Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-26
78 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. házasság több katholikus államban meg van; hogy annak behozatala semmi nehézségekbe nem ütközött, és hogy a kötelező polgári házasság minden jogállamban életbe van léptetve. Ezt tudom; de hogy mily nehézségekkel történt annak behozatala, arról nem méltóztatnak beszélni. En meg vagyok győződve, hogy a házassági kérdések tervezett megoldása nemcsak a buzgó, vallásos, jogait és kötelességeit igen jól ismerő clerusban, hanem a katholikus laikusok túlnyomó nagy többségében is kiszámíthatatlan bajokat és zavarokat idézne elő. Csodálatos, hogy a nagyméltóságú ministerium ezen fontos reformot abban a hiedelemben tervezte, hogy ezt az ország kívánja. Nem tudom, milyen nézeten van a nagyméltóságú kormány e részöen, de azt biztosan tudom és bátran merem állítani, hogy az orsság katholikusainak túlnyomó nagy többsége, daczára a számos bizalmi nyilatkozatnak, ezt a polgári házasságot nemcsak nem óhajtja, hanem az ellen foglal állást és azért a vallási béke fentartása végett nemcsak igen kívánatosnak, de okvetetlenül szükségesnek tartom, hogy ezen szükségtelen, veszélyes és jogtalan reform a nagyméltóságú ministerium programmjából eltávolíttassák. Még csodálatosabb az, midőn a nagyméltóságú ministerium azt mondja, hogy ezt a polgári házasságot a vallási béke fentartása végett kívánja behozni. Meggyőződésem szerint semmi sem állítaná inkái-b helyre a megzavart vallási békét és semmi sem biztosítaná azt jobban, mint az, hogyha a nagyméltóságú ministerium vallásügyi programmjából ezt a veszélyes reformot elhagyná és a szerencsétlen februáriusi rendeletet mentől előbb hatályon kivül helyezné. Hogy ez a rendelet a vallási békét még mindig veszélyezteti és hogy a behozandó reform a vallási békét még benn, a felekezetek körében is veszélyeztetné és fenyegetné, az világos és kétséget nem szenved. Miután én a vallási békét őszintén, igazán és mindenekfelett kívánom s miután meg vagyok győződve arról, hogy csak ezen reform s ezen rendelet az, mely a békét fenyegeti és zavarja, ezeknél fogva kötelei ségemnek tartom sajnálkozva ugyan, de határozottan kijelenteni, hogy addig, mig a nagyméltóságú ministerium e reformot programmjából ki nem veszi és ezen februári rendeletet hatályon kivül nem helyezi,, iránta bizalommal nem viseltethetem. A szőnyegen levő tárgyhoz hozzászólva, a tárgyalás alatt levő indemnity meghosszabbítását elfogadom ugyan, de nem a kormány iránti bizalomból, hanem csak az államháztartás iránt való tekintetből. A törvényjavaslatot tehát elfogadom. Gyulai Pál jegyző: Szontagh Pál! Szontagh Pál: Nagymélt. elnök úr, mélt. főrendek! Csak egyetlenegy észrevételt bátorkodom koczkáztatni. Midőn az előttem szólott főrendi tag véleményét elmondta, uem tagadhatom, eszembe jutott Lajos Fülöp franczia királynak királylyá választatása. Az országgyűlés két pártból állott; az egyik rész megszavazta királylyá választását, mert Bourbon, parce qu'il est Bourbon, a másik rész rászavazott »ámbár Bourbon«. A különbség az előttem szólóit főrendiházi tag között és köztem csak az, hogy ő azt mondta, hogy ámbár nincs bizalma az állami functiókat végző mostani kormányhoz, mindazonáltal belátván szükségességét, átalánosságban megszavazza az indemnity törvényjavaslatot. Ő tehát renitens Bourbon, én pedig mint legitimista Bourbon épen azért szavazom meg az indemnityt, mert a kormány iránt bizalommal viseltetem. (IIelyeslés.) Schlauch Lörincz nagyváradi püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A magas kormánynak hazánk javára és a közjólét emelésére irányzott politikai törekvéseit támogatni óhajtván, az indemnityt megszavazom, de kénytelen vagyok kijelenteni, a mint ezt már múlt alkalommal tettem, hogy ezzel nem akarom a kormánynak egyházpolitikai irányát helyeselni. Feníartom magamnak ez iránti ellentétes nézeteimet a költségvetés alkalmával előadni. És mivel e magas ház szokásaival nem egyezik meg, hogy a képviselőházban történt nyilatkozatok itt birálat alá vétessenek, fentartom magamnak azt is, hogy akkor azon vádakra feleljek, melyeket a püspöki kar ellen néhány hivatalos levélre történt hivatkozással emelt a vallás- és közoktatásügyi minister ur, előre is jelezvén azt,
