Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-46

XLVI. ORSZÁGOS ÖLÉS. 117 lésével ez nemcsak hogy ellentétben nem áll, hanem nagyon is összhangban van azzal, hogy mi, kik itt állunk, midőn Szt.-István király biztos alapokra fektette e hazának nagyságát, dicsőségét és fennállásai, a millennium ünnepélye alkalmával ezen kedvezményben részesüljünk. Én nem vagyok hivatva mások érdekeinek védelmére, én mint katholikus püspök Mveim érdekében szólalok fel és ajánlom ezen kérelmemet és indítványomat a méltóságos főrendeknek és mindenekelőtt a nagyméltóságú ministerelnök urnak kegyes figyelmébe és jóakaratába. Elnök: Kivan még valaki e tárgyhoz szólni ? Csáky Albin gr. vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Kötelességemmé vált egy pár szóval reflectálni azon inditványra, melyet ő méltósága a püspök ur épen most előterjesztett. Megvallom, hogy a magam részéről teljesen leheletlennek tartom az indítványnak kivitelét mindaddig mig fennálló közoktatásügyi törvényeink teljességükben meg nem változnak. Az a rendszer, a mely jelenleg törvény által nálunk biztosítva van, abból áll, hogy a közoktatás terén szabad verseny van nyitva az állam, hitfelekezetek, a községek, a testületek és a magánosok közt. Én a magam részéről, vak mint hivatalbeli elődeim, mindig teljes mértékben respectáltuk mindazoknak jogait, kik c tekintetben a töi vény értelmében jogosítva vannak a magok részéről eljárni, de másrészt az csak természetes — különben a törvényben ki is van mondva — hogy a mi az állam nevében történik, nem lehet egy vallásfelekezethez és különösen egy valláshoz kötve; mert hiszen nem egy vallás vau ebben az országban, de különféle vallásfelekezetek és akkor azután legalább is minden vallásnak külön-külön kellene megadni azt a teret, a melyet ő méltósága a katholikus egyház számára most vindicálni kívánt. De ha, mint mondám, törvényeink határozottan ki is zárják azt, hogy állami iskolák felekezeti jelleggel felruháztassanak, nincs is ennek szüksége, mivel ezekben az iskolákban a vallásos nevelésről, a-hittan tanításáról teljes mértékben gondoskodva is van és daczára annak, hogy ezen provisió annak idejében nem volt a törvényben, daczára annak, hogy az most is igen nagy nehézségekkel jár, mégis az állam költségvetéséből a hitoktatás igen jelentékeny mértékben doíáltatik. Ezt kívántam erre vonatkozólag megjegyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a vitát berekesztem. Tanácskozásunk és határozathozatalunk tárgyát képezi a képviselőháznak az ezredéves fennállás megünneplése tárgyában hozott határozata. Ezen határozat elfogadását ajánlja a kiküldölt bizottság; ezzel szemben Zichy Antal ő méltósága a következő indítványt adta be: »Inditvány a 344. sz. irományhoz. A 344. sz. iromány jelentése a mi bizottságunknak alulról felfelé az ötödik bekezdés második mondata e szavaktól kezdve: »Azon eszmét« stb. mellőztessék és ennek helyébe tétessék valami más. Ez az indítvány így nem tárgyalható, mert a bizottság jelentésének megT másitása nem lehet tárgya a mi határozathozatalunknak; a bizottság jelentése marad olyan, a milyen volt, hanem ha ő móltósága indítványát ugy tenné, hogy a méltóságos főrendek hozzájárulnak a képviselőház határozatához, olykép, hogy hozzá kívánják tenni azt, hogy dicsőült nagy hazánkfiának, Széchényi István grófnak a pantheon iránt évek előtt tett indítványát elvben és azon óhajtás kifejezésével fogadják el, hogy stb. ... Ily módon lehetne , azt tárgyalni és ennek hozzáadásával hozzájárulhatna a főrendiház a képviselőház határozatához. Kérem most, méltóztassék felolvasni az indítványt, azután fel fogom tenni a kérdést, hogy méltóztatnak-e azt elfogadni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: Először fel fogom tenni a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni a képviselőház hozott határozatához, ha ez eldől, akkor jön szavazás alá Zichy Antal ö méltóságának indítványa, mint pótlék. Ugy hiszem, a kérdés ily feltevése ellen nincs ellenvetés, (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni a képviselőház határozatához? (Igen!) Már most kérem azokat a méltóságos fő-