Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

138 XLVIII, ORSZÁGOS ÜLÉS. ságjogot illetőleg is kiható érdemeit el nem ismerni valóban esztelenség volna, küzdelem, hogy a nőt alárendelt helyzetéből kiemelve, a férfi öntudatos társává tegye, a házasságok megkötési módjának egyöntetű, határozott, biztos, tüzetes megállapítása, őrködése a házassági kötelék tisztasága, állandóságának megvédése és egész jelentősége felett, mindmegannyi ragyogó csillag, melynek nemesítő és termékenyitó hatása alatt lett az emberiség culturlörekvése, mindenek fölött elősegítve és biztosítva. Készséggel isinerem el, hogy azok a jogkiszolgáltatás tekintetében fogyatékos vagy épen tehetetlen középkori országok csak a saját jól felfogott érdekeiket szolgálták akkor, mikor be nem töltött hatáskörükről ez időtájt lemondva: az egyház házassági szabályait magokra kötelezőknek elfogadták és azok végrehajtásához saját állami erejöket is oda kölcsönözték. Ámde méltóságos főrendek, azok a jogviszonyok, azok a felekezeti és társadalmi helyzetek uralkodnak-e ma is, mint a milyenek uralkodtak akkor? A sok tekintetből szomorú emlékű középkor idején,, előtte is még utána is hosszasan!? Az-e az állam ma, a mi az ország, a birodalom fogalma volt akkor!? Nem alakult-e át azóta teljességgel a népek akkoriban csak anyagszámba menő millióinak kebelében, agyában a törekvéseknek, a felfogásoknak, az érzelmeknek egész világrendszere, a miből önként következik, hogy a többek közt az egyház által egykor helyesen megalkotott és később is mindig nagy bölcsességgel értelmezett házasságjogrendből más müveit nemzetek után viszonyaink kényszerítő hatalmánál fogva ma már mi is teljesen, egészen kinőttünk!? Hivatkozás történt, méltóságos főrendek, az itt január hóban megtartott katholikus nagygyűlés megnyitó elnöki beszédében arra, hogy »oly szabadságot, t. i. vallásszabadságot, annyi jogot, t. i. önkormányzatod adtak a katholikusok száz évvel ezelőtt, mikor a katholikus vallás uralkodó volt, protestáns hazánkfiainak, most egy század múlva ugyanazt és ugyanannyit kivánunk számunkra a felekezetlen államtól, ennél többet nem kivánunk, de kevesebbel sem elégszünk meg. Mindnyájunk jelszava ez: sem többet, sem kevesebbet! Ámde méltóságos főrendek, értsük meg egymást és a véleménykülönbségek most folyó csatazajában ne feledjük, hogy azoknak a katholikusoknak, a kik a protestánsoknak a megnyitó beszéd szerint 1791-ben a jogokat adtak, nézetem szerint azonban helyesebben szólva: a kik a protestánsok követeléseinek igazságát felismerve, azt törvényerőre emelni segítették,—azoknak a katholikusaknak minden szerénytelenség nélkül legyen mondva, valódi, mondhatni szellemi utódai, egyházpolitikájuk kiegészítői, folytatói mi vagyunk, a kik ezen és az ezzel kapcsolatos javaslatok alapján állunk. A mi álláspontunk, egyedül a mi törekvésünk hű ama jogok, szabadságot osztu törvények minden betűjéhez, egész szelleméhez, a míg ellenfeleink törekvését, álláspontját az 1790-ben Kalocsán összegyűlt katholikusoknak, akkor is a kisebbségnek a királyhoz még az utolsó órában megkísérelt felterjesztése képviseli. E kalocsai felterjesztés rideg szelleme kisért bennünket most is némely nyilatkozatban és némely határozatokban. E nyilatkozatok és határozatok épen annyira ellenkeznek a mi elveinkkel, mint a hogy az a kalocsai felterjesztés ellenkezett mindazzal, a mi törvénynyé lett; a mi abban, és azt hangsúlyozva jogot és szabadságot adott, és a mire most olyannyira tekintélyes helyről hivatkozás történhetett. Ha lehetségessé vált mégis, hogy 100 ev múlva ezek a mi elődeink, ellenfeleink utódai részéről ily átalános elismerésre találnak, daczára annak, hogy a míg éltek, ép annyira tévelygőknek, az egyház ép oly hűtlen gyermekeinek ezimeztettek, mint a hogy czímeztetünk bizonyos oldalról ma mi; ha lehetségessé vált, hogy akkor súlyosan elitélt működésök most már nagy lelkesedés közt követendő példaként volt a felekezetlen állam részére felállítható : vájjon nem lehetséges-e, hogy hamarább mint egy másik 100 év, a mostani mint mondatott hithű és valódi katholikusok utúdai, a mi részünkre is ki fogják majd szolgáltatni a teljes got ? Én részemről hiszem, hogy igen és nézetemben megerősít engem a történelemből kisugárzó azon jelenség, hogy 1790/91.