Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-26
XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 75 Európában sehob egy képviseleti testületet a nobile officium alapjára helyezni többé nem lehet, mert ez sokkal nagyobb ártalmára volna annak, a mi egy képviselőtestületijei a fő kívánalom, hogy t. i. az lehelő hű tükre legyen az ország különböző elemeinek; ez megtámadná nemcsak a képviseletnek az országgal való homogenitását, de azt hiszem, a népképviseletnek azon alapelvét is, hogy annak teljesen népies alapon kell szervezve lennie. Nem lép le tehát ezen javaslattal, a képviselőház a nobile officium teréről, és megvallom, hogy egy kis meglepetéssel hallottam, hogy a képviselőháznak egy oly volt eminens tagja, a ki annak egész működését közvetlenül, hosszú évtizedeken át tapasztalatból ismeri, nézetem szerint, ily tévesen ítélte meg a törvényjavaslatot. Elvégre is az arra való hivatkozás, hogy havi átalány és évi átalány közt oly lényeges a különbség, — mert ez a dolog lényege,— és hogy ezáltal bureaucratává válik a képviselőház tagja, — még pedig a bureauciatia egy alsóbb nemű fajának a tagjává, — ez mégis felette nagy túlzás s talán hamis is. Mert, ha a bureaucratiának csak az volna ismertető jele, hogy évi átalányt kap, kit mindent nem kellene a bureaucraták közé sorozni 1 ? A mi pedig azt az állítást illeti, hogy a különbség az, hogy a képviselőnek nincs felelőssége: én hivatkozom a két méltóságos főrendi tag tapasztalására, hogy azon felelősség nem fegyelmi, az kétségtelen, de igen erős politikai felelősség, és a midőn ők eminens tagjai voltak a képviselőháznak, nagyon sok alkalommal érezték azon politikai felelősség súlyát, mely a nyilvánosság világítása mellett minden egyes képviselő cselekvéseit kiséri s azt lehet mondani, hogy azt minden fontosabb momentumra nézve nagyon is érzi minden egyes képviselő. Én azt gondolom, hogy való világításba nem helyezzük ezen törvényjavaslatot, ha ily megjegyzéseket akarunk tenni A mi pedig a várható következményeket illeti, talán abban is tévednek a felszólalt méltóságos főrendek, mintha ennek a következése az lenne, hogy már most a képviselőség életpálya, elélési mód lesz, s a melyre rettenetes tolulás lesz, és mint egy hadjárat nyomai után, | fognak kinézni a választási színterek. Én azt gondolom, hogy nagyon is sötétnek méltóztatnak látni a helyzetet és felhívom a méltóságos főrendek figyelmét arra, hogy midőn arról volt szó, hogy a képviselőház a mandátum tartalmát 3 évről 5 évre meghosszabbítsa, ugyanazon cassandrai jóslatokkal találkoztunk. Azt mondotiák: már most a képviselőség ki lesz vetkőztetve a felelősségből, ki lesz vetkőztetve a választás eddig megőrzött relatív tisztaságából, mert most mái öt évi praemium, napidíj vár az illetőre. És cl mondhatjuk azt, hogy ebben a tekintetben a jövendölések be nem teljesültek. A. ki a képviselőséget, a törvényhozásban való fungálást életpályának, elélési módnak tekinti, az, — mint nagyon jól méltóztatnak tudni, — nem azok között keresendő, a kiknek szükségök van ezen méltányos összegre. Hiszen a ki a képviselői állást fel akarja használni, az belemegy napidíj és átalány nélkül is. megtalálja a módját, minél energicusabb, minél ügyesebb, minél inkább el van arra tökélve. hogy az neki elélési módot nyújtson. Ezt épen oly jól méltóztatnak tudni, mint én. Legyen szabad még azon megjegyzést tennem, hogyha Angliára méltóztatik utalni, erre az egyetlen országra, hol még nincsenek kártalanítással ellátott parlamenti tagok, méltóztassék csak figyelembe venni azokat az okokat, a melyek között forrong ez a reform és nem lehetünk kételyben az iránt, hogy egy bizonyos evolutio után ott. is ugyanaz fog bekövetkezni, a mi a eontinensen. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy lehet e felett vitatkozni, elismerem őszintén, ott is voltak eltérő vélemények, hogy vájjon a havi átalány jobb-e, megfelelőbb-e; de azt, hogy ebből akár politikailag, akár erkölcsileg a képviselőháznak functiója teljesítésére alkalmas volta, vagy politikai színvonala csorbát szenvedne, ugy hiszem, a méltóságos főrendek többsége nem fogja irányadóul elfogadni, mert ezt egy kellő alappal nem bíró téves következtetésnek fogja tartani. Egyátalán, méltóságos főrendek, igen kényes dolog a parlamentek összeszerkesztése; de akármiként nézzük, hogy melyik parlament az, a mely inkább bevált, nem az fogja tenni a különb séget, hogy ilyen vagy olyan kártalanítást húz10*
