Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

170 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezetek által fentartott elemi iskolákban mű­ködő tanítók és tanítónők fizetésének rende­zéséről szóló törvényjavaslat illetőleg határozat érdemleges tárgyalása. Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Bátor vagyok a napi­rendhez szót kérni. Az előttünk lévő törvényjavas­latot sokkal fontosabbnak, sokkal messzebb kihatónak tartom, mint a minőnek czíme fel tünteti. Tény különben, hogy a törvényjavas­lat már többé nem az, a melyet az igen t. vallás­és közoktatásügyi minister ur terjesztett a kép­viselőház elé és abba sok olyan elv és állás­pont hozatott be, a mely annak czímében nem foglaltatik. Én ez alkalommal nem bocsátkoz­hatom a törvényjavaslat részletezésébe, esnem is akarom ez alkalommal, midőn egy elnapo­lási indítványt és kérelmet akarok a ház előtt indokolni, magát a törvényjavaslatot kritika tárgyává tenni, nem akarom hangsúlyozni, mily élénken érzem magam is annak szükségét és kívánatos voltát, hogy azok, a kik a nevelés­sel foglalkoznak, oly helyzetbe hozassanak, hogy ezen nemes és nagy feladatuknak minél job­ban megfelelhessenek. Tudom én is, hogy a külső állás és a díjazás nemcsak azért nyoma­tékos, mert eszközt és módot ad az egyénnek a tevékenységre, de azért is, mert annak az állásnak súlyt tulajdonit, kivált azok körében, a kik a műveltségnek nem a legmagasabb fokán állanak. Korántsem azon hajlam tehát, mintha a törvénynek e részbeni jótéteményét és annak nemes szándékát nem méltányolnám, hanem egészen más tekintetek azok, melyeknél fogva én bizodalomteljesen intézném a vallás- és köz­oktatásügyi minister úrhoz és a méltóságos fő­rendekhez azon kérést, hogy ez alkalommal^ezen törvényjavaslat tárgyalásába ne méltóztatnának ereszkedni. Ennek indokolására néhány szem­pontot vagyok bátor figyelműkbe ajánlani. Az első az, — és ez tény, — hogy ezen törvényjavaslat, nem személyes, de objectiv és a törvényjavaslatban magában foglalt okoknál fogva bennem és igen sokakban nagy aggodal­makat ébreszt. Nem azért, mintha annak fogal­mazásában és alkalmazásában czélzatosságokat és már most létező szándékokat ismernék fel; de azért, mert utóbb annak oly alkalmazásá­nak lehetőségét is látom, mely talán nem czéloztatik, és úgy hiszem, az igen t. közokta­tási minister urnak sem lehet szándékában. De nyomatékos és széles körökben elterjedt aggo­dalmak léteznek e törvényjavaslat ellen. Másodszor pedig, méltóságos főrendek és nagyméllóságú minister ur, tekintsünk körül ezen teremben. Én itt először is azt vagyok kénytelen constatálni, hogy a róm. kath. egyház egyedül esek egy igen t. püspöke által vagyon képviselje, de a más felekezetek sincsenek oly arányban képviselve, hogy egy, kizárólag a fele­kezeteket érdeklő ügyben és oly körülmények közt, a melyek közt csakugyan aggályok és nyugtalanságok léteznek e téren, oly megnyug­vással ereszkedhetnénk a tárgyalásba, hogy a tárgyalás folyamán jelenleg ezen aggodalmak megnyugtatására kilátás lenne. Végre még egy körülményre vagyok bátor utalni. Nem olyan törvény ez, melynek ma vagy holnap igen sürgős életbeléptetése indokul fel­hozható ilyen körülmények közt annak tárgya­lása érdekében. Mert utóbb már a dolog termeszeié szerint is nem lesz ezen törvény rövid hónapok alatt életbe léptethető. Maga a törvényjavaslat sem tervezi a dolognak termé­szete pedig nem engedi meg, hogy ily törvény a maga végleges alkalmazásában rövid idő alatt érvényesüljön. Valóságos erkölcsi hatása és áldása pedig épen az óvatos, a tapintatos az idő viszonyaihoz alkalmazott, és a közbizalommal találkozó életbeléptetéstől vagyon feltételezve. Ama kérelemmel járulok tehát a méltóságos főrendek és a nagyméltóságú minister ur elé: méltóztassék ezen törvényjavaslat tárgyalását későbbi ülésre halasztani, midőn a főrendiház inkább lesz azon helyzetben, hogy annak beható tárgyalásához foghasson és méltóztassék a törvényjavaslat tárgyalásától eltekintvve, azt a napirendről levenni Csáky Albin gr., vallás- és közoktatás­ügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, mél­tóságos főrendek! Nem vindicálhatok magam­nak döntő befolyást a tekintetben, hogy a méltóságos főrendek napirendjüket miként álla­pítják meg, illetőleg a megállapított napirendet megváltoztatják-e vagy nem; de talán nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom