Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-25

A XXV, ORSZÁGOS ÖLÉS. Bánffy György gróf jegyző: Zichy Antal! • Zichy Antal: Előtltm szólt tagtársam nagyszabású beszéde után alig marad valami mondani valóm Csak azért voltam bátor szót kérni, hogy a kormány figyelmét és a méltóságos főrendekét ez alkalommal felhívjam a műcsarnok ügyére. Kezemben van a képzőművészeti társulat egy memoranduma, melylyeí foglalkozni különben is a t. kormány és első sorban a jelen levő közoktatásügyi minister ur is hivatva lesz. Művészkörökben átalános a meggyőződés és ezt jóformán a tapasztalás is igazolta, hogy a műcsarnok, habár városunknak egyik dísze és legponrp.ísabb palotái közé tartozik, a czélnak és a mai kor igényeinek nem megfelelő. Mert két lényeges hibában szenved, tudniillik a tér é* a világosság hiányában. Ez pedig a leglényegesebb, ugy, hogy ehhez képest a küipompa és fény egészen értéktelen és valamely sokkal egyszerűbb építmény jobb volna Vannak más kifogások és kivánatok is, de most azokat nem akarom hangoztatni, mert azokhoz talán kétség fér. De ha a most tervezett kiállítás alkalmából az az eszme merülne fel, hogy egy új műcsarnok létesíttessék, ha különben a lehető égek közétartozik, — a miben bízom, — hogy ez esetleg a városligetbe tétessék és beillesztessék a kiállitás keretébe, ugy ez a kiállítás tartama alatt mindenesetre czélszerű volna, sokkal czélszerűbb, mintha elszakítva más helyt lenne, ugy, hogy a látogató kénytelen lenne megszakítani idejét és figyelmét a belépti jegyek miatt is bizonyos complicatiókkal járna ez ; hanem ha az az eszme merülne fel, hogy ez az épület majd maradandó épület legyen és állandó csarnoka legyen a képzőművészeteknek, oda künn a földben, vasszerkezetű alkotás stb., a modern igényekhez képest, ehhez bizonynya

1 még sok szó fér. A kormány bizonyára informatiókat fog szerezni és mindent meglatolva e tekintetben, fog határozni. Felemlítem, amit az előttem szólt főrendi tag ur csak röviden érintett, hogy az országos képzőművészeti társulat, a melynek a cultura terén érdemei vannak, igen aggasztó pénzügyi válságnak néz eléje, mert lm a kormány felmondja Bí a bérleteket és azokat magán vSnalkózÖ vészi át, az egyesületnek egyik jövedelmi forrása fogna bedugulni, a melyre okvetlenül szüksége van, ha elvállalt kötelezettségeinek eleget akar tenni és a czélnak is, a mely végett létezik, valamit akar szentelni. Bátor vagyok ezt a körülményt a t. kormány figyelmébe ajánlani. Nem élek vissza tovább a méltóságos főrendek türelmével, csak ezeket akartam elmondani. Bánffy György gr. jegyző: Prónay Dezső báró. Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Mivel az országos kiállítási költségek fedezéséről szóló törvényjavaslathoz csatolt ministeri indokolásban világosan utalás történik arra, hogy a kiállitás hazánk 1000 éves fennállása megünneplésének csak egyik részét képezné; mivel a ministeri indokolásban is ezen röviden millenniumi ünnepélynek nevezett örvendetes és fontos mozzanatról bővebben történik megemlékezés: ugy hiszem, mélt. főrendek, nem térek el a tárgytól, ha nem szorítkozom csupán az országos kiállitás rendezéséről szóló javaslatra, hanem átalában felvetem azt a kérdést, hogy hazánk 1000 éves fennállását miként keli megünnepelnünk ? Szerintem három elv melynek minket e tekintetben vezetnie kell. Nem azt akarjuk mi megünnepelni, hogy egy nomád nép ezen a földön 1000 évvel ezelőtt letelepedett és mint nemzet ma is létezik, hanem megakarjuk ünnepelni azt, hogy mintegy 1000 évvel ezelőtt itt egy új ország, új állam keletkezett, mely számos viszontagság daczára ma is fennáll. Mi nemcsak nemzetünk fönnállását, mi Magyarországnak, mint államnak fennállását akarjuk megünnepelni. Mi tanúságot akarunk tenni a múltról, tanúságot akarunk tenni a jelenről és tanúságot akarunk tenni a jövőről is. Ha igy fogjuk fel a kérdést, méltóságos főrendek, akkor az országos nemzeti kiállítás a millenniumi ünnepélyek programmjának egyik, és pedig szerintem korántsem fő , hanem csak másodrendű, sőt harmadrendű pontja. Ha mi speciális helyzetünkben arról akarunk tanúságot tenni, hogy nemcsak mint nemzet létezünk,