év, a mostani mint mon­datott hithű és valódi katholikusok utúdai, a mi részünkre is ki fogják majd szolgáltatni a teljes got ? Én részemről hiszem, hogy igen és nézetemben megerősít engem a történe­lemből kisugárzó azon jelenség, hogy 1790/91.

Next

/
Oldalképek
Tartalom